"Rájöttem, hogy a dietetikus nem csak az alagsorban dolgozhat"

Hét évig vezette a hazai dietetikus szövetséget, akit pedig kicsit is érdekel a táplálkozástudomány, az biztosan találkozott vele. Miért választotta ezt a hivatást, és mit tart benne a legfontosabbnak? Antal Emesével, a TÉT Platform szakmai vezetőjével beszélgettünk.

HáziPatika.com: Gyerekkorában mi volt a kedvenc étele?

Antal Emese: Már akkor is mindenevő voltam, jöhetett bármi, a túrós csuszától a borsófőzelékig. Nagy kedvencem volt a rántott csirke, a sóska és a hagymás krumpli, szóval alapvetően a hagyományos konyhát szerettem. Mivel versenyszerűen teniszeztem, sokat ehettem, mindent lemozogtam.

HáziPatika.com: Változott a táplálkozása, miután dietetikus lett?

A. E.: Persze, hiszen megtanultam, milyen ételek előnyösek a testemnek, melyeket kell előnyben részesíteni. Nagyon szeretem a tonhalsalátát, jó sok jégsalátával, de bármikor jöhet a grillezett cukkini éspadlizsánis tésztán. Szintén nagy kedvencem a paradicsomleves. Az alapanyagokat több helyen szerezzük be, járunk üzletekbe és piacra is, szeretjük az újdonságokat. A hűtőmbe bárki benézhetne, azt láthatná, amit vallok, az arany középutat és a mértékletességet. Többségben vannak az egészségesebb ételek és alapanyagok, de előkerül a csoki is.

"Szektákat" követnek a dietetikusok helyett Eljárt az idő a táplálkozási piramis felett, ám hiába van egy jól használható magyar ajánlás, az Okostányér, ha az átlagemberek még mindig inkább egy influenszernek hisznek, mint a tudományos tényeknek és a szakembereknek.

HáziPatika.com: Miért választotta ezt a hivatást?

A. E.: Eredetileg orvos akartam lenni, majd miután nem sikerült a felvételim, elmentem segédápolónőnek. Az volt a terv, hogy a következő évben újra nekifutok az orvosinak. Így is lett, viszont akkoriban csak egy egyetemet lehetett megjelölni, én pedig mindenképpen Pécsre akartam járni - oda mentek a barátaim is -, így másodszorra is oda felvételiztem. Szóbelin megkérdezték, elmennék-e más karra, ha az orvosira nem lenne elég a pontszámom, én pedig visszakérdeztem, hogy mik a lehetőségek. Választhattam volna a biológiát és lehettem volna biológiatanár, illetve a dietetikát. Akkor még azt sem tudtam, hogy pontosan mit jelent ez a kifejezés, de miután megtudtam, hogy az orvosiról egy ponttal lemaradtam, azt választottam. Bántott a dolog, mert ugyanezzel a pontszámmal Szegedre és Debrecenben felvettek volna, de nem akartam lemondani Pécsről. Szóval ezért lettem dietetikus.

HáziPatika.com: Bánja?

A. E.: Már nem, hiszen a dietetikus is egészségügyi területen dolgozik, segítő szakember. A segítés számomra fontos, a példaképem Albert Schweitzer német teológus és orvos, aki Nobel-békedíjat is kapott. Ő az 1900-as évek elején alapított kórházat a francia Egyenlítői-Afrikában, a mai Gabonban, de kitoloncolták. Később visszatért a kontinensre, ahol újjáépítette és berendezte kórházát, több ezer beteget fogadott, köztük rengeteg leprást. Amikor elvégeztem a dietetikát, én is szerettem volna elmenni Afrikába. Be is adtam a jelentkezésemet a WHO-hoz és a FAO-hoz, de nem kerestek.

Másképp esznek a gazdagok, másképp a szegények. Fotó: Fülöp Máté
Másképp esznek a gazdagok, másképp a szegények. Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: A főiskolán hogy érezte magát?

A. E.: Az első két évet nem szerettem, de ez - hogy is fogalmazzak - az én butaságom volt. Lázadni akartam, nem tanultam, nem éreztem jól magam az elbukott orvosi felvételi miatt. Aztán kaptam egy finnországi ösztöndíjat, és megnézhettem az Észak-Karélia projektet, ami megváltoztatta az életemet. Az északi ország szív- és érrendszeri betegségeket megelőző programja már akkor híres volt, én pedig élőben láthattam az ezzel kapcsolatos munkát. Akkor jöttem rá, hogy a dietetikus nemcsak a kórház alagsorában végezheti a munkáját, hanem tevékenysége komoly változást is hozhat a világban, fókuszálhat a megelőzésre is. Nálunk ehhez a főiskolai képzés megvolt, de maga a dietetikus akkor még inkább nővérke volt, munkájának nem volt nagy presztízse. A táplálkozástudomány általában sem volt fókuszban. Finnország után lettem optimista, onnantól kezdve megváltozott bennem minden, megszerettem a főiskolát.

HáziPatika.com: Hogy teltek a diákévek?

A. E.: Sokat buliztunk, de mellette mindig dolgoztam. Éjszakánként dobozoltunk a pécsi dohánygyárban, takarítottunk diszkókban hajnali háromtól, hordtunk szóróanyagokat a Tettyére. Azt hiszem, egészséges gyerekkorom és ifjúkorom volt, végeztem mindenféle munkát, így meg is tanultam értékelni azt. Kollégiumban laktunk, nagyon jó volt a csapat.

HáziPatika.com: Miután végzett, a győri Petz Aladár kórházban kezdett el dolgozni.

A. E.: Eleinte nem akartam kórházba menni, azt éreztem, "leesik a fejemről a korona". Finnország után világmegváltó gondolataim voltak, írni is elkezdtem, próbáltam elérni, hogy a dietetikust ne diétás nénének hívják. Edzősködtem is, így láttam, hogy a tenisszel öt nap alatt többet keresek, mint a diplomámmal keresnék egy hónap alatt. Ez elgondolkodtatott, de szerencsére megjött az eszem, és mégis elmentem a kórházba dietetikusnak. Életem egyik legjobb döntésének tartom ezt, ma már azt mondom: aki megkapja a dietetikusi diplomáját, az először dolgozzon kórházban, lássa az ottani életet. Nagyon sokat lehet ott tanulni, meg lehet ismerni a betegeket, a szakmát.

HáziPatika.com: Mi volt a feladata?

A. E.: Amikor odakerültem az osztályra, jeleztem, hogy szeretném látni a kórlapokat, de első körben csak értetlenül néztek rám, azt mondták, ez náluk nem volt szokás. Én viszont azt tanultam, hogy szakmailag ez a munka így korrekt. Azt is jeleztem, hogy szeretnék a viziteken részt venni, függetlenül attól, hogy azok néha háromkor kezdődnek, és nekem kettőkor lejárt a munkaidőm. Szóval elhivatott voltam, próbáltam mindenből kihozni a maximumot.

A segítés számomra fontos. Fotó: Fülöp Máté
A segítés számomra fontos. Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Miért jött el a kórházból?

A. E.: Még egyetemista voltam, amikor a Szonda Ipsoshoz pályázatot adtam be, de akkor nem hívtak, vissza sem jeleztek. Meg is lepődtem, amikor kerestek, mert a korábbi lehetőség már nyilván nem élt. Kiderült, hogy egy másik részlegükre kérték át az egykori pályázatokat - akkoriban indult a Világbank által támogatott Szívbarát program -, és észrevették, hogy dietetikus vagyok. Megkérdezték, bemennék-e hozzájuk interjúzni, én pedig bementem.

HáziPatika.com: És ha jól sejtem, tetszett a lehetőség.

A. E.: Az állás olyan volt, mintha nekem találták volna ki, nagyon szerettem. Táplálkozási ajánlásokat csináltunk, konferenciákat szerveztünk, egy szigorú kritériumrendszer alapján védjegyet adtunk különböző termékeknek. Hatalmas élmény volt, hogy huszonpárévesen kapcsolatba kerültem szinte mindenkivel, aki a magyar táplálkozástudományban számított. Olyan dietetikus hallgatók is voltak, akik a Szívbarát programból írták a szakdolgozatukat, velük is foglalkoztunk. Végeztünk kutatásokat, lakossági felméréseket is. Újságokkal is tartottuk a kapcsolatot, figyelni tudtunk a megelőzésre is. Akkor már elkezdtem szociológiát tanulni, az ott megszerzett tudás pedig hasznomra vált, hiszen így jobban értettem a statisztikai módszereket, az életmód-szociológiai kutatásokat, a kisebbség-szociológiát. Mert másképp esznek a gazdagok, másképp a szegények, a táplálkozásra a családi minták is hatnak. Minden mindennel összefügg.

HáziPatika.com: Honnan jött a szociológia?

A. E.: A dietetika második évében tanultunk pszichológiát és szociológiát is, én pedig mindig társasági ember voltam, az emberek amúgy is érdekeltek. Már végeztünk, amikor a főiskolai társaim kitalálták, hogy szereznek második diplomát, és többen el is mentek Mosonmagyaróvárra minőségbiztosítási agrármérnöknek, ami egy kiegészítő egyetemi képzés volt. Elmentem én is a meghallgatásra, jó volt újra együtt lenni azokkal, akik 4 évig az évfolyamtársaim voltak a dietetikán. Viszont amikor elkezdték ecsetelni a trágyázás menetét és a cséplőgép részeit, ami engem hidegen hagyott, meggondoltam magam, és nem adtam be a papírjaimat. Egyedül én választottam a szociológiát, szóval különutas lettem.

HáziPatika.com: A Szívbarát program után Németországba, Bonnba került, a Rheinischen Friedrich - Wilhelms Egyetem Táplálkozástudományi Intézetébe.

A. E.: Oda a magánélet vitt ki, az egyetemen kutatgattam. A klinikai táplálással foglalkoztam, tápszerekkel, illetve a kórházi alultápláltsággal. Azt néztem, hogy akik bekerülnek az osztályokra, azok mennyit fogynak az ott eltöltött idő alatt, mennyire figyelnek rájuk oda. A kutatási témám kapcsolódott a szociológiához is, mert elsősorban a kórházi alultápláltság és a szocioökonómiai faktorok összekapcsolódását vizsgáltam. Tehát azt, hogy a társadalmi-gazdasági tényezők milyen hatással vannak erre a kérdéskörre. Négy évig voltam kint, 2004 végén jöttem haza. Ebben az életszakaszomban az is fontos volt, hogy rengeteget utaztam, számtalan szakmai rendezvényen, táplálkozástudományi konferencián részt vettem.

A hűtőmbe bárki benézhetne, azt láthatná, amit vallok, az arany középutat és a mértékletességet. Fotó: Fülöp Máté
A hűtőmbe bárki benézhetne, azt láthatná, amit vallok, az arany középutat és a mértékletességet. Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Merre járt?

A. E.: Szerte a világban, az Egyesült Államokban, Kínában, Brazíliában, Indiában, Indonéziában, Európa rengeteg országában. Dél-Amerikában nagyon meglepődtem, mert azt láttam, hogy náluk a táplálás nagyon magas színvonalú, a dietetikusok pedig nagyon elismert szakemberek. Ez igaz Brazíliára és Mexikóra is, a táplálás mindkét országban kiemelt figyelmet kap. Sokat tanultam, megismertem az országok dietetikus szövetségeit, tudományos társaságait, komoly nemzetközi kapcsolatokra tettem szert. Ezt kamatoztatni is tudtam, amikor itthon elnöke lettem a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének. A konferenciáinkra mindig jöttek külföldi előadók, kötöttünk együttműködéseket, több dietetikus is kimehetett külföldi kurzusokra. Volt egy olyan uniós pályázat is, amelynek keretében több kolléga kilátogathatott a nemzetközi szervezet éves konferenciájára, ami általában Brüsszelben volt. Beléptünk a Nemzetközi Dietetikus Szövetségbe is, az szintén erősítette a kapcsolatainkat.

HáziPatika.com: A dietetikus szövetség élére hogy került?

A. E.: A németországi időszakomban én voltam az MDOSZ "külügyminisztere", tréfásan így hívtak. Vezetőségi tag voltam, az elnöknek, Kubányi Jolánnak pedig épp akkor járt le a mandátuma, amikor hazajöttem. Ekkor választott meg a közgyűlés, a szövetséget 7 évig vezettem, majd 3 évig főtitkár voltam. Mivel azt vallom, hogy befektetés nélkül nincs győzelem, nagyon komolyan vettem a munkát, hittem abban, hogy a dietetikát itthon is fel lehet futtatni. Az irodánk a Vöröskereszt épületében volt, ami gyakran velem nyitott reggel hatkor, majd este tízkor velem zárt. A szövetségben nemcsak szakemberként kellett jelen lennem, hanem menedzserként is. De az erőfeszítés megtérült, amikor a szövetség vezetését átadtam, már volt három alkalmazottunk, külsősként pedig több százan dolgoztak a projektjeinken. Sokat foglalkoztunk az újságunkkal, részt vettünk komoly kutatásokban. Ez hatalmas előrelépés volt ahhoz képest, hogy az induláskor egyetlen félállású titkárnőnk volt, az emberek többsége pedig azt sem tudta, kik azok a dietetikusok. Ma már sokan kérnek segítséget a kollégáktól, egyre többen jelentkeznek dietetikai képzésre is.

HáziPatika.com: Viszont úgy tűnik, az önjelölt életmód-tanácsadókat nem tudják kiszorítani a valódi szakemberek.

A. E.: Ez nehéz kérdés, a világon mindenhol jelen van ez a probléma. Nálunk például a dietetikusok négy évig tanulnak, hatalmas tudásra tesznek szert, esküt tesznek a diploma átvételekor, mint az orvosok. Ugyanakkor indulnak olyan pár hetes, hónapos tanfolyamok is - nemcsak itthon, hanem más országokban is -, amelyeket elvégezve mások étkezési tanácsadónak mondhatják magukat. De én hiszek abban, hogy hosszú távon győz a szakmaiság.

HáziPatika.com: Tagja több szövetségnek, tudományos társaságnak is.

A. E.: A legbüszkébb arra vagyok, hogy 2008 és 2010 között én voltam az Európai Klinikai Táplálási és Anyagcsere Társaság elnökségében a dietetikus képviselő. A szervezetben szakmai protokollokat dolgoztunk ki, a teammunkát próbáltuk fontosabbá tenni. Mert az orvos, a dietetikus, az ápoló és a pszichológus, illetve az egyéb szakember együttműködése elengedhetetlen a gyógyuláshoz. Komoly elismerés számomra az is, hogy másfél éve vezetőségi tagja lettem az Európai Táplálkozástudományi Társaságnak, ahol én vagyok a kelet-európai régió egyik felelőse. Emellett titkára vagyok a Magyar Táplálkozástudományi Társaságnak, illetve szakmai vezetőként tevékenykedek a TÉT Platform Egyesületben. A TÉT-nél folyamatosan végzünk felméréseket, együttműködéseket alakítunk ki, sajtótréningeket, szakmai eseményeket szervezünk, elsősorban a betegségmegelőzés érdekében. Eddig három Fehér Könyvet készítettünk, amely a magyar felnőtt, illetve gyermek lakosság életmódját mutatja be kutatások alapján. Feldolgoztuk a koronavírus életmódra gyakorolt hatásait is.

Feldolgoztuk a koronavírus életmódra gyakorolt hatásait is. Fotó: Fülöp Máté
Feldolgoztuk a koronavírus életmódra gyakorolt hatásait is. Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Pár évig tudományos munkatársa volt az Európai Hidratációs Intézetnek is. Ők mivel foglalkoznak?

A. E.: Velük 2013 és 2015 között dolgoztam, mert meglepőnek tűnhet, de akkoriban a táplálkozási ajánlások közt még nem szerepelt a folyadékbevitel. Egyszerűen kimaradt ez a kérdés, miközben a felmérések egyértelműen mutatták, hogy az emberek nem isznak eleget. Az Európai Hidratációs Intézet erre akarta felhívni a figyelmet, illetve arra, hogy a kérdésre külön kitérjenek a táplálkozási ajánlások. Ez így is lett, a folyadékfogyasztás szerepel a hazai Okostányérban is. Kifejtjük benne, hogy szomjoltásra a legalkalmasabb az ivóvíz, az nem helyettesíthető gyümölcs- és zöldséglevekkel, cukortartalmú teákkal, üdítőkkel és turmixokkal, tejes italokkal. Azok csak a folyadékbevitel színesítésére javasolhatók, alkalmanként, kis mennyiségben fogyaszthatók. A lényeg, hogy egy egészséges felnőtt napi 8 pohár folyadékot igyon - egy pohár 2-2,5 decit jelent -, és ebből legalább 5 pohár ivóvíz legyen.

HáziPatika.com: Több díjat is kapott, melyikre a legbüszkébb?

A. E.: Talán a Magyar Táplálkozástudományi Társaság Sós József-díjára, amit dietetikusként először én kaptam meg. De a Tangl Ferenc emlékéremre is, amelyet a mai napig csak én vehettem át a dietetikusok közül.

HáziPatika.com: Egy időben oktatott vendéglátósokat, milyen volt főiskolai katedrán állni?

A. E.: Szerettem átadni a tudást, jó érzés, ha az emberek megértik, hogy a táplálkozás témája fontos. Szakdolgozatokat és TDK-dolgozatokat ma is bírálok, nagyon érdekes munkák születnek. Magam is sokat publikálok.

HáziPatika.com: Gyermek az asztalnál címmel könyve is megjelent.

A. E.: Egyéb témákban társszerző már korábban is voltam, foglalkoztam például a fogyókúrával és a koleszterindiétával, készítettem fejezeteket olyan könyvbe is, amely a húgysavszint táplálkozással történő befolyásolásáról szólt. A gyerektáplálkozásról szóló könyv ötlete onnan jött, hogy azt láttam, a három év alattiak táplálására a családok nagyon figyelnek, de utána többen elengedik a témát. Pedig később is rengeteg kérdés van, például a válogatósság. Emiatt tartottam fontosnak, hogy megszülessen ez a könyv, amelyben a 3-15 éves gyerekek szüleinek, nagyszüleinek adok tanácsokat. Már készül a folytatás is, ami 15-25 éves korosztállyal foglalkozik.

HáziPatika.com: A gyerekei számára természetes, hogy odafigyelnek a táplálkozásra?

A. E.: A kisebbik fiam kilencéves, a nagyobbik tizenegy, nyilván vannak hiányosságaik, de az alapelvekkel már ők is tisztában vannak. Tudják, hogy zöldséget és gyümölcsöt mindennap többször enni kell, de persze az ízlésük változik. A kisebbik fiam például nagyon szerette a sóskát, de ha választhat, akkor ma már inkább tökfőzeléket eszik. Megtanulták a gyerekeim azt is, hogy ne pazaroljanak. És ez nem csak az ételekre vonatkozik, hanem mindenre. A segítés számukra is alapvetés, vannak például családok, akiket rendszeresen támogatunk, számukra már ők tesznek el ruhákat, játékokat. Erre nagyon büszke vagyok.

)
Sebkezelési rutin (X)

Frontérzékeny? Vírus stresszes?

Gyors segítség a szakértőtől!
Személyre szóló, gyógyszer nélküli gyógymódok az Európai Unió és a Magyar Állam támogatásával!
Headache illustration
Fronthatás: Nincs front
Maximum: +18, +29 °C
Minimum: +7, +12 °C

Hazánkban kedden délelőtt nyugat felől csökken a felhőzet, de keleten elszórtan záporok kialakulása várható. Délután tovább szakadozik, csökken a felhőzet, hosszabb-rövidebb időre kisüt a nap. A szél napközben élénk északkeleti lesz. Hajnalban 7, 12 fok várható. A hőmérséklet csúcsértéke 18, 29 fok között alakul. Késő este 11, 18 fok lesz. Kedden ugyan markáns front nem érkezik, a körülmények viszont kettősfront jellegű légköri helyzethez hasonlítanak. Felerősödhetnek a keringési és vérnyomáspanaszok, nyugaton migrén, keleten görcsös fejfájás jelentkezhet. Többen alvásproblémákkal küzdhetnek, a szabadban ingadozó hő- és komfortérzettel érdemes számolni. Gyakori lehet az ingerlékenység is. A légszennyezettség alacsony, kissé növekszik. A porkoncentráció közepes, alig változik. A légnyomás gyengén emelkedik.

Egészséget befolyásoló hatások:

Magas pollenkoncentráció