HáziPatika.com: Miért lett pont virológus? Még az óvodában sem akart tűzoltó lenni, vagy katona?
Kemenesi Gábor: Oviban orvos akartam lenni, mindig orvosost játszottunk. Ebből az időszakból nem sok dologra emlékszem, de egyre nagyon: családi látogatáson voltam egy másik gyerekkel, és egy orvosbabával ügyködtünk. Voltak hozzá kis műanyag eszközök, például fonendoszkóp, amivel vizsgálni lehetett. Ez a kép abszolút rögzült, és lehet, hogy épp ez a gyerekkori élmény volt meghatározó abban, hogy sokáig azt gondoltam: orvosbácsi leszek. Aztán gimnáziumban megszerettem a biológia és a kémia fakultációt, ott jöttem rá, hogy a járványos téma az én utam. A történethez hozzátartozik, hogy az egyik gimnáziumi osztálytársam édesapja híres virológus - Jankovics István, aki korábban a WHO nemzeti influenzalaboratóriumának volt vezető főorvosa -, a munkájáról sokat hallottam az iskolában. A fia jó barátom volt, rajta keresztül kommunikáltunk, és javasolta, hogy felvételizzek az orvosira. Akkoriban változott a felvételi rendszer, és én mindig egy-egy ponttal lecsúsztam. A második után azt mondta: biológusból is sokan vannak ezen a pályán. Én ekkor fordultam ebbe az irányba, és kiderült, ez nagyon jó döntés volt.
HáziPatika.com: Szóval már eleve a vírusok miatt lett biológus?
K. G.: Igen, a járványok már gimiben is érdekeltek. Élénken emlékszem 2001-ből a száj- és körömfájásra, szinte előttem a kép, ahogy mutatják a tévében, mennyi szarvasmarhát vágnak le miatta Angliában. A madárinfluenza szintén határozott emlékkép, ma is látom, ahogy a fehér ruhás emberek gyűjtik az elpusztult szárnyasokat. Nagyon izgalmas kérdések ezek, borzasztóan jelen vannak az életünkben. Aztán ahogy formálódott a pályám, egyre többet tudtam, megtanulhattam mindennek a hátterét is. Az egyetemen hatalmas szerencsém volt, mert Jakab Ferenc professzornak már akkor volt egy zoonózis laborja. Ezek olyan betegségek, amelyek állatról emberre terjednek, én is ezekkel kezdtem el foglalkozni. Kezdetben - még az egyetemi éveim alatt - szúnyogok által terjesztett betegségeket vizsgáltam, de elkezdtem egy denevéres kutatást is, a doktorim is ahhoz kapcsolódott. De többféle állatcsoporton vizsgáltunk hasonló kérdéseket, nagyon hangsúlyosak voltak a rágcsálók által terjesztett betegségek is. Közben a laborunk nőtt ezerrel. Jakab professzornak rengeteg munkája van ebben, vezetésével olyan háttérlabor jött létre, ami tényleg világszínvonalú: mi nem az elmúlt húsz évből itt maradt virológiai laborban dolgozgatunk, hanem olyan helyen, amiből kinőhetnek a legjobb virológusok. Hála istennek már nekem is van saját doktorhallgatóm, próbálom én is továbbvinni ezt az örökséget.
HáziPatika.com: A denevéres irány mikor pörgött fel?
