Vastagbélrák után: új élet kezdődik

Akit vastagbélrákkal diagnosztizálnak, az a halálozási statisztikákat figyelembe véve még mélyebb gödörből kell kimásszon, mint az, aki valamilyen "szerencsésebb", a túlélést tekintve reménykeltőbb tumorral keresi a kiutat - üröm az ürömben. Korané Sacika is megjárta a poklot, mégis, mintha nyomot sem hagyott volna rajta az elmúlt két év, sőt! A betegségnek köszönhetően tudott teljesen új életet kezdeni.

Saci az a csinos, fiatalos, korai hatvanas nő, akin nemhogy a betegség nem látszik, hanem az sem, hogy leszázalékolt nyugdíjas: magas sarkú cipőben érkezik a beszélgetésre, mert nemsokára műtik a lábát, és ki tudja, lehet, hogy azután már nem hordhat ilyet. "Szeretek nő lenni, és mióta meggyógyultam, élni is sokkal jobban szeretek" - mondja.

Egész életében gyakorolta a túlélést. 37 évesen, egy hétéves kislánnyal, két hónapos terhesen meghalt a férje, így egyedül nevelte fel két gyerekét. Rá tíz évre kivették a méhét, amit nehezen dolgozott fel, ezután vérrögöt találtak a fejében. "Már készültem a műtétre, amikor kiderült, mégsem nyitják fel a koponyát, hanem inkább lézerrel sorvasztják el a vérrögöt, szerencsém volt. Két évvel ezelőtt diagnosztizálták a vastagbéldaganatot, attól teljesen padlóra kerültem. Majd miután visszamentem dolgozni, elütött az autó: majd két hónapig gipszben feküdtem" - ecseteli nevetve az egészségügyi thrillernek is beillő élettörténetét Saci.

Miért én?

Jó tudni

Mintegy 30 ezer ember szembesül a következő három évben vastagbélrákkal Magyarországon, akikben már ma is ott a daganat, csak még nem tudnak róla. Mit lehet tenni? - ide kattintva olvashat tovább!

"Aki ennyi mindenen túl van, az már tényleg mondhatja, hogy minden agyban dől el, ugye?" - kérdez vissza, ugyanis bosszantónak tartja, hogy ezt sokszor azok mondják, akik még életükben soha semmilyen komoly krízisen nem estek át. "Voltam én is rossz passzban. Amikor kiderült, hogy daganatom van, akkor az volt az első gondolatom, hogy itt most vége az életemnek, és talán jobb is volna saját kézzel véget vetni neki. Ahogy mindenkiben, bennem is felmerült a Miért én? Miért pont most, amikor a magánéletem, a gyerekek, a munka, minden rendben van? - kérdése. Akkor még nem tudtam a választ; bementem a postára, teljesen összetörten ültem le az ablakhoz dolgozni"- eleveníti fel a két évvel ezelőtti nehéz napokat. Holott voltak jelek, csak ahogy Saci mondja, az ember nem veszi komolyan az ok nélküli gyakori székrekedést, aztán az ok nélküli gyakori hasmenést. Ő is akkor fordult orvoshoz, amikor észrevette, hogy véres a széklete.

Amikor a családban megtudták, hogy a mindig erős, másokat segítő Saci beteg lett, még neki kellett a családtagokat vigasztalnia. Senki sem volt tisztában azzal, hogy mi fog következni, de azt tudta, hogy bár a gyerekeire mindig számíthat, egyedül kell végigcsinálnia, mert ez az ő útja.

Szeretek nő lenni, és mióta meggyógyultam, élni is sokkal jobban szeretek

Szeretek nő lenni, és mióta meggyógyultam, élni is sokkal jobban szeretek



Nézőpont kérdése

30 kemót és 10 sugárkezelést kapott a kimetszéses műtét előtt. A párja többnyire vele volt, de azt mondja, az ember nem lehet annyira önző, hogy ugyanezt a gyerekeitől is elvárja, mindegyiknek megvan a saját élete, arról nem beszélve, hogy egyetlen munkáltató se adott volna a felnőtt gyerekeinek 40 nap szabadságot. A kezelésekkel tehát elkezdődött egy másik, labortól laborig, kemótól kemóig tartó élet. Amikor a hosszú várólistáról, a zsúfolt egészségügyről kérdezem, sajátosan, amolyan sacikásan feleli, hogy minden nézőpont kérdése.

"Beállíthatnám én ezt a történetet úgy is, hogy borzasztó volt, felsorolva minden rosszat, de mit érnék el vele? Tünetmentes vagyok, óvatosan azt is mondhatom, hogy meggyógyultam. Az emberekkel az a baj, hogy rengeteget panaszkodnak, ha tízből kilencszer jó történik velük és egyszer rossz, akkor ez az egy elhomályosítja a többit. Bármelyik kórházban voltam, bármilyen kezelésre mentem, mindig olyan magas szintű szaktudással, emberséggel, segíteni akarással találkoztam, hogy ez erőt adott, mindig kaptam választ a kérdéseimre, kedvesen, mosolygósan álltam az emberekhez és ők is úgy álltak hozzám" - magyarázza. A hosszú várakozások és a kezelések alatt még barátságok is szövődtek. Szerinte az is segítette a gyógyulásban, hogy az energiavámpírokat messzire elkerülte. Természetgyógyászt is felkeresett még a beavatkozásokat megelőzően, hogy az immunrendszerét kímélő étkezéssel, teákkal támogassa. "Azt mondta a természetgyógyász, hogy mivel meg akarok, ezért meg is fogok gyógyulni. Soha nem akart lebeszélni a hagyományos kezelésekről, így nem éreztem kétséget afelől, hogy megkapom a legjobb terápiát, amit ma ember megkaphat."

