Nem porhintés, porszívás!

Miért jobb a porszippantás, mint a tablettanyelés?

Ahogy a kisgyerek undorodik a keserű orvosságtól, hasonlóképp a felnőtt beteg is mérlegel az alapján, amit érez. Minden beteg azt szeretné, hogy a kezelés, amit kap, minél egyszerűbb legyen, gyógyítson, de legalábbis jobban érezze magát tőle. Ha bonyolult és fáradságos procedúrával jár, a kedvező hatás pedig nem egyértelmű, akkor minek azt folytatni... - gondolják sokan. Vajon, Ön a mindig engedelmes betegek közé tartozik? Nem biztos, hogy ez a legcélravezetőbb. Vagy jobban esik betartani az orvos utasításait, ha pontosan tudja, mit miért javasol? Általában ez a sikeresebb stratégia.

A légúti betegségek - allergia, asztma, COPD - kezelésében a "közkedvelt" tablettaforma helyett egyre nagyobb teret hódítanak a belélegzésre szánt gyógyszerek. Az első pillanatra körülményesnek tűnő gyógyszerbevételnek nagyon kézenfekvő oka van. Ha a gyógyszer közvetlenül oda jut, ahol hatnia kell, ahelyett, hogy a vérkeringésbe jutva az egész szervezet működését befolyásolná, lényegesen javul a hatékonysága, és sokkal kevesebb lesz a nem kívánatos mellékhatás. Gondoljunk csak bele; testünk számtalan pontján hasonló elven és résztvevőkkel működnek a szabályozási folyamatok. A fulladásoldó, hörgőtágító hatóanyagok jelentős része úgy oldja a hörgőgörcsöt, hogy a hörgők simaizomsejtjein lévő receptorokhoz kötődnek. Csakhogy ilyen vagy hasonló receptorok a testben más simaizom-szövetekben is előfordulnak, ahol nem lenne szabad befolyásolniuk az adott szerv működését. Az úgynevezett béta-2-receptor agonista hörgőtágító hatóanyagok például a szívizomban lévő receptorokhoz kötődve szívdobogást okozhatnak.

Miért pont porbelégző?

Az inhalációs (belégzéssel történő) gyógyszerbevitel és az ehhez szükséges első készülékek kifejlesztése az asztma-kezelés fejlődésének köszönhető. Az első adagolós sprayk vagy pipák - hivatalosan adagolós aeroszolok - közel ötven éve jelentek meg. Ma már inhalációs segédeszközzel kiegészített adagolós aeroszolok, porbelégzők és gépi porlasztórendszerek közül választhatunk. Vannak olyan gyógyszerek, amelyekből jobban hasznosul a hatóanyag aeroszolos készülékkel, másoknál a porinhalátoros bevitel kedvezőbb.

Az eszközök különböző változatainak megjelenését az is indokolta, hogy az orvosok rájöttek; a különböző gyógyszerek egyazon készülékből nem egyforma mértékben jutnak el rendeltetési helyükre, a hörgők nyálkahártyájára. A gyógyszer bejutása függ a gyógyszer szemcseméretétől, a szemcsék méreteloszlásától, tapadási és repülési tulajdonságaitól, továbbá a belégzés erősségétől - azaz akár a beteg állapotától vagy ügyességétől is. Az aeroszolos spraykből például hajtógáz vagy pumpa juttatja a gyógyszert a beteg légutaiba, akinek a palack működtetésével össze kell tudni hangolnia belégzését, különben a kieresztett hatóanyag elvész. Az 1970-es évektől megjelenő porbelégzők ebből a szempontból ügyesebb szerkezetek. Mivel itt a belégzett levegő juttatja a gyógyszert a hörgőkhöz, a belégzést nem kell a szer kifújásához igazítani. A hatóanyag itt nem permet, hanem porszemcsék formájában távozik. Az első korszerűnek számító, több gyógyszeradag bevitelére alkalmas porbelégző nem olyan rég, a 90-es években jelent meg.

Porismeret

A porbelégzők használói meglepően kifinomult tudomány részesei és haszonélvezői. Nem mindegy ugyanis, mekkora méretű porszemcsék formájában kerül a gyógyszer a légutakba. Akit érdekelnek a részletek, talán értőbb módon, gondosabban tudja majd használni az orvos által felírt porbelégzőt, s jobb közérzetnek örvendhet. Akit a részletek hidegen hagynak, inkább ugorjon mindjárt a porbelégző készülékek ismertetéséhez. Ideális esetben a hatóanyagok 2-5 mikrométeres szemcséket alkotnak, melyek elég kicsik ahhoz, hogy eljussanak a hörgőkig, de elég nagyok, hogy ne repüljenek vissza azonnal a kilégzett levegővel, mielőtt hatásukat a hörgőknél kifejthetnék. Minél több ekkora méretű porszemcse van a belégzendő gyógyszerben, annál több jut belőle a tüdőbe. A 10 mikrométernél nagyobb szemcsék túl nagyok, és már a száj és a garat nyálkahártyáján megtapadnak. Innen hatóanyaguk azonnal felszívódik a vérkeringésbe, és ahelyett, hogy főként a hörgőknél fejtenék ki hatásukat, a test minden részébe eljutva nem kívánatos mellékhatások okozóivá válnak, akárcsak tablettás adagolás esetén.

Az ideális, 2-5 mikrométeres szemcsemérettel is van egy kis probléma, mivel ezek elektrosztatikus vonzás, a levegő páratartalma, illetve kapilláris hatás eredményeképpen könnyen kitapadhatnak a készülék falára, így nem lélegezhetők be. Viszont a légutakban már ekkora méretű hatóanyag-porszemcsére volna szükség. Mi hát a megoldás? Hatóanyagonként és készülékenként különböző elmés megoldásokat találunk: A túlságosan kicsi részecskéket egymáshoz tapasztják, vagy használhatnak laktóz, glükóz, L-leucin vagy magnézium-sztearát anyagú, 50-150 mikrométeres átmérőjű hordozórészecskéket, amikre a hatóanyagport feltapasztják. Az így létrehozott kötések azonban épp csak annyira erősek, hogy belégzés közben már le is válnak, és aztán már önállóan rendeltetési helyük felé veszi útjukat. A harmadik módszernél a hatóanyagból viszonylag kis tömegű, de nagy, 30 mikrométeres átmérőjű szemcséket készítenek. Nagyságuk miatt nem esnek áldozatul az immunrendszeri sejtek fagocitózisának, nem kebelezik be őket, de kis tömegüknek köszönhetően úgy repülnek, mint az ideális méretű, kicsi szemcsék, így jól célba érnek a hörgők nyálkahártyáján.

Helyes belégzés és szájöblítés - a porbelégzők működése

A porbelégzők úgy működnek, hogy a por az adagolókorongon, egy kapszulában vagy kis zsebben (bliszterben) található. A belégzés levegőáramának hatására a részecskék fellazulnak, majd a levegőben eloszolva a belégzett levegővel együtt a légutak felé veszik útjukat. Közben a kicsi légörvények elszakítják egymástól a porszemcséket, így a kellő méretű szemcsék célba érnek. A nagyobbak a készülékben maradnak, vagy összecsapódva hamarabb lerakódnak, például a szájüregben. Azt, hogy milyen arányban tapad ki a gyógyszer már a szájüregben, s mennyi ér valóban célba, a belégzés áramlási erőssége és a légutak, valamint a porbelégző légellenállása is meghatározza. Túl erős légáramnál több hatóanyag tapadhat le a szájnyálkahártyában. Minden egyes hatóanyag-inhalációs eszköz kombinációra jellemző, hogy használatakor milyen arányban oszlik meg a gyógyszer a tüdő és a szájgaratüreg között, és ennek következtében miként aránylik egymáshoz a kívánt helyi (lokális) és a nem kívánt egész szervezetet érintő (szisztémás) hatás. A szakemberek ezen adatokat figyelembe véve tervezték meg az egyes hatóanyagokra a különböző porbelégző eszközöket. Ebből az is következik, hogy az egyes gyógyszereket csak meghatározott eszközökkel lélegezhetjük be, s nem váltogathatók tetszőlegesen.

A leírtakból az is következik; fontos, hogy megfelelő technikával, az orvos utasítása, illetve a készülék útmutatója szerinti erősséggel lélegezzen be használója. A rossz helyre érkezett gyógyszer mellékhatását az inhalálás utáni alapos szájöblítéssel enyhíteni lehet.

Az ideális porbelégző könnyen használható, alkalmas több különböző, előre kimért gyógyszer-hatóanyag könnyű bevitelére, egyenletesen és megbízhatóan adagol, a tüdőbe jutó gyógyszerszemcsék mennyisége mindig megfelelő, s nem függ attól, hogy a beteg milyen erősen képes belélegezni. Egyszerűen és pontosan leolvasható, hogy mennyi gyógyszer van még a készülékben, higiénikus, tartós és megbízható. Mindezek után, nézzük meg, mi a kínálat!

Egyadagos porbelégzők

A porbelégzők az adagolás módja szerint két csoportba oszthatók. Az egyadagos porbelégzőknél - ide tartozik a HandiHaler és az Aerolizer - a gyógyszer egy kapszulában van. Közülük Magyarországon csak a HandiHaler van forgalomban.

A HandiHaler alacsony belégzési áramlás esetén is megfelelő mennyiségű gyógyszert juttat a tüdőbe. A COPD-nél előszeretettel alkalmazzák, mert a nyújtott hatású antikolinerg szer, a napi egyszeri adagolású tiotropium bevitelére kiválóan alkalmas, és a szer még gyenge, 20 liter/perces belégzési áramlás esetén is nagyon jól bejuttatható vele. A hatóanyagot hordozóanyaghoz kötve tartalmazza, ami a hatást nem befolyásolja.

Megbízható használatához havonta egyszer meg kell tisztítani, folyó meleg csapvízzel kell kiöblíteni a szétnyitott készüléket, majd szobalevegőn kiszárítani.

Többadagos porbelégzők

A többadagos porbelégzők között vannak olyanok, amelyek maguk mérik ki a belégzendő hatóanyagot, és vannak olyanok, amelyekbe eleve kimért adagokban kell behelyezni a gyógyszert.

Többadagos porbelégzők között adagonkénti kiméréssel működik a Turbuhaler, melyből a hatóanyag tisztán, adalékanyagoktól mentesen lélegezhető be. (A hatóanyag kitapadását itt a kicsiny porszemcsék egymáshoz tapasztásával védték ki.) A tartályba legfeljebb 200 adagnyi gyógyszert lehet tenni.

Használatakor a töltőcsavart egyszer előre és egyszer hátra kell fordítani, amivel az adagolókorong előkészít egy-egy adag gyógyszert a belégzésre. A hatóanyagot belégzésekor erőteljesen és mélyen kell belélegezni a szájon át. A szájrész sípnyelve segíti a helyes belégzést, ugyanis csak helyes technika mellett szólal meg a sípoló hang. Nagyon jó arányban juttatja a hatóanyagot a hörgők felszínére.

A gyógyszer olyan apró, néhány mikrométeres szemcsék formájában kerül a légutakba, hogy az a beteg számára szinte észrevehetetlen. Annál is inkább, mert hordozóanyag nincs, a szippantás szag- és mellékízmentes, általában ugyanis a hatóanyagnak sincs íze. Kis fekete textildarabon keresztül lélegezve a kétkedők ellenőrizhetik, hogy valóban szippantottak-e gyógyszert. Sohasem szabad belefújni a készülékbe, mert ekkor az előkészített gyógyszeradag lefújódik az adagolókorongról, továbbá pára kerül be. A készülék szájrészének belsejét is csak száraz ruhával szabad tisztítani. A gyógyszerhatóanyag behelyezésekor a készüléket függőlegesen, szájrészével lefelé kell tartani, szippantáskor azonban már fontos, hogy a beteg a számára előnyös helyzetben tartsa. Nem kell nagyon a szájba venni, nehogy az ajkak a szájrész melletti levegő-csatornácskákat elzárják, ami a kellő sebességű belégzést nehezíti. A gyógyszeradagok elfogyását piros csík jelzi a betegnek.

A többadagos porbelégzők között vannak külön adagokkal működők. Az egyes adagok egy alumínium korong-fóliarekeszeiben (bliszterekben) vannak a Diskhaler, vagy egy felcsavart szalag zsebeiben vannak a Diskus készülék esetében.

Mindkettő előnye, hogy a gyógyszeradagok előre pontosan kimértek, és egészen a belégzésig a levegőtől és annak páratartalmától elzárva, védve maradnak. A Diskus igen alacsony légellenállású készülék, kis belégzési áramlás esetén is jól használható. Spirálisan feltekert szalagon lévő bliszterekben 60 adagnyi laktóz hordozóanyaggal gyártott hatóanyag fér bele. A beteg igényeinek megfelelő, korszerű porbelégző. Salmeterol és fluticason hatóanyagok bejuttatására fejlesztették ki.

Ez is érdekelheti

zuhanyzás

Reggel vagy este zuhanyozzunk? Íme a válasz

Reflux

Megduplázza a reflux esélyét ez a betegség

Megfázás

Már most készülj a tavasszal járó kellemetlenségekre!

immunrendszer

Ezért jó, ha a gyerek a homokban játszik

Forrás: Az asztma ma, Szerk.: Dr. Rónai, Oktatási Minisztérium, 2003.