K. G.: Főleg a 2003-as SARS-járvány után, amelynél egyértelmű lett a tudomány számára, hogy a denevérekkel érdemes foglalkozni. Ott került fókuszba az is, hogy mik azok a hatások, amelyek miatt kialakulnak pandémiák. Egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg a Természettudományi Múzeum denevérészeivel, Görföl Tamással és Csorba Gáborral, akikkel azóta jó barátok is lettünk. Ők nemzetközileg nagy nevek a denevérkutatásban. Számos új fajt írtak le, pedig manapság új emlősfajt felfedezni hatalmas dolog. Amúgy Ázsia-specialisták, ha ott járunk, kenik-vágják az ottani fajokat, ők tanítják a kinti kutatókat is. Nem akarom őket elfogultságból ennyit dicsérni, de Magyarországon hatalmas múltja van a délkelet-ázsiai denevérkutatásnak, ez nagy büszkeség. Eredetileg azért találkoztam velük, mert érdekelt, milyen a denevérhálózás, amelynek során a kis repülő emlősöket speciális denevérhálókkal fogják be, majd az adataik felvétele után szabadon engedik őket. Ez éjszakai munka, hiszen a denevérek éjjel repülnek, mi pedig elkezdtünk közben beszélgetni, szóba kerültek a vírusok is. Beleegyeztek, hogy elrakjunk pár mintát, közös utunk pedig elkezdődött. Most már együtt dolgozunk, több expedíción közösen vettünk részt. Szerteágazó kutatási projektjeink vannak denevérekkel, integrálódni tudunk külföldi csapatokba. Most is dolgozunk amerikaiakkal és britekkel is, a munkánk nagyon kinőtte magát.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
HáziPatika.com: Egy denevéres expedíció hogy néz ki?
K. G.: Felmegyünk az erdőbe, letáborozunk, majd két hétig járjuk a dzsungelt csillag alakban, és fogdossuk a denevéreket. Felállítunk egy hevenyészett minilabort is a minták vizsgálatára. Nagyon izgalmas munka, tele van kalanddal, ugyanakkor szép is. Túlmegyünk az emberi térnyerés határán, szomorú, de sokszor látunk olyan területeket is, amelyeket hamarosan letarolnak.
HáziPatika.com: A dzsungelt védőfelszerelésben róják?
K. G.: Oda nem tudunk szkafandert vinni, pedig pont azokat a vírusokat mintázzuk, amelyeket aztán szkafanderben nézünk a laborban. Emiatt kell nagyon ügyesnek lennünk, amit segít, hogy a mintavételhez szükséges legmodernebb eszközöket visszük. Például folyékony nitrogénes tartályt, ami úgy néz ki, mint egy mini bomba. Nagyon sok hightech kütyünk van, a laborral pedig már odáig jutottunk, hogy rengeteg dolgot el tudunk végezni helyszínen. Most is van egy tehetséges PhD-hallgatóm, akivel olyan módszereket fejlesztünk, amikkel elkerülhető, hogy egy mintát csak a laborban vizsgálhassunk hetekkel később. Együtt dolgozunk a honvédséggel is, ők is segítenek nekünk. A helyszínen már nem csak vírust tudunk kimutatni, hanem képesek vagyunk genomot is szekvenálni.
HáziPatika.com: Már sok helyen járt?
K. G.: Vietnamban már többször voltunk, de volt mexikói út is. Európában hatalmas köröket megyünk, a Balkántól felfele, ameddig csak tudunk, bizonyos denevéreket követve. Voltunk Észak-Afrikában is, most pedig épp szerveződik egy bangladesi út. Mindig van egy problémacsoportunk, azt kutatjuk. A bangladesi út apropója például a Nipah-vírus: ha nem üt be a koronavírus-járvány , már tavaly odautaztunk volna. De a témák mindig különbözőek, vagy valamilyen vírust, vagy egy általános felmérést, vagy egy-egy denevérfajt célzunk meg.
HáziPatika.com: Egyszer volt egy rendhagyó kalandja is.
K. G.: Igen, az egy nagyon izzasztó történet. Vietnamból jöttünk haza, és több száz denevérszerv volt nálam kémcsőbe pakolva, ami brutálisan néz ki ez egy röntgenképen. Azért voltak csőben, mert vannak olyan folyadékok, amelyek szobahőmérsékleten is stabilan tartják a szöveteket, azokat is szoktuk használni, mert a fagyasztva szállítás nehezebb, drágább is. A reptéren valamiért félrehívtak, ott álltunk egy órát. Közben egyfolytában vietnami nyelven beszéltek, mi pedig egy szót sem értettünk. Aztán egyszercsak elkezdték mutogatni az elemeket a táskámban. Azok azért voltak nálam, mert rendes biológusként nem dobtam el őket a dzsungelben. Mert amúgy a kísérők szokása általában az, hogy az összes szemetet a dzsungelbéli helyszíneken hagyják, és elégetik a semmi közepén. De engem ettől a hideg is kirázott, és elraktam mindent: egy halomnyi elemet is, mert fejlámpáztunk, és így borzasztóan sok összegyűlt. Viszont én hülye a táskámban felejtettem őket, emiatt pedig kiemeltek a reptéren. De a denevérmintákba nem kötöttek bele.
HáziPatika.com: Milyen új vírusokat talált a munkája során?
K. G.: Egy nagyon hosszú lista is kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljam. Viszont új vírust leírni nem nagy ügy, az a nehéz, hogy utánamenjünk, milyen hatása van az új vírusnak, mit művel a természetben, mennyire veszélyes az emberre, mennyire a denevérre. Ez már komoly feladat. A legbüszkébbek az úgynevezett európai ebolavírusra vagyunk. Mert kevesen tudják, de ebolavírusokból - ami egy filovírus - világszerte egyre többet találnak, és Európának is van egy ilyenje. Húsz éve fedezték fel, egészen pontosan 2002-ben, és azóta eltűnt, semmi új infó nem volt róla. Viszont mi újra megtaláltuk, és olyan dolgokat írtunk le vele kapcsolatban, amit a filovírusok kutatásának 40 éve alatt nem sikerült más kutatóknak sem Afrikában, sem Amerikában. Nagyon jók az eredményeink, módszereinkkel - hogy helyben mérünk, friss mintát használunk - olyan alapigazságokat tudtunk leírni, amiből egy nagy cikk lett, és a Nature-t célozzuk vele.
HáziPatika.com: Hol találták az európai ebolát? És mit okoz?
K. G.: Mielőtt mindenki bepánikol, szögezzük le: ennek semmi köze a sima ebolához , ami Afrikában okoz vérzéses lázat. Erről a vírusról nem sokat tudunk, de úgy tűnik, a denevéreket érinti, néhányuknál úgy tűnik, vérzéses tüneteket okoz. Egy konkrét denevérfajhoz köthető, ami fokozottan védett, és most attól félünk, hogy ezt az amúgy is veszélyeztetett fajt még jobban megritkítja. És hogy hol találtuk? Leginkább Közép-Európában és a Balkánon, de nagyon nem látni, hogy Európa többi területén jelen van-e, ezen is dolgozunk.
HáziPatika.com: A munkájukhoz, és a denevérek vizsgálatához komoly természetvédelmi engedélyek is kellhetnek.
K. G.: Így igaz. A denevérek nagyon hasznos állatok, és ezt nem csak kötelességből mondom. Úgy szoktam fogalmazni, hogy annyira hasznosak, mint a rovarok. Mert beszélünk arról, hogy ha a méhek eltűnnek, mi kipusztulunk, de a denevérekről is elmondhatjuk ugyanezt. Arányaiban annyi beporzást csinálnak, mint a méhek, főleg a trópusokon, fontos szereplői az egész ökoszisztémának. Szóval ha a koronavírusoktól való félelmünkben nekiállnánk kiirtani a denevéreket, hát, szerintem igen hamar kipusztulna az emberiség. Kevésbé ment ez át a köztudatba, de ezek az állatok nagyon hasznosak. Nem véletlen, hogy a mi kutatásink is legalább annyira érintik azt, hogy miként lehet őket megóvni az új betegségektől, mint azt, hogy róluk esetleg mi jöhet át ránk.