A műtét után nagyon rosszul volt, injekcióznia is kellett magát, étvágytalanság miatt lefogyott, az utcára sem tudott kimenni. Aztán megmakacsolta magát és egyre hosszabb távokra gyalogolt el. "A szeretett Szabadság-hegy tetejére csak sokadjára jutottam fel, de mikor ott álltam, tudtam, hogy egészséges vagyok" - emlékszik vissza. Két hónappal a műtét után, augusztus 20-án már a Balatonon akart nyaralni, és ez így is történt. "Nekem az jár, amit megteremtek" - mondja, értve ez alatt, hogy amíg az ember egészséges, időt és pénzt is sajnál magától, és lám, amikor beteg lesz, hirtelen ideje is pénze is akad, csak meggyógyulhasson. "Sokkal jobban kellene törődni magunkkal" - ez most már a saját igazsága.

Elengedni a sallangokat

A betegség miatt átgondolt múltat és jelent, és eladta a csepeli családi házat, beköltözött a városba; teljesen új életet kezdett. De a legtöbbet talán az az önismereti munka segítette, amely közben a betegsége okára is rájött. "Hosszú ideig azt sem tudtam kimondani, hogy daganat, most meg úgy beszélek róla, mintha egy kiló kenyeret vennék; szégyelltem is a problémát, mert a vastagbélrák, egyáltalán a daganat még mindig tabu téma. Érzékenyebbé is válik az ember ilyenkor, az is baj volt, ha megkérdezték, hogy vagyok, az is, ha nem. Hónapoknak kell eltelnie, mire az ember valahonnan a lelke mélyéről erőt merít, és azt mondja, hogy minden betegség, minden ember, minden akarás más, és azért mert valaki belehalt, nekem még nem kötelező!" - magyarázza.

Úgy véli, hogy aki ilyenkor nem értékeli át az életét, nem keresi a betegség okát, nem ás le minél mélyebbre önmagában, az meg sem érdemli a gyógyulást. Rájött arra, hogy a kirobbanó, akaratoskodó személyisége, a viták, az elfojtások, a lányával való rossz kapcsolat az ő hibája is. "Pontosan annyi fájdalmat okoztak mások nekem, amennyit én nekik. Szomorú, hogy egy betegség kellett ahhoz, hogy erre rádöbbenjek. A lányomtól bocsánatot kértem, amiért nem vettem észre, hogy jó szándékkal kért az életmódom megváltoztatására. Azt mondta: -Anyu, én megbocsátok, de te is bocsáss meg magadnak!" - ez volt a nagyobb feladat.

A lelki béke megtalálásához, az élete átértékeléséhez nagyban hozzájárult, hogy kiírta magából a történteket. Reméli, hogy a kézirat egyszer kiadóra talál és a gondolataival másoknak is segít meggyógyulni.

Hogy honnan az erő?

Szerinte ez gyerekkorból jön. Apja mondogatta neki mindig, hogy nem fogja semmire se vinni, azóta makacsul dolgozik benne ez a mégis dac: - Mindegyik gyerekemet arra tanítottam, hogy ha valamit szeretnénk, azért mindent meg kell tenni, és ha elbukunk, akkor maximum megmérettünk és könnyűnek találtattunk. De egy életen keresztül nem mondhatjuk, hogy mi lett volna ha! - mondja meggyőződéssel.

A hitbéli dolgok miatt utólag hív fel, hogy azt még mindenképp szeretné elmondani, ő se nem hívő, se nem vallásos, csak egy ember, akit reformátusnak kereszteltek, de a betegség kapcsán megtanult meghajolni a Sors akarata előtt. Azért kezdett el templomba járni, hogy legyen egy hely, ahol elcsendesedik, ahol nincs orvos, beteg, család, rokonok, csak ő, meg a vasárnapi béke.

A csípőprotézist kiváltó műtétig van egy kis ideje, úgy gondolta, összegyűjti a családi hagyatékból a régi képeslapokat, a lábadozás idején pedig előveszi a német és az orosz nyelvkönyveit, épp ideje lévén a nyelvtanulásnak. "Akinek nincs terve, az nem is él. Nekem álmaim is vannak, amiket tudom, hogy meg fogok valósítani."

Értékelje a cikket!

További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+23, +28 °C
Minimum:
+8, +13 °C

Hazánkban kedden délelőtt az ország nagy részén napos, gyengén felhős lesz az ég, a Dunántúlon növekedhet meg erősebben a felhőzet, ezeken a tájakon elvétve alakulhat ki futó zápor.

Egészséget befolyásoló hatások:
közepes, erős

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag