"Rajta van a bakancslistámon, hogy részt veszek egy kéztranszplantációban"

Szabó Emese

A kézen nincs olyan négyzetcentiméter, aminek ne lenne funkciója, mégsem figyelünk rá eléggé - szemben azokkal az orvosokkal, akik minden milliméterét ismerik, ha kell, hajszálvastagságú ereket és idegeket, miniatűr csontokat és inakat is megtalálnak rajta. Dr. Hetthéssy Judit kézsebészt kérdeztük arról, miért választotta ezt a kicsit sem könnyű, de izgalmakkal teli pályát.

HáziPatika.com: A kézsebészet létezéséről sokan nem is tudnak, pedig kézsérüléssel, kézproblémával mindenkinek kézsebészhez kellene mennie. Ön miért választotta ezt a területet?

Hetthéssy Judit: A Fazakas Mihály Gimnáziumban érettségiztem, ahol nem matek, hanem angol tagozatos osztályba jártam, majd onnan felvételiztem át biológiára. Kezdetben csak azt tudtam, hogy orvos akarok lenni. Ehhez több apró dolog járult hozzá, az egyik az volt, hogy kerestem a kihívást. Az orvoslás lelki oldala is nagyon vonzott, hogy ott lehetek, amikor valami baj van, és segíthetek.

HáziPatika.com: És miért pont kézsebész lett?

H. J.: Medikusként sok időt töltöttem a Városmajori Klinika érsebészeti műtőjében, ott tanítottak meg bemosakodni, varrni, asszisztálni. Ennek leginkább az aprólékos része tetszett, Acsády György professzor meg is jegyezte az egyik közös bemosakodásnál: úgy gondolja, nekem tetszene a kézsebészet. Viszont én először hasi sebész akartam lenni, rezidensként így felvételiztem a Baleseti Intézetbe. Aztán úgy alakult, hogy ott az első három hónapomat a kézsebészeti osztályon töltöttem, ahol asszisztálhattam Egri László főorvos úrnak egy Dupuytren-műtéthez. Neki legendásan jó manualitása van, gyönyörűen operál, ennél a betegségnél pedig végképp fontos a finom technika. Őt látva azt éreztem: nagyon szeretném, ha én is ilyen műtéteket végezhetnék. Láttam dolgozni Renner Antal professzor urat is, aki a kézfejlődési rendellenességeket operálta az intézetben, az ő munkája szintén nagyon inspirált. Egészen pici kezek funkcióját tudta korrekciós műtétekkel visszaadni, ami akkor igazi csodának tűnt. Ekkor kaptam kedvet ahhoz, hogy kézsebész legyek.

Az orvoslás lelki oldala is nagyon vonzott. Fotó: Fülöp Máté
"Nagyon vonzott, hogy ott lehetek, amikor valami baj van." Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Arra cserélte a hasi sebészetet?

H. J.: Ez ennél bonyolultabb, mert a kézsebészet ráépített szakvizsga, egy másik főorvos úr - szintén bemosakodás közben - pedig megjegyezte: szerinte ortopédiai-traumatológiai szakvizsgára a legjobb építeni, mert az jó alapot ad a csontos műtétekhez is. Emiatt mentem át az intézet felnőtt traumaosztályára, ahol én voltam az egyetlen női rezidens a képzésben. Bár éreztették velem, hogy ez szokatlan, a kollégák támogattak, rengetegen segítettek. Aztán egyszer - már megint bemosakodás közben, szóval mondhatnám azt is, hogy az én pályámat ezek az események határozták meg - Varga Marcell kollégám jött oda hozzám, és azt mondta: figyelnek egy ideje, és meghívnának a gyerektraumatológiai osztályra. Három évig voltam ott, nagyon szerettem. Rengeteget tanultam a gyerekbarát ellátásról, műtéti technikákról Kassai Tamás főorvos úrtól, illetve ugyanezen az osztályon a betegekkel való kommunikációról, a csapatépítésről. Közben jártam ki Angliába dolgozni, különböző ösztöndíjakat nyertem. Ezeknek hála a kézsebészetet - ami továbbra is célom maradt - külföldön is megismerhettem, megtapasztalhattam, hogy a világban mi történik.

