Hogyan veszünk levegőt?

A légzés a szervezet nyomáskülönbségen alapuló gázcseréje, az oxigénfelvételt és a szén-dioxid-leadást végző folyamata. Légzéskor a gázok szállításában jelentős szerep jut a keringési rendszernek.

Röviden a légzésről

Az élő szervezeteknek oxigénre van szükségük az élethez, és ezt a levegő oxigéntartalma szolgáltatja. Ez az oxigén légzés útján kerül szervezetünkbe.

A belélegzett levegő 21% oxigént, 0,04% szén-dioxidot, 78% nitrogént és néhány tized százalék nemesgázt tartalmaz. Ezzel szemben a kilélegzett levegő körülbelül 16% oxigént, 4,0% széndioxidot tartalmaz, a nitrogén és a nemesgázok százalékos aránya csak kismértékben változik. A légzés gyűjtőfogalom, azon folyamatok összességét jelenti, melyek az oxigén felvételét és a szén-dioxid leadását (gázcsere) biztosítják. A mindennapi szóhasználatban légzésen be- és kilégzést értünk. A be- és kilégzés a levegő beszívása, illetve kifújása a szervezetünkből. A külső légzés a tüdőben - a kisvérkörben - végbemenő gázcsere. A belső légzés - a nagyvérkörben - a keringés útján jön létre, feladata a szövetek közti gázforgalom és oxigénszállítás. A külső légzésre a gázcsere, a belső légzésre a sejtlégzés kifejezést használjuk. A külső légzőmozgásokat a bordaközi izmok, valamint a rekeszizom teszi lehetővé. A belső légzés voltaképpen a testfolyadékok és a szövetek közötti gázcsere.
A légzéssel felvett oxigén teszi lehetővé a sejtekben végbemenő biológiai oxidációt.

A légzés mellkasunk térfogatváltozásával jár

A be- és kilégzés a mellkas térfogatának változásával jár. A belégzés aktív folyamat, a mellkas térfogatának növekedése a légzőizmok összehúzódásának a következménye.
A kilégzés passzív folyamat. A belégző izmok ellazulását követően a mellkas térfogata - rugalmassága révén - csökken. Kilégzéskor a mellkas izmai és a rekeszizom elernyednek, a mellkas lesüllyed, a tüdő összehúzódik, és kipréseli a levegőt. Erőltetett kilégzés esetén a kilégzőizmok munkája is elősegíti a mellkastérfogat csökkenését.


A tüdőn belüli nyomás a légutakban és a léghólyagocskákban uralkodó nyomás. Belégzéskor a mellkas térfogat-növekedésével együtt a nyomás csökken, kilégzéskor emelkedik.
Mellkason belüli nyomáson a mellhártya két lemeze közötti nyomást értjük.
Nyugodt légzésnél (eupnoe) egy légvételkor mintegy 500 ml levegőt lélegzünk be, illetve ki. A légzőrendszer működését nagymértékben befolyásolja a levegő állapota, a dohányfüst, a különböző szennyeződések.
Komolyan szennyezett levegőjű helyen élő és dolgozó emberek sokkal jobban ki vannak téve a tüdőt és a légzőrendszert érintő betegségeknek, fertőzéseknek.

Légzésszabályozás

A spontán légzést a légzőizmokat beidegző idegsejtek ritmikus kisülései váltják ki. Ezek a kisülések az agyból jövő idegi impulzusoktól függnek. Az agyból eredő ritmikus aktivitást az artériás vér oxigén- és szén-dioxid-, valamint hidrogén-ion-koncentráció változásai szabályozzák.

A légzés idegi szabályozása

A légzés akaratlagos idegi szabályozása az agykéregben található, és idegimpulzusait a gerincvelői pályákon küldi a légzőizmokhoz. Amikor a belégzőizmokhoz futó idegek aktívak, akkor a kilégzőizmokhoz futók gátolva vannak és fordítva. Az automatikus légzést a nyúltvelőben elhelyezkedő idegsejtek ritmikus aktivitása hozza létre. Az idegsejtek egyik típusa a belégzés alatt, a másik típus a kilégzés alatt aktív. A nyúltvelő légzéssel kapcsolatos területeit légzőközpontnak hívjuk. Az artériás vér szén-dioxid-nyomásának és hidrogén-ion-koncentrációjának emelkedése és az oxigén nyomásesése fokozza a légzőközpont aktivitását, az ellenkező irányú változások enyhén gátló hatásúak. A vér kémiai összetételének változásai a légzést kemoreceptorokon (kémiai ingereket érzékelő egységek) keresztül befolyásolják.

A légzés kémiai szabályozása

A kemoreceptorokat az artériás vér szén-dioxid nyomásának és hidrogén-ion-koncentrációjának emelkedése, valamint az oxigénnyomás csökkenése serkenti. Ha tehát szén-dioxid-dús levegőt lélegzünk be, akkor emelkedik a vérben a szén-dioxid nyomása, és amint a több szén-dioxidot tartalmazó vér eléri a nyúltvelőt, azonnal fokozódik a légzés. Ennek következtében fokozódik a szén-dioxid-leadás, és az alveoláris szén-dioxid-nyomás a normálisra esik vissza. A két fő típusba sorolható kemoreceptorok az aorta különböző elágazódási pontjain helyezkednek el. Ezekhez hasonló receptorok megtalálhatók a nyúltvelőben is. A vér sav-bázis egyensúlyának megbomlásakor változik a légzés is. Így amennyiben a vér savassá válik, akkor a légzés erőteljesen fokozódik.