HáziPatika.com: A denevérekről miért ugranak annyira könnyen vírusok az emberre?
K. G.: A rövid válasz: evolúció. A denevérek már több mint 50 millió éve élnek a Földön, és több mint 1300 fajuk van. Az egyik legdiverzebb emlőscsoport, mindenhol ott vannak, a legkülönbözőbb ökoszisztémákban. A sok millió év alatt a bennük élő kórokozók is velük együtt fejlődtek, rendkívül sokfélévé alakultak. Úgy szoktuk mondani, hogy nagyon nagy vírusbankot őriznek. De egyébként a rágcsálók is. Nem véletlen, hogy virológus szemmel ezeket érdemes kutatni.
HáziPatika.com: Volt már, hogy félt a munkája során?
K. G.: Ezt kívülállók gyakran kérdezik, de nem. Ehhez tudni kell, hogy nagyon jó a képzésünk, remek a laborhátterünk. Ha csak a terepmunkát nézzük: én külön képzéseken voltam Németországban amiatt, hogy az ebolától a Nipah-vírusig mindent biztonságosan tudjak vizsgálni, diagnosztizálni. Ezt a tudást integráltuk a saját kutatásaikba, megvan mindennek a módszertana, szabályrendszere. Veszélyben emiatt nem vagyunk, és ezt a kollégáim nevében is kijelenthetem.
HáziPatika.com: A családja sem félti?
K. G.: Édesanyám ápoló, és persze félt - főleg az expedícióknál -, de azért érti az ilyen helyzeteket. Plusz most a járványnál inkább én féltettem őt, mert fogászaton dolgozott, és annál talán csak a Covid-osztály lehet veszélyesebb. De elláttam jó tanácsokkal. A feleségemmel mázlista vagyok, mert ő ökológus, így szintén tisztában van a munkám lényegével. Ráadásul betegségökológiával foglalkozik, sokszor - főleg szúnyogos témákban, de denevéresekben is - együtt is dolgozunk. Mert ezekhez a folyamatokhoz, annak a megértéséhez, hogy egy új vírus mit művel a természetben, legalább annyira kell ökológia, mint virológia.
HáziPatika.com: A mindennapi életét mennyire forgatta fel a járvány? Gondolok itt arra, hogy ön - velünk ellentétben - korábban is rengeteget foglalkozott a denevér-koronavírusokkal.
K. G.: A járvány csak a tematikát tolta el, mert most a munkánk 98 százaléka az új típusú koronavírus, minden más kiszorult. Plusz bejött mellé a kommunikáció, hogy rengeteget szerepeltem. És ez olyan, mint egy spirál, ha az ember egyszer beleesik, nehezen jön ki belőle.
HáziPatika.com: A kutatás mellett tanít is. Szeret a diákokkal foglalkozni?
K. G.: Nagyon szeretek oktatni, előadni, imádok dumálni. Az szokták mondani, hogy nagyon extrovertált vagyok. Viszont az online oktatás most eléggé lélekölő. De amúgy témába vágó dolgokat tanítok, van bioinformatika, virológia, molekuláris biológia, és külön denevéres kurzusom is. Ezeket amúgy is kutatom, szóval jól integrálható a két terület.
HáziPatika.com: Kap támadásokat vírustagadóktól?
K. G.: Persze, de lepereg rólam, hamar át tudok lépni az ilyen dolgokon. Pedig voltak durva esetek, amikor tényleg elárasztották a Facebook-falamat azzal, hogy "mondjuk meg a kis hülyének". Ezekkel a támadásokkal nem tudok mit kezdeni, az emberek csak kiengedik a gőzt, felfokozott állapotban vannak. Meggyőződésem, hogy ilyenkor vitatkozni sem szabad: az embereket nem meggyőzni kell, hanem tájékoztatni, aztán ki-ki a maga igénye és képessége szerint elsajátítja, amit tud. A rokonok, közeli barátok közt szerencsére nincsenek olyanok, akik kétségbe vonnák a járvány súlyát.
HáziPatika.com: Olyan vádakat is kapnak, hogy éppen önök szabadítanak a világra vírusokat. Ezt hogy éli meg?
K. G.: Teljesen jogos, hogy egy átlagember felteszi a kérdést: miért nem hagyunk mindent a helyén, miért hurcolunk laborokba mintákat. Viszont a mostani járványnál is a megismerés folyamara tette lehetővé azt, hogy gyorsan léphessünk. Megjelent a vírus, nagyjából tudjuk, honnan jöhetett, készülhetett gyorsan diagnosztikai teszt, vakcina. A mi kutatásaink épp azért fontosak, mert megismerhetünk olyan dolgokat, amik még nem szakadtak ránk, de jó eséllyel fognak. Viszont addigra már lesz hozzá tudásunk, biztonságosan tudunk kutatni, fel tudunk készülni.
HáziPatika.com: Mit csinál, ha épp nem a laborban dolgozik, vagy a terepet járja vírusokra vadászva?
K. G.: Közhelyesnek fog tűnni, de az akadémiai pálya egy végtelen kör. Befejezi az ember a napot, amiben az oktatás, kutatás és pályázatírás kötelezően benne van, aztán hazamegy, és végzi ezek utómunkáit ájulásig. Szóval oda kell figyelni, hogy mással is foglalkozzunk, mert különben kiégünk. Szeretek a kutyáimmal lenni, nagy kutyamániás vagyok, van három is. A kedvencemet terepmunka közben találtam, őt kidobták kölyökként, ott volt a semmi közepén. Aztán hogy ne legyen egyedül, hoztunk neki a környékről egy társat. A harmadikat örököltük, de szívem szerint egy egész kis menhelyet is nyitnék, viszont az rengeteg munkát igényelne. A másik hobbim a kovácsolás, ami eléggé háttérbe szorult, amióta akadémiai pályára léptem - de néha azért előszedem, izzítom a vasat, és kalapálom az üllőn. Van otthon egy kis mobil kovácsműhelyem, szeretném bővíteni. Régebben ezzel kerestem pénzt is, készítettem például vasrózsákat, és eladtam őket. Nagyon szeretném ezt újrakezdeni.
HáziPatika.com: Honnan jött ez a nem mindennapi hobbi?
K. G.: Volt egy nagyon jó barátom, aki gazdamérnöknek tanult, és elkezdtünk együtt késeket készíteni. Aztán jöttek az új eszközök, jártunk fesztiválokra kovácsokat nézni, én hétvégente elmentem egy ötvöshöz tanulni. Most már ott tartok, hogy otthonra sok mindent meg tudok csinálni, például tulipános fogast. De ennyi a hobbim, a többi az meló - és épp a járvány alatt vettem észre, hogy a munkából vissza kellene vennem. Viszont ez nehéz, mert egyszerűen zavar, ha valamit nem fejezek be, emiatt gyakran dolgozom este, utána pedig elalszom.
HáziPatika.com: A munkáját mennyire tudja elválasztani a mindennapi élettől? Nem keres mindenhol vírusokat?
K. G.: Ez ne is feszegessük, nyilván mindig pörög az agyam. Hülye példa, de falun lakunk, és ha otthon fogok egy egeret csapdával, akkor azt elrakom a fagyasztóba. Hogy majd megvizsgáljuk. Talán, valamikor. Mert sajnálom kidobni. Ez lehet, hogy már kóros, de ez van.
HáziPatika.com: Megkérdezhetem, hány egere van a fagyasztóban?
K. G.: Most azt hiszem, hogy nyolc. De ez az elmúlt évek gyűjtése! És visszatérve a hobbikhoz: a vírusgyűjtés is lehet hobbi, de nekem ez a munkámmal jár. És akkor otthon miért ne?!
Legjobban: