"Az infektológia olyan lett, mint a foci, mindenki ért hozzá"

Ő diagnosztizálta Magyarországon az első Lyme-eseteket, leírt teljesen új, kullancs által terjesztett betegséget is. MTA-doktori munkájában azokkal a fertőzésekkel foglalkozott, amelyeket e vérszívó terjeszt, élete pedig máig a kullancsok körül forog. Dr. Lakos András infektológussal beszélgettünk.

HáziPatika.com: Gimnáziumban biológia-kémia tagozatra járt, már ekkor az orvosi pálya vonzotta, vagy más miatt választotta a természettudományos tárgyakat?

Dr. Lakos András: Nagyszüleim orvosok voltak, és az volt az apukám is, de jómagam tudományos pályára készültem. Hatodikos voltam, amikor a papámtól kaptam egy olyan biológia könyvet, amelyet még az egyetemen is használtam, nagyon érdekes volt. Ekkor döntöttem el, hogy orvos vagy biológus leszek. Gimnázium után felvettek az orvosira, ahol eleinte kutatóorvos akartam lenni, TDK-ztam, de ott - hogy is mondjam - megutáltatták velem a kutatást. Akkor még nem voltak számítógépek, és én végeztem a statisztikai számításokat, ami nagyon száraz munka volt. Ráadásul addig kellett megerőszakolnom a számokat, amíg nem jött ki valami eredmény, ez így elég szörnyű volt. Emiatt fordultam inkább a klinikum felé.

HáziPatika.com: Először csecsemő-gyermekgyógyászatból tett szakvizsgát, miért döntött emellett?

L. A.: Megnyertem néhány tanulmányi versenyt, aztán egy gyermekgyógyász professzor meghívott az intézetébe. Dolgoztam is gyerekosztályon, de a tervek dugába dőltek, így a professzor sűrű bocsánatkérések között beprotezsált a László kórházba. Akkor távolról sem akartam tudóskodni, mégis több olyan betegség volt, amit Magyarországon én írtam le először. Ritka szövődmények és fejlődési rendellenességek, tárolási betegségek, anyagcserezavarok, például a fruktóz-intolerancia . A rutin orvosi teendők mellett foglalkoztam epidemiológiai, járványügyi munkákkal, a barátaim segítségével ekkor kezdtem komolyabb statisztikai feladatokat is megoldani. Közben megszereztem az infektológiai szakvizsgát, és lassan visszakeveredtem a tudomány világába.

HáziPatika.com: Az infektológiai miért vonzotta?

L. A.: Egyrészt mert a László kórházban elvárás volt ez a szakvizsga, másrészt mert érdekes ez a terület, a mai napig nagyon szeretem, fontosnak tartom. És mindig megdöbbenek, hogy mennyire nincs benne a képzésben. Az orvosok ilyen jellegű tudása nagyon hiányos, ez a Covid-járvány kapcsán egyértelműen látszik: rengeteg olyan "szakember" nyilatkozik teljes meggyőződéssel erről a témáról, akinek lila gőze sincs róla. Sokakban fel sem merül, hogy ez egy külön szakterület. Szóval az infektológia olyan lett, mint a foci, amihez mindenki ért, pedig ez félrevezeti az embereket, még a döntéshozókat is.

"Az infektológia olyan lett, mint a foci, amihez mindenki ért." Fotó: Fülöp Máté
"Lassan visszakeveredtem a tudomány világába." Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Szerzett szociológusi diplomát is. Miért érdekelte ez a terület?

L. A.: A '80-as években a személyzetis nagy úr volt a Lászlóban, mindenáron rá akart beszélni, hogy én legyek a kórház KISZ-titkára. De én attól a világtól már távol álltam: még általános iskolában voltam úttörővezető, de aztán elég hamar kiábrándultam ezekből a dolgokból. A menekülési út az volt, hogy ha a KISZ-t nem akarom, akkor menjek a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemre. Egyébként édesanyám közgazdász-szociológus volt, de nem ez volt a motiváció, hanem hogy az egyetemen, a szociológiai tanszéken nagyon jó ellenzéki társaság alakult ki. Akkor már közel volt a rendszerváltás, éreztük, hogy a szocializmusnak hamarosan vége lesz. Papp Zsolt volt a szemináriumvezetőm, akit zseniális embernek tartottam, az ÉS-ben jelentek meg lepedőnyi írásai. Sok meghívott előadónk később szerephez is jutott, de akkor még az is kérdés volt, hogy egyáltalán megérkeznek-e hozzánk előadásra, vagy letartóztatják őket. Például Gombár Csaba is csak harmadik alkalommal tudott eljönni, mert időről időre bevitték, hogy is mondjam, egy kis agytornára. Szóval a szociológiát kényszerből kezdtem, de aztán nagyon élveztem, olyan tudást szereztem, amihez amúgy nem jutottam volna hozzá. Hasznát nem igazán veszem, de ma is okosabbnak érzem magam tőle. Olyan ez, mintha elolvastam volna egy nagyon jó regényt.

HáziPatika.com: A kullancsok közelébe hogy keveredett?

L. A.: Az infektológián dolgoztam, és egyszer csak megérkezett a Lyme : az első hazai eseteket én írtam le munkatársaimmal 1984-ben. A Lyme-ot okozó borreliákat nem sokkal korábban, '82-ben izolálták. Eleinte még nem gondoltuk, hogy ez a betegség fontos lesz, de aztán egyértelművé vált, hogy komolyan kell foglalkozni vele. Rengeteg előadást tartottam, elkezdtek vándorolni hozzám a betegek. Voltak különösen súlyos esetek is, akik a klinikai tünetek alapján egyértelműen Lyme-kórban szenvedtek, de akkor még nem volt semmilyen laboratóriumi diagnosztika. Jött olyan beteg, akinek az anyagát Bécsbe küldtem ki, de olyan kollégám is akadt, aki a vérsavókat Amerikába postázta vizsgálatra. Itthon egyszerűen nem tudtuk rávenni a mikrobiológusokat arra, hogy foglalkozzanak a feladattal, egy idő után a helyzet tarthatatlanná vált. Ekkortájt lett számítógépem, és nagy szenvedések árán már tudtam sorozatleveleket írni külföldi szakembereknek. Egy német professzor postafordultával el is küldött nekem mindent - antigéneket, különböző anyagokat -, ami ahhoz kellett, hogy a vizsgálatokat el lehessen kezdeni. Még a buktatókról is írt nekem egy külön levelet, részletezve, hogy kell elkerülni a hibákat. Aztán pechemre minden sikerült, gyönyörűek lettek az eredményeim.

"Az infektológián dolgoztam, és egyszer csak megérkezett a Lyme." Fotó: Fülöp Máté
"Az infektológián dolgoztam, és egyszer csak megérkezett a Lyme." Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Ezt követően jött létre a kórház Lyme ambulanciája?

