Lételemünk a légzés
A szervezetünket felépítő sejtek fenntartása folyamatos energiaellátást igényel. Az energiát a sejtekben lejátszódó bonyolult biokémiai folyamatok szolgáltatják, és ehhez táplálékra, valamint oxigénre van szükség. Ez utóbbit állandóan pótolnunk kell, ezért lélegzünk folyamatosan a születésünktől a halálunkig. A légzőrendszer elsőrendű szerepe a gázcsere biztosítása, vagyis az oxigén felvétele és a szén-dioxid leadása. Minden szövetnek más és más az oxigénhiány-tűrő képessége. Teljes oxigénhiány a központi idegrendszeri szürkeállományban néhány perc után már irreverzibilis (visszafordíthatatlan) következményekkel járhat.
A légzőrendszer
A légzőrendszer a felső légutakból, az alsó légutakból, valamint a légzés elősegítésére szolgáló mellkasfalból, légzőizmokból, illetve ezen izmok aktivitását szabályozó agyi központokból és idegpályákból áll.
A légzés akaratunktól független (csak bizonyos mértékig befolyásolható), ezért akkor is működik, ha nem figyelünk oda.
Felső légutak
A felső légutak szerepe elsősorban a belélegzett levegő megfelelő hőmérsékletének a biztosítása, valamint a nagyobb szennyeződések kiszűrése. A felső légutak közé tartozik az orr, a szájüreg, a garat, a gége. Nyugodt légvételek során csukott szájjal vesszük a levegőt, ilyenkor a levegő az orron keresztül éri el a garatot. A nagyobb szennyező anyagok az orrlyukak szőrein fennakadnak, a kisebbeket az orrnyálkahártya, a még kisebbeket pedig a garat és a hörgők nyálkahártyája köti meg.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A felső légutak az orrnál az orrüreggel kezdődnek. Az orrüreg csontos és porcos fallal körülvett, csillószőrös nyálkahártyával bélelt szerv, melynek fő szerepe a levegő szűrése (szennyeződések felfogása), párásítása és melegítése. Az orrmelléküregek - homloküreg, arcüreg, ékcsonti és rostacsonti üreg - egy része az orrüregbe nyílik. Az orrüreg a garatban folytatódik, mely a légző- és emésztőrendszer közös szakasza.
A garat folytatása a légzőrendszernél a gége (larynx), mely üvegporcos vázból, szalagokból, izmokból, kötőszövetes lemezekből és nyálkahártyából felépített, homokóra alakú üreges szerv. A gége porcai a gégefedő, a pajzsporc, a gyűrűporc és a páros kannaporc.
A hangrés a gége legszűkebb része, ez választja el a felső légutakat az alsó légutaktól.
Alsó légutak
Az alsó légutak a légcsővel (trachea) kezdődnek, mely két fő hörgőre (bronchus) oszlik. A két főhörgő tovább oszlik egyre kisebb és kisebb hörgőkre, majd hörgőcskékre, ezáltal a légzőfelület az összkeresztmetszet növekedésével nő. A belélegzett levegő tehát a felső légutakon keresztül az egyre kisebb hörgőkbe, végül a tüdőhólyagocskákba (alveolus) kerül. Ezeket a piciny hólyagocskákat hajszálerek veszik körül, melyeken keresztül történik a gázcsere, tehát a belélegzett levegőből az oxigén felvétele a vérbe és a szén-dioxid leadása a vérből a kilélegett levegőbe. Érdekesség, hogy ha a kicsi léghólyagocskákat kiterítenénk, együttes felületük körülbelül akkora, mint egy teniszpálya - 70-80 négyzetméter -, és az őket körülvevő, begyűrűző érhálózat több kilométeres lenne.
A tüdő
A tüdő páros szerv, jobb és bal tüdőfélből épül fel. A jobb tüdőfelet három, a bal tüdőfelet pedig két lebeny (lobus) alkotja, melyek tovább oszlanak kisebb lebenykékre (lobulus).
A tüdő a kettős vérellátású szervek közé tartozik. Egyéb szervekhez hasonlóan a nagyvérkörből kap vért az arteriae bronchiales (hörgőverőér) révén, de ez a vérmennyiség csekély - a perctérfogatnak csak mintegy 1-2%-a. A tüdő vérellátásának jelentős része a pulmonalis rendszerből származik.
A mellhártya
A mellkasnak a belső, tüdők felöli oldalát és mindkét tüdőfelet vékony hártya, az úgynevezett mellhártya (pleura) borítja. A tüdő és a mellkasfal rugalmas struktúrák, közöttük, azaz a pleura két lemeze között vékony folyadékréteg található. Ez a folyadék teszi lehetővé, hogy a tüdő el tudjon csúszni a mellkasfalon, de attól nem, vagy csak nagyon nehezen elválasztható. A nyomás a mellhártya két lemeze között, azaz a tüdő és a mellkasfal közötti résben (intrapleurális nyomás) alacsonyabb, mint a légköri nyomás. A belégzés aktív folyamat, a belégző izmok segítségével történik. Nyugodt légzés esetén az intrapleurális nyomás a belégzés kezdetén csökken, ezáltal a nyomás a légutakban enyhén negatívvá válik, így levegő áramlik a tüdőbe. A belégzés végén a tüdő rugalmassága visszahúzza a mellkast az alaphelyzetbe. Ezalatt a nyomás a légutakban enyhén pozitívvá válik, és a levegő kiáramlik a tüdőből. A kilégzési folyamat passzív, nem kell hozzá izomműködés.
A mellkasi térfogatváltozások legnagyobb részéért a mellkas és hasüreget egymástól elválasztó rekeszizom felelős. A belégzőizmok másik fontos csoportját alkotják a külső bordaközi izmok, melyeknek összehúzódása a bordákat felfelé emeli. A kilégzést segítik a belső bordaközi izmok, valamint az elülső hasfali izmok.
A tüdő vérellátása a kisvérkörön keresztül történik.
Legjobban: