Nem tudja magában tartani?

Nem csip-csup ügyek

A sürgető vizelési inger problémájában sokkal többen szenvednek, mint gondolnánk, csakhogy az érintettek nagy része szégyell problémájával szakemberhez fordulni. Pontos felmérés nem létezik, de nemzetközi statisztikai adatok szerint a vizeletinkontinencia minden tizedik embert érintő egészségügyi probléma. Magyarországon a szakemberek félmillió és egymillió közé teszik az érintettek számát. A sürgősségi vizeletürítés előfordulása a kor előrehaladtával nő, a nemek közti eloszlásról pedig elmondható, hogy ötször annyi nőt érint, mint férfit. Felmérések szerint az idős korosztályon belül az otthonélők 10-25 százalékát, a kórházban fekvők egyharmadát érinti. Szövődményei közül megemlíthetők a húgyúti fertőzések, a szociális leépülés, az alvászavar, a depresszió és a szexuális zavarok.

Én is érintett vagyok?

Ha tudatosan megfigyeli önmagát, vizelési szokásait, jól beazonosíthatja, hogy érdemes-e szakemberhez fordulnia. A sürgősségi vizeletürítés gyanúja akkor merül fel, ha valaki napi nyolcszor vagy annál többször kényszerítő késztetést érez vizeletürítésre, ami legtöbbször akarattalan vizeletürítéssel jár, illetve éjszaka is többször felkeresi a WC-t. Hiszen ideális esetben akkor keressük fel az illemhelyet, ha telítődött a hólyagunk, de vizeletürítési probléma esetén, a hólyag izmai már akkor összehúzódnak, amikor a hólyag még csak a feltöltődés időszakában van, és fellép a kényszerítő vizeletürítés ingere. Ilyen esetben a nők a nőgyógyászukat, a férfiak az urológusukat kereshetik fel bizalommal, akik különféle diagnosztikai eljárások útján feltérképezik állapotukat.

Csiki-csuki

Érdemes tudni, hogy vizelési zavar akkor lép fel, ha a kivezető utak nyitva vannak, amikor zárva kellene lenniük, vagy éppen ellenkezőleg, a kivezető utak zárva vannak, amikor nyitva kellene lenniük, illetve ha a detrusor izomzat (a húgyhólyag kiürítésében közreműködő izom) nem húzódik össze, vagy ha a detrusor akkor húzódik össze, amikor nem kellene. A vizeletvisszatartási problémával küszködők nagy része nem beszél problémájáról, "strucc-politikát" folytat éveken át, s inkább visszavonul a társasági élettől, hogy elkerülje a kellemetlen helyzeteket, pedig a problémát érdemes időben diagnosztizálni. Az érintettek egy része aktív dolgozó, és vannak, olyanok, vizelettartási problémájuk miatt vesztették el munkahelyüket, megint másoknak pedig komoly problémát jelent a társas, szociális érintkezésük kapcsán.

Ma már többféle vizsgálat létezik

Ha a páciens problémájával szakorvoshoz fordul, több lehetőség is kínálkozik baja feltérképezésére. A szakvizsgálatokat a rendelőben, a laboratóriumban vagy a kórházban végzik el. Az alsó húgyutak funkcionális vizsgálata általában az urológus illetve a nőgyógyász feladata, de természetesen a teljes kórkép felállításában más szakemberek - pl. neurológus - is részt vesznek. Az urodinamikai vizsgálat lényege a hólyagnyomás vizsgálat során a hólyag kapacitásának és a hólyag töltése közbeni tágulékonyságának megismerése, a vizeletáramlás (uroflow) vizsgálata, valamint a húgycső (urethra) ellenállásának - nyomási profil - megismerése. E három alapadat alapján eldönthető az inkontinencia típusa és nyomon követhető a terápia eredményessége.

Széles spektrumon a betegekért

Már léteznek olyan készülékek, amelyek a kontrasztanyaggal feltöltött hólyag képét vizelés közben is bemutatják és a gáti izmok potenciálját is mérik (videocisztourethrográfia), így teljes funkcionális képet lehet kapni a betegről. A vizelettenyésztés során a kis tartályba ürített vizeletből nyert mintában a bakteriális fertőzés jeleit keresik, ugyanis a vizelettartási problémák gyakran bakteriális fertőzésekre vezethetők vissza. A vizeletsugár erősségének méréséből a hólyagműködésre következtetnek a szakorvosok. A vizeletsugár erőssége gyengül, ha a hólyag nem működik tökéletesen. (Kapcsolódó anyag: Vizeletvizsgálat) A hólyagtükrözés (cisztoszkópia) egy olyan vizsgálati módszer, amely lényege a következő: a cisztoszkópot (hólyagtükör), amely voltaképpen egy kis cső, bevezetik a húgycsőnyíláson, és így láthatóvá válik a húgycső és a húgyhólyag belső felszíne. A hólyagtükrözés során például a férfiaknál meggyőződhetnek arról, hogy valóban a dülmirigy megnagyobbodása és nem valami más okozza-e a vizelési zavart. (Kapcsolódó anyag: Hólyagtükrözés) Egyébként ultrahangos vizsgálattal meg lehet határozni a dülmirigy méreteit, s a húgyhólyag falának vastagságából a kiürülési nehézség mértékére is következtetni lehet. A hólyagnyomás-mérés (cisztometria) esetén a húgycsőbe és a húgyhólyagba felvezetett vékony katéteren keresztül a hólyagnyomást mérik úgy, hogy a katéterhez nyomásmérőt illesztenek, amellyel az üres hólyag és húgycső izom-összehúzódásának erejét mérik. Ezen eljárás segítségével mérik a hólyagban az ún. detruzornyomást (kilökő- kihajtó nyomás).

A vizsgálat során felismerhetők a hólyag telítődése alatt fellépő akaratlan izomösszehúzódások, és értékelhető a vizelés alatti kilökő - illetve kihajtó tevékenység. Információk nyerhetők továbbá a hólyag ingerlékenységére, valamint tágulékonyságára vonatkozóan is. Bizonyos esetekben katéteren keresztül speciális festékkel feltöltik a húgyhólyagot, és így a röntgenfelvételén jól láthatóvá válik a hólyag képe. (cisztográfia). A vizelettartási problémák fajtájának pontos diagnosztizálására alkalmazzák a vizeletáramlás mérését (uroflow). Itt a különféle műszerek az időegység alatt ürített vizeletmennyiséget mérik. Végezhető önállóan, mint az alsó húgyutak működésének szűrővizsgálata vagy kombinált urodinámiás vizsgálat részeként. Mivel az áramlást több tényező (folyadékot kihajtó erő, kifolyási ellenállás) befolyásolja, az egyes működészavarok pontos felderítésére csak a többi paraméter ismeretében alkalmas. EMG (elektromyográfia) mérési módszer segítséget nyújt annak megítélésében, hogy a hólyagizomzat és a húgycső-záróizomzat működése megfelelően koordinált-e. Hogy ezt megállapítsák, figyelemmel kell kísérni a húgycső-záróizomzat vagy a környező medencefenéki izomzat elektromos aktivitását.