HáziPatika.com: Merre járt?

H. J.: Például Svájcban, ahol a Zürichi Egyetem ösztöndíjával tölthettem el pár hónapot az egyetemi klinika kéz- és plasztikai sebészeti osztályán. Ez fontos lépés volt abban is, hogy megszerezhessem az európai kézsebészeti diplomát. Az efelé vezető úton akkori főnököm, Rupnik János főorvos indított el. A kinti klinikán láthattam, hogyan vizsgálják a betegeket, miként állítanak össze egy kutatási programot, hogyan tudnak oktatni, kézsebész generációkat képezni. A svájci rendszer mozaikszerű, az osztályoknak mindig van egy mozgó része, ahol cserélődnek az emberek: aki oda jön, az mindig megtanulja azokat a speciálisokat, amikben ők jók, és utána azt viszi magával a következő képzőhelyre. Az ottani eszközpark is nagyon inspiráló volt, jó volt azt is megismerni. Már megvolt a hazai kézsebész szakvizsgám, amikor elnyertem az Amerikai Kézsebész Társaság ösztöndíját is, ami egy négy hetes körút volt, érintette a bostoni Massachusetts General Hospitalt, a chicagói Loyola Egyetem orvosi központját, a rochesteri Mayo Klinikát is. Ezek mind olyan kórházak, amikről korábban csak olvashattam. A mentorálásról tanultam rengeteget ezeket a helyeken, mert hihetetlen, de annyira jó a kinti oktatási rendszer, hogy ha az ember bejuthat egy ilyen klinikára, akkor szinte akarnia kell, hogy ne fejlődjön. Voltam spanyolországi ösztöndíjon is, ahol - hogy is fogalmazzak - afélelemnélküli innovációt ismerhettem meg.

A kézsebészetet külföldön is megismerhettem. Fotó: Fülöp Máté
"A kinti klinikán láthattam, hogyan vizsgálják a betegeket." Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Ez alatt mit értünk?

H. J.: Ők merik feszegetni a kézsebészet határait. Pinal doktornál voltam, aki eszméletlen nagy név a mikrosebészetben és a csuklótükrözéses műtétekben, igazi tabudöntögető, határfeszegető sebész. Rengeteg új és merész technika fűződik a nevéhez. Sokat gondolkoztam ezen, mert Amerikában az a benyomásom volt, hogy hiába jó minden, ismerős a gondolatmenet. Aztán rájöttem, hogy azért, mert a vezető tankönyveket az amerikaiak írják, így az ő innovációik ilyen formában eljutnak másokhoz is, aztán a helyszínen azokat látjuk életre kelni. Spanyolországban nem ezt láttam, ott egészen új technikákat ismerhettem meg.

HáziPatika.com: Lehet a kézsebészetet könyvből tanulni?

H. J.: Ez elengedhetetlen, a svájci osztályvezetőm fogalmazott úgy, hogy a kézsebészet nem más, mint anatómia, anatómia és anatómia. Mert a kézen egyszerűen nincs olyan terület, ami anatómiailag néma lenne, aminek ne lenne funkciója: fél centin belül biztosan találunk eret, ideget, inat és csontot is. Emiatt akármilyen sérülés éri ezt a testrészünket, az biztosan érint valamilyen struktúrát, nincs olyan, hogy "valahol a kézen". A kézsebészeti betegekkel való bánásmódról, a percíz műtéti technikáról és a műtét nélküli kezelések széles tárházáról Süth Zsuzsannától tanulhattam a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján. Szintén az egyetemen volt főnököm Vancsó Péter főorvos úr, aki rengeteg lehetőséget adott arra, hogy a felügyelete mellett önállóan végezhessek kiterjesztettebb műtéteket.

HáziPatika.com: Az európai kézsebészeti szakvizsga megszerzése miért volt fontos? Az mire ad lehetőséget?

H. J.: Ott a műtéti gyakorlatot, kézsebészeti tapasztalatot egy akkreditált intézménynek kell igazolnia, az eleve kell ahhoz, hogy valaki jelentkezhessen. Van a vizsgának egy nagyon kemény írásbeli része, amit sikerült elsőre megugranom, nagyon büszke voltam rá. A szóbeli már egy kétnapos esemény, ahol több bizottság előtt kell gyakorlati feladatokat megoldani, képeket, röntgeneteket nézni, eseteket elemezni. Meg kell őket győzni arról, hogy ha elénk kerül egy kézsebészeti probléma, akkor azt kellő kompetenciával, jó döntéshozatali mechanizmussal, megfelelő terápiát alkalmazva tudjuk ellátni. Ez nem licencevizsga, inkább egyfajta minőségbiztosítási igazolás. Például ha az ember jelentkezik egy ösztöndíjra vagy egy állásra, és fel tud mutatni egy ilyet, akkor mindenkinek a fejében megjelenik az ezzel kapcsolatos sztenderd. Ráadásul Svájcban kézsebészeti szakvizsgának is elfogadják, ettől a gondolattól pedig az ember azért kicsit kihúzhatja magát.

Minden operáció igényli az alázatot és a koncentrációt. Fotó: Fülöp Máté
"Minden operáció igényli az alázatot és a koncentrációt". Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: A kéz épsége mindenkinek fontos, de azért vannak szakmák, ahol ennek különösen nagy jelentősége van. Jobban izgul az ilyen műtétek előtt?

H. J.: Egy kollégám azt szokta mondani, hogy soha ne tegezzük le a műtétet. Ez így is van, mert minden operáció igényli az alázatot és a koncentrációt, még a legegyszerűbb is, de ha például egy zenész vagy sportoló kezéről vagy csuklójáról van szó, akkor mindig kell egy mélyebb levegő. Az egyik kedves emlékem is egy ilyen esethez kötődik: az egyik zongorista betegemnek sajkacsonttörése volt (a csuklóban nyolc kis kéztőcsont van, ezek egyike a sajkacsont - a szerk.), felépült, később pedig elhívott egy koncertjére. Kiderült, hogy felvették a Bécsi Filharmonikusokhoz. Erre egy kicsit én is büszke lehettem, hiszen nem hagytam, hogy a sérülés fenyegesse a karrierjét, az álmait.

HáziPatika.com: A kéz önnél is fontos munkaeszköz, mennyire vigyáz rá?

H. J.: Nagyon, talán túlzó mértékben is. Mindenhez védőkesztyűt veszek, nagyon figyelek a konyhai munkákra és a sportolásra is. Néha mesélik sebészeti területen dolgozó kollégák is, hogy hétvégén miket barkácsoltak védőkesztyű nélkül... Hát, én olyankor fel szoktam húzni a szemöldököm, és nekik szegezem a kérdést: hány év munkája van abban, hogy a kezük jól működik, és miért kockáztathatják ezt? Én nagyon óvatos duhaj vagyok a kezeimmel.

HáziPatika.com: A látás is kulcskérdés, hiszen olyan nincs, hogy valamit nem lát tűélesen.

H. J.: Ezért dolgozok mindig nagyítószemüvegben vagy mikroszkóp alatt. Még Svájcban tanultam, hogy ezeket az eszközöket nem akkor vesszük elő, amikor úgy érzünk, valamit már nem látunk, hanem eleve akkor, ha kézsebészeti műtétet végzünk. Mert így nagyobb felbontásban látunk mindent, finomabban tudunk dolgozni. Ez még a legegyszerűbb bőrvarratra is igaz, az is precízebb lehet, ha négyszeresére, ötszörösére nagyítjuk a területét. A klinikán is van egy külön nagyítószemüveg, ami arra való, hogy a szakorvosjelöltek is begyakorolhassák a lupében való asszisztálást. Mondanom sem kell, hogy az eszköz az első néhány alkalommal nem népszerű, mert fix a fókusztávolsága, csak konkrét testtartásban használható, meg kell szokni, hogy más a látótér.

HáziPatika.com: A kézsebészről első gondolatként nem az életmentés jut eszünkbe, de azért megkérdezem: volt olyan betege, akit szó szerint megmentett?

H. J.: Az Ortopédiai Klinikán végzünk tumorsebészeti ellátást is, a kézen ugyanis előfordulnak csont- és lágyrész-daganatok is. Ezek többsége jóindulatú, de van rosszindulatú is, ilyenhez kapcsolódik az egyik szívmelengető történetem. Egy huszonéves lánynak voltak bizonytalan, nehezen kategorizálható panaszai, és egy másik kórházban dolgozó, szintén európai szakvizsgával rendelkező adjunktusnő, Rosero Maja fogott gyanút. Ő gondolt arra, hogy valamilyen daganattal állhatunk szemben, és mivel nálunk megvan az ennek kivizsgálásához szükséges infrastruktúra, átküldte hozzánk a beteget. Gyanúja be is igazolódott, egy szinoviális szarkómával volt dolgunk, ami egy igen rosszindulatú daganat. A klinika tumorosztályával kidolgoztuk a műtéti tervet, és kitaláltuk, hogyan tudjuk a tumort biztonságosan eltávolítani úgy, hogy közben a kéz funkciója a lehető legkevésbé sérüljön. A műtétnél sok alkarizmot el kellett távolítani, utána kemoterápia is kellett, de már eltelt annyi év az operáció óta, hogy a túlélés egyértelműen biztosítottnak tűnik. Mindig jó érzés, amikor ő jön kontrollra, és látjuk, hogy jól van. De volt olyan várandós anyuka is, akit rosszindulatú daganat miatt úgy kellett operálni, hogy nem várhattuk meg a kicsi születését. Ő a kisfiával szokott kontrollja járni, és a növekedéséből mindig látjuk, mennyi idő telt el a műtét óta.

A rosszindulatú csontdaganat jelei

Húsz-harminc évvel ezelőtt az elsődleges csontdaganatok rendszerint a végtag amputációjával végződtek, az elmúlt 30 évben a sebészet és az onkológia fejlődésével vált lehetővé a végtagok megtartása - mondta el Perlaky Tamás, a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika tanársegédje. Kattintson a részletekért!

HáziPatika.com: Nemrég olvashattunk egy bravúros műtétjéről, illetve műtétsorozatáról, amelynek végén egy Apert-szindrómás ikerpár kaphat új kezet. A gyerekek háromévesek, eddig négy-négy kézműtéten estek át, és még kettő vár rájuk. Mi a legnagyobb kihívás az ilyen operációknál?

H. J.: Apert-szindrómánál az ujjak általában a végüknél vannak összenőve, az ujjcsontok rövidek, sokszor a növekedési irányuk sem jó. Amikor egy kézsebész meglát egy ilyen kezet, egyből tudja: a következő néhány évre lesz feladata, hiszen ilyenkor műtétek sorozatára van szükség. Az operációk után az ujjak nem lesznek ugyanolyanok, mint az egészséges gyerekeknél, de funkciójukat vissza lehet adni. Az ilyen műtét azért is nehéz, mert egy-két éves korban - amikor a beavatkozások kezdődnek - valószínűtlenül kicsi a gyerekek keze, az idegek és az erek vastagsága vetekszik egy hajszáléval. Viszont ezeket is meg kell keresni minden ujjnál. Ez tipikusan olyan műtét, amit az ember nem kezd el egyedül, hanem olyan csapatot gyűjt maga mellé, amelynek tagjai kompetensek és segítőkészek, támogatják a folyamatos fejlődést. Nélkülük a siker elképzelhetetlen.

Mindig jó érzés, amikor ő jön kontrollra, és látjuk, hogy jól van. Fotó: Fülöp Máté
"Mindig jó érzés, amikor ő jön kontrollra, és látjuk, hogy jól van." Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Magát a kezet, illetve az ujjakat hogyan lehet pótolni? Csak protézis jön szóba, vagy van más megoldás is?

H. J.: Ujjhiánynál saját lábujjat lehet átültetni, a funkciót már az is visszaadhatja, de vannak más megoldások is. Az Amerikai Kézsebészeti Társaság kongresszusán például három embert ismerhettünk meg, akik daganat vagy baleset miatt elvesztették a kezüket, vagy eleve nélküle születtek. Rajtuk mutatták be a három fő pótlási technikát. Egyikük a kézhiányára robotkezet kapott, ami úgy működik, hogy az alkari izmokra elektródákat tesznek, a kezet pedig azok működtetésével lehet irányítani, meg lehet vele fogni tárgyakat. Létezik kéztranszplantáció is, bemutattak egy ilyen beteget is. Ilyenkor a páciens agyhalott betegtől kapja a hiányzó kezet, hasonlóan, mint ahogy máj- vagy veseátültetésnél is történik. A műtét borzasztó hosszú, tízen-húszon óra kell az elvégzéséhez, hiszen egyenként illesztik az ereket, idegeket, inakat. A harmadik beteg kezeire három-három saját lábujjat ültettek át. Az érintettektől panelbeszélgetésben lehetett kérdezni, és végrehajtottak feladatokat is. Például kinyitottak egy üveget, leírtak néhány mondatot, majd beszámoltak a tapasztalataikról. Érdekes, de nem az derült ki, hogy az egyik technika jobb, mint a másik, hanem az, hogy mindig az adott beteggel közösen gondolkodva kell megtalálni azt a megoldást, ami az ő életviteléhez, munkájához a legmegfelelőbb, az igényeihez a legjobban passzol.

HáziPatika.com: Nálunk volt már kézátültetés?

H. J.: Nem, de a bakancslistámon rajta van, hogy kellene szervezni ilyet, de ez egyelőre csak álom. Egyszerűen irreális igényeket támaszt egy ilyen műtét, a legfőbb probléma pedig nem az, hogy miért nincs kéztranszplantáció. A bionikus kezek - így hívják a robotkezet - már nálunk is elérhetők, nagyon jól lehet őket programozni. Az újabbakban már van nyomásérzékelő is, így akár üvegpoharat is meg lehet velük fogni. Viszont aki ilyet kap, annak rengeteget kell gyakorolnia, mert a bionikus kéz csak annyira lesz jó, amennyire a viselője törődik vele. Nagyon nehéz tanulási folyamat, mert az alkarizmok feszítésével és ellazításával kell irányítani a nagyon precíz kézmozdulatokat. Szóval olyasmi, mint amikor valaki a nulláról tanul meg játszani valamilyen hangszeren.


HáziPatika.com: A klinikai munka mellett részt vesz az oktatásban is, járnak önhöz medikusok, szakorvosjelöltek. Ezt mennyire tartja fontosnak?

H. J.: Nagyon, mert komoly szakemberhiány alakult ki ezen a borzasztóan specializált területen, ugyanakkor hatalmas szükség lenne erre a tudásra, mert csak így garantálható, hogy kézsérülések és kézproblémák után a betegek minél hamarabb, minél jobb állapotban térhessenek vissza korábbi életükhöz. Emiatt lenne jó, ha sok hallgató választaná ezt az egyébként nehéz specializációt. Szerencsére egyre több az ilyen fiatal, aki motivált, akiben van ambíció, és aki vállalja ezt a kihívást, cserébe azért, hogy ezen a különleges szakterületen dolgozhat.

 

Hirdetés

Hogy érzi magát? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapota?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzi most magát fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzi magát?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Hidegfront

Maximum:
+16, +25 °C
Minimum:
+15, +20 °C

Hazánkban pénteken délelőtt túlnyomóan borult lesz az ég, többfelé várható eső, zápor.

Egészséget befolyásoló hatások:
közepes, erős

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag