"Úgy nézek a betegre, mintha családtag lenne"

Míg nem találkoztam vele, csak sejtéseim voltak arról, miért szeretik ennyire a betegei dr. Kiarash Bahrehmand szülész-nőgyógyászt, daganatsebészt. Több mint egyórás beszélgetésünk után azonban már pontosan tudtam: határozott, mégis kedves, őszinte, érdeklődő és nagyon érzékeny férfi, aki nem mellesleg a szakmájában is profi. Interjú.

Dr. Kia - mint kiderült, mindenki így szólítja - 19 évvel ezelőtt költözött Magyarországra. Az azóta eltelt idő alatt több budapesti kórház, így a Szent István Kórház, a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és a Szent János Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályán is dolgozott, jelenleg az Országos Onkológiai Intézet daganatsebésze, és nőgyógyászati magánrendelőjét vezeti. Imádja a munkáját, de ma már csak akkor vállal új pácienst, ha elég időt tud rá fordítani - ahogy ő mondja, van lehetősége beszélgetni vele. Az interjú során mesélt a betegségek mögött álló lelki okokról, arról, hogy orvosként miért fontos emberségesnek lenni, és hogy mit kért tőle az édesanyja a nőkkel kapcsolatban.

HáziPatika.com: Amikor rákerestem a nevére az interneten, egyetlen negatív véleményt sem találtam önnel kapcsolatban, kizárólag pozitív kommenteket olvastam. Ami érdekes volt, hogy nemcsak azt írták a volt vagy jelenlegi páciensei, hogy jó orvos, hanem azt is, hogy nagyon jó ember.

Dr. Kiarash Bahrehmand: Hálás vagyok, hogy így gondolkodnak rólam, bár szerintem semmi különlegeset nem csinálok, egyszerűen úgy nézek a betegre, mintha családtag lenne. Amikor egyébként egyetemre felvételiztem, mind az építészmérnöki, mind pedig az orvosi karra felvettek. Leültem megbeszélni apámmal, hogyan döntsek, és ő azt mondta: fiam, ha képes leszel emberségesen viselkedni, válaszd az orvosi szakmát, ha nem, akkor menj építészmérnöknek. Ezt nem úgy értette, hogy aki építészmérnökként dolgozik, az rossz ember, hanem úgy, hogy mivel azon a szakterületen tárgyakkal, és nem emberekkel kell foglalkozni, egészen más hozzáállást kíván.

"Semmi különlegeset nem csinálok, egyszerűen úgy nézek a betegre, mintha családtag lenne."
"Semmi különlegeset nem csinálok, egyszerűen úgy nézek a betegre, mintha családtag lenne." Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Iránban született, ott végezte el az orvosi egyetemet is. Hogyan került végül Magyarországra?

K. B.: Tulajdonképpen az öcsémnek köszönhetem. Svédországban jártam általános iskolába, Németországban pedig gimnáziumba, aztán amikor az iraki háború ideje alatt visszamentem Teheránba, hogy meglátogassam a nagyszüleimet, nem tudtam elhagyni az országot, mert 14 éves kor alatt nem engedték ki a férfiakat. Így hát otthon maradtam, később elvégeztem az orvosi egyetemet, sőt, katona is voltam 21 hónapig, katonaorvosként dolgoztam. Mindig is nőgyógyász akartam lenni, de Iránban vagy nősnek és kétgyerekes apának kell lenni ehhez, vagy nőnek, esetemben azonban egyik sem volt rövid időn belül megvalósítható. (Nevet) Végül elhatároztam, hogy elköltözök - a katonaság végén kaptam útlevelet, azzal már utazhattam. Valamelyik európai ország volt a cél, mert viszonylag jól ismertem a kontinenst. Beszéltem az öcsémmel, mondtam neki, ha szeretné, akkor magammal viszem, nézze meg, melyik város szimpatikus számára. Budapestet választotta, mert nagyon jókat hallott Magyarországról.

Amikor azonban megérkeztünk, mindenhol azt mondták, semmi esélyem a nőgyógyászati szakmában, hiszen kiemelt területről van szó, és nagyon sok a jelentkező. Ráadásul addig, amíg vannak magyar orvosok, nem tudnak külföldit alkalmazni. Akkor arra gondoltam, elmegyek Angliába, de nem engedtek ki az országból, mert az öcsém 17 éves volt, kiskorú. Kénytelen voltam tehát itt maradni, és szerencsére időközben bekerültem a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézetbe, ahol fél évig a műtőben dolgoztam, a főorvos pedig annyira elégedett volt velem, hogy marasztalt. Több mint három évig maradtam, és rengeteget tanultam, főleg, mert már az elején egy olyan csapatba kerültem, ahol nőgyógyászati onkológiával foglalkoztak. Onkológiával a legkevésbé nőgyógyászok szoktak foglalkozni, amellett, hogy szakmailag nagyon nehéz, rendkívül emberségesnek is kell lenni a beteggel. Szerencsére én olyanoktól tanultam a daganatsebészeti szakmát, akik nemcsak világszinten elismert sebészek, hanem fantasztikus emberek is.

HáziPatika.com: Több helyen is olvastam, hogy a daganatsebészet a sebészet azon ága, ahol lehetetlen személytelenné tenni a gyógyítást, kiemelten szükséges az emberi kapcsolat orvos és páciens között.

K. B.: Én műtét után mindig bemegyek a pácienseimhez, de később is igyekszem többször rájuk nézni és beszélgetni velük. Persze előfordul, hogy annyira elfoglalt vagyok, hogy napokig nincs időm erre, de ilyenkor mindig elnézést kérek a betegtől, és ha kell, hétvégén pótolom a mulasztást. Ez tapasztalataim szerint borzasztóan jólesik nekik, és rengeteg pozitív energiával tölti fel őket: ha ugyanis azt látják, hogy az orvos még hétvégén is bemegy hozzájuk, tényleg úgy érezhetik, hogy foglalkoznak velük. Nálam a vizit sem arról szól, hogy a kollégákkal leleteket elemzek az ágy mellett, és megbeszéljük, hogy milyen gyógyszert kell felírnunk, mert szegény beteg azt sem tudja, miről van szó. A vizit a betegről szól, a betegért van, ezért ilyenkor a beteggel kell beszélnünk, hogy milyen a közérzete, mit tapasztal, és ez alapján, valamint nyilván a leleteket figyelembe véve döntünk.

Régebben, amikor még többet dolgoztam a szülészeten, elkövettem azt a hibát, hogy túl sok beteggel akartam foglalkozni, mindenkit megnéztem, egyik szobából a másikba ugrottam. Egy óra alatt annyi embernél jártam, mint külföldi kórházakban az orvosok egy hét alatt. Persze rájöttem, hogy orvosi munkát nem végeztem, hanem mint egy gép, csináltam a feladatokat. Orvosi munka az lett volna, hogy leülök a pácienshez, és beszélgetek vele. Sok minden van a szakmánkban, amit nem lehet könyvből megtanulni, csak az életünk során szerzett tapasztalatok által. Nekem szerencsém volt, tudom, milyen egy háború, sok helyen jártam egyedül, családdal, és mindenből tanultam, mindent hasznosítottam.

"Sok minden van a szakmánkban, amit nem lehet könyvből megtanulni, csak az életünk során szerzett tapasztalatok által."
"Sok minden van a szakmánkban, amit nem lehet könyvből megtanulni, csak az életünk során szerzett tapasztalatok által." Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: A szülészet-nőgyógyászat vagy a daganatsebészet áll közelebb a szívéhez?

K. B.: A daganatsebészet. Bár anyagilag nem járok vele olyan jól, mint a szülészettel, érzelmileg sokkal többet ad, és ez érdekel igazán. Volt olyan beteg, akitől december végén virágot kaptam azzal az üzenettel, hogy nekem köszönheti, hogy megérhette ezt a karácsonyt, és nagyon hálás érte. A szülészettel kapcsolatban is vannak pozitív élmények, de abból, hogy életet mentek, hogy a segítségemmel gyógyul meg valaki egy súlyos betegségből, több energiát tudok meríteni.

HáziPatika.com: És mennyire terheli meg lelkileg?

K. B.: Kifejezetten érzékeny ember vagyok, nagyon együttérzek a nőkkel, magamra veszem a problémájukat. Ha létezik olyan, hogy előző élet, akkor én biztosan nő voltam előző életemben. Nagyon nehéz például, amikor rossz hírt kell közölni a beteggel, azt egyszerűen nem lehet megszokni. A feleségem is megérti, hogy ha ilyenkor hazamegyek, nem vagyok képes egy szót se szólni, soha nem bántott emiatt. Vannak olyan időszakok is, amikor arra van szükségem, hogy pszichológussal beszéljem meg a történteket. Talán baj, hogy ennyire bevonódok, de nem tudok mit csinálni, így neveltek. Anyám mindig azt mondta: fiam, ha szeretnél visszaadni nekem valamit abból, amit tőlem kaptál, akkor védd a nőket, és segíts nekik. Azóta is igyekszem e szerint cselekedni.

HáziPatika.com: Hogyan lehet emberségesen közölni a rossz híreket, mire kell odafigyelnie ilyenkor egy orvosnak?

K. B.: Rengeteg cikk, tanulmány szól a témáról, szerintem ezzel kapcsolatban egyébként képezni kellene minket, mert nem mindenki tudja helyesen csinálni, pedig hozzátartozik a szakmánkhoz. Nem szerencsés például délután, este a betegre zúdítani a rossz hírt, abban a napszakban ugyanis alacsonyabb a kortizolszint, emiatt az ember érzelmileg nehezebben tud feldolgozni mindent, kevésbé képes logikusan gondolkodni. Ha a rossz hír döntési helyzetet generál, érdemes elég időt, legalább egy hetet adni a páciensnek erre. Tapasztalataim szerint, ha ennél hamarabb határoznak, arra nem szabad építeni. Nem szabad beszélni arról sem, mi lett volna, ha - mi lett volna, ha hamarabb megy el orvoshoz, ha így műtöttük volna, ha úgy kezeltük volna. A jelenlegi helyzettel kell foglalkozni, azzal, hogyan tudunk segíteni.

HáziPatika.com: Egy korábbi interjújában azt mondta, a betegeinek nemcsak a testi, hanem a lelki gondjait is igyekszik feltárni, mert máshogy nem érhető el teljes gyógyulás. Minden nőgyógyászati - főleg daganatos - megbetegedés mögött van valamilyen lelki probléma?

K. B.: Kezdetben még nem hittem benne, de az elmúlt évek tapasztalatai meggyőztek arról, hogy ha a lelki egyensúly felborul, annak testi betegség az eredménye. Kivétel nélkül minden daganatos betegemnél azt láttam, hogy van valamilyen megoldatlan probléma a háttérben, legyen az munkahelyi, családi vagy párkapcsolati gond. Nem véletlen, hogy sok esetben, bár mindent megteszünk a gyógyulásért, mégsem javul a páciens állapota, aztán amikor az a bizonyos lelki probléma megszűnik, kezelés nélkül is jobban lesz. A legtöbb orvos nem tud erről az összefüggésről, vagy nem veszi figyelembe, mert nem beszélnek ilyen témákról a beteggel. Én mindig megemlítem, hogy szerintem van a háttérben valami, de hogy pontosan mi és hogyan lehet feldolgozni, arra a betegnek kell rájönnie. A gyógyulás csak 20 százalékban múlik az orvoson, a maradék 80 százalékot a beteg hozzáállása teszi hozzá.

"Kifejezetten érzékeny ember vagyok, nagyon együttérzek a nőkkel, magamra veszem a problémájukat."
"Kifejezetten érzékeny ember vagyok, nagyon együttérzek a nőkkel, magamra veszem a problémájukat." Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Hogyan szoktak reagálni a páciensei, amikor felveti nekik, hogy lelki problémák is állhatnak a háttérben?

K. B.: Mindenki elkezd gondolkodni, és végül mindenki talál valamit, amin dolgozni kell. A tragédiákba nemcsak belerokkanni lehet, hanem fejlődhetünk is általuk: megpróbálhatunk olyan dolgokkal foglalkozni, amikkel addig nem sikerült, például közelebbi viszonyba kerülhetünk a családunkkal. Lehet, hogy olyan rosszak a beteg kilátásai, hogy már csak pár éve van hátra, de ha a lelki oldallal is törődik, a halála is könnyebb lesz, neki és a szeretteinek egyaránt. Ismertem olyan családot, ahol az anyának hasnyálmirigyrákja volt, és tudta, hogy nem fogja túlélni. De úgy készült a halálra, hogy a temetésen senki sem sírt, mindenki mosolygott, mert csak a szép dolgokra emlékeztek.

HáziPatika.com: Milyen gyakran és milyen típusú vizsgálatokra kellene eljárniuk a nőknek, hogy megelőzzék a nőgyógyászati betegségek, akár daganatok kialakulását?

K. B.: Ha valaki panaszmentes, akkor fölösleges évente járnia nőgyógyászhoz, elég, ha kétévente részt vesz egy komplex szűrővizsgálaton, amelyben általában van bimanuális, emlő- és ultrahangvizsgálat, valamint méhnyakrákszűrés. A kormány egyébként a jövőben HPV-alapú (a HPV a humán papillómavírus rövidítése, egyik legsúlyosabb szövődménye a méhnyakrák - a szerk.) méhnyakrákszűrést tervez bevezetni, amelynek részleteit rendelet szabályozza majd. A lényege nagy vonalakban az lesz, hogy azoknak csinálnak citológiai vizsgálatot, akik HPV-pozitívak, mert HPV-negativitás mellett alig lehet látni méhnyakrákot.

A HPV-fertőzés eléggé meg tudja ijeszteni a nőket, engem is rengetegen keresnek fel, hogy csináljunk vele valamit, kezeljük. Pedig a HPV-t nem lehet kezelni, ha ilyen egyszerű lenne a dolog, akkor már kitaláltak volna egy tablettát, amit csak be kell venni, és el van intézve az egész. A vírus következményeivel, a hámelváltozással, a méhnyakrák-megelőző állapottal tudunk foglalkozni. Sok embernek van HPV-je, de nem mindenkinek okoz problémát, rejtély, hogy pontosan miért. Bár sejthető, hogy azt, aki sokat dolgozik, kimerült, vagy gyengébb az immunrendszere valami miatt, nagyobb eséllyel betegíti meg.

Ott van még a mammográfia, amely 40 éves kor felett szükséges évente-kétévente. Szomorú azonban, hogy bár államilag támogatott szűrővizsgálatról van szó, még mindig csak az érintettek 40 százaléka használja ki a lehetőséget. Pedig kiemelten fontos lenne a rendszeresség, hiszen ha időben diagnosztizálják, a mellrák gyógyítható betegség, főleg mert egyre modernebb kezelési lehetőségek vannak.

HáziPatika.com: Melyek azok a nőgyógyászati tünetek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, és akár bajt is jelezhetnek?

K. B.: Minden panasz fontos, ha sokáig fennáll. A magánrendelésemen mindig azt mondom a betegnek, legyen türelme, várjon ki három ciklust, és ha akkor is jelen van a tünet, forduljon szakemberhez, mert később valószínűleg csak rosszabb lesz az állapota. Nincsen olyan daganat a nőgyógyászat területén - talán csak a petefészek-daganat kivétel -, amelynél ha két-három hónappal később kezdjük el kezelni a pácienst, akkor már biztos, hogy elvesztettük. Korai stádiumban viszonylag sok időnk van lépni, nagyon előrehaladott betegség esetén természetesen már más a helyzet.

"Lehet, hogy olyan rosszak a beteg kilátásai, hogy már csak pár éve van hátra, de ha a lelki oldallal is törődik, a halála is könnyebb lesz."
"Lehet, hogy olyan rosszak a beteg kilátásai, hogy már csak pár éve van hátra, de ha a lelki oldallal is törődik, a halála is könnyebb lesz." Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Hogyan látja a magyar nőket, mit tanult tőlük a munkája során?

K. B.: Remek a genetikájuk, jól gyógyulnak, sokkal jobban más nemzetiségű nőkhöz képest, legalábbis ahogy kollégáktól hallom. Viszont azt tapasztalom, hogy jóval több teher is nyomja a vállukat: két-három műszakban dolgoznak, vezetik a háztartást, foglalkoznak a gyerekekkel, a párjukkal, nem meglepő, hogy sokaknál mindez betegség képében köszön vissza. Nagyobb kellemetlenségeket élnek át, mint mondjuk a férfiak, mégsem lehet rajtuk kívülről látni, mert azt szeretnék mutatni, hogy velük minden rendben, megoldják egyedül a problémákat. Ez nagy erőre és alkalmazkodóképességre vall, amit például érdemes eltanulni tőlük. Sajnos a koronavírus-járvány alatt még nehezebb volt a nőknek, a pácienseimen is látszódott, mennyire megviselte őket az elmúlt időszak. A stressz, a kimerültség miatt sokaknak problémájuk volt a ciklusukkal, jellemző volt például, hogy kimaradt a peteérés.

HáziPatika.com: Mit gondol, hogyan tudnának jobban vigyázni magukra, mit kellene (másképp) csinálniuk?

K. B.: Úgy kellene élniük, hogy boldogok legyenek. Tudom, hogy ezt mondani egyszerű, és a megvalósítás annál nehezebb, de tény, hogy a probléma mindig akkor kezdődik, amikor már nem érezzük kiegyensúlyozottnak magunkat. Ha nincsenek jól, beszéljenek róla, ne várjanak arra, hogy mások majd kitalálják, mi zajlik bennük. Figyeljenek arra is, hogy mindenki tisztelje a nőiségüket, ha pedig ez valami miatt nem valósul meg, akkor azt a valamit le kell cserélni, meg kell változtatni.

HáziPatika.com: Mit csinál akkor, amikor nem dolgozik?

K. B.: Nem vagyok az a járkálós típus, soha nem buliztam éjszakánként sem. Számomra az a legjobb kikapcsolódás, ha a családommal lehetek. Két kisfiam van, 4 és 5 évesek, a szabadidőmben szinte állandóan nindzsázok velük.

HáziPatika.com: Mit jelent az, hogy nindzsázik?

K. B.: Legózunk, különféle figurákkal játszunk, építünk.

HáziPatika.com: Igen, így már ismerős.

K. B.: Nem akarom úgy élni az életem, mint a legtöbben, hogy minél gyorsabban minél több mindenem legyen, minél több mindent csináljak. Inkább minden reggel elgondolkozom azon, hogy mi olyat csináltam előző nap, amit jobb lett volna, ha nem csinálok meg, és arra törekszem, hogy a következő nap kicsivel jobb legyen, mint az előző nap.

A legfrissebb tartalmainkért kövess minket a Google Hírekben, Facebookon, Instagramon, Viberen vagy YouTube-on!

Olvassa el aktuális cikkeinket!

Orvosmeteorológia
Fronthatás: Hidegfront
Maximum: +18 °C
Minimum: +9 °C

Délnyugat felől tovább folytatódik a felhősödés, ezzel együtt a csapadékhajlam is fokozatosan növekszik. A délnyugati szelet országszerte erős, több helyen viharos lökések kísérik. Késő estére 9 és 15 fok közé hűl le a levegő. Az időjárás most a hidegfrontra érzékenyeket érinti különösképpen rosszul.

Hogy érzed magad?

Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!


Hogy érzed most magad fizikailag?

Hogy érzed magad?

Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!


Milyen most a lelkiállapotod?

Hogy érzed magad?

Legjobban:
Legrosszabbul:
Kezdjük újra