A légzés akaratlagosan megszakítható egy ideig, de végül is az akaratlagos szabályozást áttöri az automatikus. Ennek oka az artériás szén-dioxid emelkedése és az oxigén csökkenése. A légzés visszatartásának idejét befolyásolják pszichés tényezők is, valamint az, hogy előtte milyen összetételű levegőt lélegzett be valaki.

A légzést befolyásoló egyéb tényezők

A fájdalom és emocionális ingerek is befolyásolják a légzést. Az ízületek aktív vagy passzív mozgatása serkenti a légzést, valószínűleg az innen kiinduló idegrostokon futó impulzusok légzőközpontot stimuláló hatása révén. Emiatt van az, hogy az izommunka fokozza a légzést.
A légutakban található ún. irritáns receptorok ingerlése gyors, felületes légzést és légúti szűkületet vált ki. Ezek a receptorok ingerületbe kerülésükkor ugyanis fokozzák a belégzési idegsejtek aktivitását. A receptorokat a káros gázok, irritáló anyagok mellett a hisztamin és más kémiai anyagok is ingerlik.

Hányás esetén a gége záróizmai összehúzódnak, a légzés gátlódik, ezáltal akadályozza meg a szervezet a félrenyelést.

Alvás közben csökken a kemoreceptorok szén-dioxid iránti érzékenysége, ezért a szén-dioxid-nyomás is csökken a vérben, ami felnőttekben normálisan is légzéskimaradást okozhat. A hirtelen csecsemőhalál szindróma ismeretlen eredetű betegség, de feltételezik, hogy a fenti alvási légzéskimaradás az oka. Ez azonban még korántsem bizonyított.

A légzés alkalmazkodása a változó körülményekhez

Izommunka esetén nő a vérbe kerülő oxigén mennyisége, mivel fokozódik a percenkénti légzés, valamint a vérátáramlás. Az izommunka elején a légzés hirtelen fokozódik, majd lassan emelkedik tovább. Mérsékelt munkavégzés esetén főként a légvételek mélysége nő, az izommunka fokozódásával a légzésgyakoriság is emelkedik.



A légzés fokozódása valószínűleg arányos az oxigén felhasználással. Amennyiben az izommunka nő, tejsav szabadul fel, a vér pH-ját savas irányba tolja el, így a légzés tovább fokozódik. A légzési frekvencia mindaddig nem tér vissza a normális szintre, amíg az izommunka során kialakult oxigén adósság ki nem egyenlítődik.

Hipoxiának hívjuk azt az állapotot, mikor a szövetek valamilyen okból kifolyólag nem jutnak elegendő oxigénhez. Számos tünetet okozhat, így csökkent ítélőképesség, álmosság, tompult fájdalomérzés, izgatottság, fejfájás jelentkezhet. A hipoxiával párhuzamosan a kemoreceptorok ingerületbe jönnek, ezért a légzés frekvenciája fokozódik. Hipoxiát számos tényező okozhat, pl. csökkent légnyomás, nagy magasságban tartózkodás, bizonyos betegségek, vérszegénység, szén-monoxid-mérgezés. Az oxigénnek toxikus (mérgező) hatása is van, amely valószínűleg egy szabadgyöknek, a szuperoxid anionnak köszönhető. Amennyiben embernek 8 óránál tartósabban 100 % oxigént adnak, akkor légúti izgalom alakul ki, amely végül tüdőkárosodáshoz vezet. A légkörinél magasabb nyomáson alkalmazott 100 % oxigén adása meggyorsítja a tüdőkárosodás kialakulását.

A vér szén-dioxid-koncentrációjának emelkedése szintén toxikus, zavartság, végső soron kóma, légzésleállás és halál következik be. Légutak elzáródásakor vagy vízbe fulladáskor akut oxigénhiány és szén-dioxid-szint emelkedés alakul ki, ami nagyon erőteljesen serkenti a légzést. Ezek az erőltetett légvételek végül abbamaradnak, a vérnyomás esik, a szív lelassul és megáll.

A vér csökkent szén-dioxid-szintje általában erőltetett légzés eredménye, amelyet légzéskimaradás követ. Ezután néhány felületes légvétel következik, majd ismét légzéskimaradás. Ezek a ciklusok eltartanak addig, amíg a normális légzés visszaáll.

Nyugalmi és terheléses légzés

Minél erőteljesebb az izomműködés, annál több levegő jut a tüdőbe.

Nyugalomban a belégzés aktív, a kilégzés passzív folyamat, de terheléskor a kilégzés fokozódása a kilégzőizmok bekapcsolódását is eredményezi. A légzés tehát mellkasi térfogatváltozással jár, függetlenül attól, hogy nyugalmi vagy terheléses, és ezek a térfogatváltozások nem választhatók el a légzéssel kapcsolatos nyomásváltozásoktól.
Tüdőn belüli és mellkason belüli nyomást, illetve nyomásváltozást különböztettünk meg.

Kattintson ide, és tudja meg, mi a különbség az aszt­ma és a CO­PD között!

Lektorálta: Dr. Mucsi János
Hogy érzi magát? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapota?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzi most magát fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzi magát?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+21, +26 °C
Minimum:
+6, +11 °C

Hazánkban hétfon délelőtt általában csak kevés felhő lesz az égen, csapadékra nem kell készülni.

Egészséget befolyásoló hatások:
erős

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag