Ide sorolhatjuk az onkológiai szűréseket is, melyek különösen így tavasszal a fül-orr-gégészet szakágán belül igencsak fontosak lehetnek. Saját egészségünk érdekében tehát ne halogassuk a rendszeres ellenőrzéseket, mert a daganatos elváltozások szinte mindegyikére igaz, hogy minél korábban feltárásra kerülnek, annál nagyobb eséllyel gyógyíthatók.
A gyakorlatban sajnos azonban a feji és a nyaki daganatok túlélési statisztikája rendkívül rossz, aminek az oka minden esetben az, hogy a páciensek már nagyon későn fordulnak orvoshoz. Cikkünk Dr. Pataki Zsolt, az Oktogon Medical Center fül-orr-gégészének segítségével készült!
Tünetek, melyek fül-orr-gégészeti daganatra utalhatnak
Noha az onkológiai szűrés célja éppen az, hogy idejekorán, még az első tünetek jelentkezése előtt feltárja a daganatos elváltozásokat, azonban sajnálatos módon gyakori eset, hogy már csak panaszok esetén jutnak el a betegek szűrővizsgálatokra. Lássuk fül-orr-gégészeti szempontból a tüneteket az egyes területek kapcsán.
Fej és nyak
A fejen és a nyaki régióban előforduló daganatos elváltozások jellemzően nagyon korán láthatóvá, vagy legalábbis tapinthatóvá válnak, így a betegek a legtöbbször csomókra, kinövésekre panaszkodva jutnak el szűrővizsgálatra. Amennyiben az elváltozás nem látható és nem is érezhető, akkor is produkálhat problémákat, hiszen érintheti a légutakat, valamint a nyelőcsövet, ezáltal légzési- vagy nyelési nehézségeket eredményez, esetleg kapcsolódó fájdalmakat, gyakori félrenyelést és így tovább.
Szájüreg és nyálkahártya
A fül-orr-gégészeti onkológiai szűrés során alapos vizsgálatra kerülnek a nyálkahártyák is, melyeken duzzanat, fehéres elváltozások, fekélyek keletkezhetnek. A tünetek között itt is jellemző a nyelési fájdalom, a gyakori rekedtség, a tartósan fennálló kellemetlen szájszag vagy a nyelv mozgásának akadályozottsága. Szintén a nyálkahártyán megjelenő daganatos elváltozásra utalhat, ha olyan nyaki csomót tapintunk, ami nem fáj, ellenben nyeléskor nyomást idéz elő a fülbe sugározva.
Orrgarat és orrmelléküreg
Rendkívül nehéz felismerni az orrgaratban és az orrmelléküregben megjelenő daganatokat, melyek gyakran nem is a szagláshoz kapcsolódó tüneteket produkálnak, hanem példának okáért kettős látást vagy nagyothallást eredményeznek, ezek alapján pedig gyakran még az orvosok sem erre gyanakodnak elsőként. A rákos elváltozások ebben az esetben sokszor járnak olyan általános tünetekkel, mint az orrdugulás vagy az orrvérzés, de előrehaladott állapotban az arc duzzanatát, deformációját, gyakori fejfájást, az archoz kapcsolódó érzészavart, valamint a felső állkapocs fogainak meglazulását eredményezheti.
Gége és algarat
A gége és az algarat esetén egyszerűbb feltárni azokat a daganatokat, melyek a hangszalagok feletti részen helyezkednek el. Ezek az úgynevezett supraglotticus daganatok, melyeknél általánosságban ritkább az úgynevezett glotticus gégerák, ami valójában inkább a hangszalagok mellett alakul ki, vagy konkrétan a hangszalagokon, emiatt nagyon korán okoz rekedtséget. Egyéb esetben gyakoribb a torokfájás, a fülfájás, a nyelésprobléma, a légszomj, valamint a gombócérzés.
Lényegesen nehezebb felismerni a subglotticus daganatokat, melyek a hangszalagok alatti régiókban bújnak meg, és emiatt nagyon későn lehet csak felismerni őket, hiszen kizárólag előrehaladott állapotban okoznak tüneteket. A panaszok megegyeznek a fentiekben leírtakkal, annyi különbséggel, hogy a gombócérzés, a torokfájás jellemzően mélyebb rétegekből érzékelhető.
A gégedaganatok az elhelyezkedésük kapcsán teljesen eltérő áttétképző hajlandósággal rendelkeznek. Ez azért fontos kérdéskör, mert meghatározza a műtét kiterjesztését, valamint azt is, hogy milyen terápiák (sugár- és kemoterápia) válik szükségessé, milyen irányból és mekkora mennyiségben.
A glotticus gégerák, vagy más néven hangszalag rák esetében például rendkívül ritkának tekinthető a nyirokcsomó áttét, és míg a hangszalagok alatti gégedaganat esetén ez az érték 20 százalék, a hangszalag feletti régióban a 40 százalékot is elérheti. Emiatt a betegek túlélési esélyei nagy mértékben függnek az adott daganat áttétképző jellegétől.
Milyen vizsgálatok várnak ránk az onkológiai szűrésen és feltételezett rákgyanú esetén?
Amennyiben fül-orr-gégészeti rákszűrésen veszünk részt, különféle vizsgálatokra készülhetünk annak függvényében, hogy vannak-e tüneteink, azok milyen jellegűek, illetve a szakorvos talált-e problémára utaló jeleket a szájüreg és az orrüreg áttekintésekor.
Elsődlegesen ugyanis ez a régió kerül feltárásra, amihez a fül-orr-gégész minden esetben speciális tükröket alkalmaz. Ezekkel alaposan át lehet tanulmányozni a látható felületeket, de a fizikai szemrevételezés mellett indokolt esetben akár endoszkópos vizsgálatra is szükség lehet, ha olyan területeket kell feltérképezni, melyek feltehetően problémásak, azonban tükrökkel nem láthatók.
Vizsgálatok daganatgyanú esetén
Amennyiben a tünetek vagy az első eredmények alapján daganatgyanú merül fel, minden esetben további vizsgálatokra kerül sor. Ezen a téren a vérvételes laborvizsgálat az elsők között jellemző, hiszen a rákos elváltozásoknak jellemzően nyomuk van a vérképen, de ez önmagában természetesen nem lesz elegendő a konkrét feltérképezéshez.
Elengedhetetlen valamilyen képi feltárás is, mint amilyen a röntgen, az ultrahang, a CT vagy az MRI. Erre különösen akkor lehet szükségünk, ha sem endoszkópiával, sem tapintással nem lehet elérni a problémásnak vélt területeket.
Kellemetlenségekkel járhat, de a diagnosztika miatt rendkívül fontos lehet a szövettan. Az elérhető daganatgyanús kitüremkedések vagy területek esetén ebben az esetben egy tűszúrással mintát vesznek a szövetekből. Gyakran akkor is szükség lehet rá, ha megszületett a diagnózis, hiszen a kezelés körülményeit a szövettani eredmény minden esetben meghatározhatja.
A biopszia a legtöbbször a szájüreg, a torok, az orrgarat és a gége elváltozásai esetén lényeges, ha duzzanatok, fekélyek vagy gyanús foltok jelentkeznek a nyálkahártyán. A legtöbbször azért lehet szükség rá, mert az aspirációs citológia a gyakorlat tanúsága szerint nem minden esetben pontos, így ez is befolyásolja a diagnózist, segít eldönteni, hogy jó- vagy rosszindulatú elváltozásról van szó, illetve a kezelés részleteit szintén befolyásolhatja.