L. A.: Igen, de súlyos viszontagságok árán, rengeteg kudarccal: nagyon nehezem sajtoltam ki a vezetőkből, hogy legyen egy luk, ahol dolgozhatok. Először a mikrobiológián kaptam egy asztalnyi területet. Egy régi, padláson heverő szovjet mikroszkópot pucoltam meg - szó szerint galambszaros volt, kétszáz alkatrészre szedtem szét -, de a végén működött. Szóval a dolog kalandosan indult, de egyre több olyan beteg érkezett, akinél a Lyme-kórt diagnosztizálni tudtuk. Az első hazai szerodiagnózist 1986-ban én végeztem, az érintettek pedig meg is gyógyultak. Volt olyan fiatal orvos is, aki az USÁ-ban volt ösztöndíjjal, de már három hónapja agyhártyagyulladás kínozta, túlesett sok gerinccsapoláson is. Ráadásul Connecticutban élt, pont ott, ahol a Lyme-ot először leírták, de a betegséget mégsem ismerték fel nála, csak a 10 méteres zárójelentéseit kaptam meg leporellón. Egy neurológus kollégám fogott gyanút a tünetek alapján, a laboratóriumi vizsgálatot pedig én végeztem el. Akkor fluoreszcens mikroszkóppal dolgoztunk, ami azt jelentette, hogy a Lyme-baktérium pozitív esetben zöldes arany színben fluoreszkált. De nagyon pepecs munka volt, és igen fárasztó volt a kiértékelés a szovjet mikroszkóppal. Akkor még vegyszereket is szinte lehetetlen volt beszerezni, még használható tárgylemezre is alig tudtunk szert tenni. De aztán folyamatosan fejlődtünk, lett egy kétszobás helyem, ami nagyon nagy dolog volt. Rengeteg beteg jött hozzánk, a munkát alig győztük.

HáziPatika.com: 1987 és 1991 között tanácsadója volt a WHO Lyme-kórral foglalkozó európai munkacsoportjának is. Hogy csöppent bele ebbe a munkába?

L. A.: A dolog úgy indult, hogy kaptam egy táviratot, de nem értettem, mi a fenét jelent benne ez a szó, így kisbetűvel: who. Egy barátom fejtette meg, hogy ez a WHO - nagybetűvel már egész más -, ami az Egészségügyi Világszervezet. A munkacsoportjukba megpróbáltak mindenkit elérni, aki foglalkozott a Lyme-mal, és valahogy kibányászták, hogy nekem is jelentek meg közleményeim ezzel kapcsolatban. Szóval meghívtak, és bekerültem az egyik csoportba, ahol útmutatókat, diagnosztikai tájékoztatókat készítettünk az akkor már világhírű kutatókkal.

HáziPatika.com: Pár évvel később eljött a kórházból, miért távozott?

L. A.: Két fegyelmit is indítottak ellenem, és beígérték a harmadikat. De persze egyszer sem kaptam meg, mert nem volt miért. Ehhez tudni kell, hogy a vizsgálataimat kutatási célból kezdtem, ez ment át egy idő után rutindiagnosztikába. Mert egyszerűen ömlött hozzánk a vérvizsgálati kérelem, a minták ezerszámra érkeztek indoklás nélkül, mondván, nézzük meg, hátha Lyme. A hétvégéimet a kórházban töltöttem, rendszeres volt, hogy reggel hattól éjfélig bent voltam. Megpróbáltunk konziliáriusi díjat kérni, mert azt mondtuk: legalább gondolkodjanak el azon a vizsgálatot kérők, hogy tényleg szükség van-e a szerológiára. Ezt a kórháznak többnyire ki is fizették, de a helyzet alig javult. Ráadásul a vezetés nem segített semmiben, még a vegyszereket is tanulmányi utakon koldultam össze, majd csempésztem haza, hogy bevihessem a kórházba, mert ott nem volt. El tudja képzelni, ahogy viszem ezeket a bőröndömben, zoknik és alsónadrágok mellett, némelyiket nagy ballonban, mert az alján volt 100 milliliter, amit nekem ajándékoztak? Akkor még nem volt a határon átvilágítás. Ehhez képest a kórházban azzal vádoltak meg, hogy kilopom a vegyszereket. Pedig ott semmit nem vásároltak, még a műszereket is pályázatokból, támogatásokból vettük, volt olyan eszköz is, amit egy beteg ajándékozott nekünk. Ekkor már egy éve ment a magánpraxisom, de eljönni nem akartam, viszont amikor a harmadik fegyelmit is beígértek, felálltam. Mert az első kettő is egy-egy évig tartott, fogást nem találtak rajtam, de nagyon megterhelő az ilyen helyzet. Szóval lényegében elüldöztek a kórházból. 1994-ben jöttem el.

Lyme-kór tünetei és kezelése A Lyme-kór kullancs által terjesztett bakteriális fertőzés, amely az esetek túlnyomó többségében jóindulatú, sokszor magától is gyógyul. Legismertebb tünete a jellegzetes bőrpír, de kialakulhatnak miatta neurológiai, mozgásszervi panaszok is. A betegség tüneteiről és a kezelés módjairól bővebben az alábbi cikkünkben írtunk!

HáziPatika.com: De a kullancsokat nem vesztette el, sőt alig telt el pár év, és leírt egy új betegséget, amit azok terjesztenek.

L. A.: Szeretek hencegni azzal, hogy sok dolgot vettem észre az évtizedek során, ilyen volt a TIBOLA is, amit egy rickettsia (egy aprócska, sejten belül élő baktérium - a szerk.) okoz. Ennek a klinikai leírása fűződik a nevemhez. Még a '80-as évek végén tűnt fel, hogy érkeztek hozzám olyan gyerekek, akiknek a hajas fejbőrén volt egy kullancscsípés, majd annak helyén váladékozó seb, egyfajta fekély alakult ki, amit pörk borított. Aztán mézszerű, sűrű váladék jelent meg, előfordult, hogy ez az egész hajas fejbőrt beborította. Ezzel párhuzamosan őrülten nagy nyirokcsomó-duzzanatok jelentek meg a nyakon. Az első pár betegnél még azt mondogattam, hogy a kullancs nyilván nem mosakszik - rátapadnak dolgok -, ez okozza a fertőzést. De az érintettek annyira egyformák voltak, hogy gyanút fogtam, összegyűjtöttem 27 esetet, és tartottam belőle előadásokat. Aztán megjelent egy közlemény egy világhírű francia rikettsiológustól, aki Marseille-ben vezetett egy WHO referenciaközpontot, szóval egy hatalmas laboratóriumot felügyelt és irányított klinikusként, fantasztikus dolgokat fedezett fel. Egyetlen esetet közölt le, a töredékét sem látta annak, amit én addigra összegyűjtöttem, de a leírás és a fénykép alapján egyből ráismertem a TIBOLÁ-ra. Így sem volt könnyű leközölni, de végül a Lancetben jelent meg róla tudományos levelem 1997-ben. Azóta is csodálkozom, hogy mások ezt a betegséget miért nem vették észre, ugyanis rengeteget láttunk belőle abban az időben, és azóta is. De amikor elmondtam kongresszusokon, mások csak legyintettek, hogy ez nem fertőzés, csak egy toxikus reakció a kullancscsípésre. Végül a francia kutatóval közösen bizonyítottuk be, hogy fertőzésről van szó, amit kullancs által terjesztett rickettsiák okoznak.

"Szeretek hencegni azzal, hogy sok dolgot vettem észre az évtizedek során." Fotó: Fülöp Máté
"Szeretek hencegni azzal, hogy sok dolgot vettem észre az évtizedek során." Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Kidolgozott olyan módszert is, ami alkalmas a központi idegrendszeri Lyme-betegség, az úgynevezett neuroborreliosis igazolására. Erről mit kell tudni?

L. A.: Erre borzasztó büszke vagyok, a legnagyobb felfedezésemnek tartom. Ugyanakkor totálisan visszhangtalan maradt, pedig rangos folyóiratban is leközöltük. A módszert arra a régebbi ismeretre építettem, hogy tudtuk: a központi idegrendszeri fertőzéseknél az agyban is termelődnek ellenanyagok. Ismert volt az is, hogy ezek nem ugyanazok, mint amik a periférián, tehát a test egyéb területein termelődnek. Ebből az is következett, hogy az idegrendszeri Lyme-ot úgy lehet igazolni, ha egyértelművé tesszük: az agyvízben kimutatott ellenanyag nem a perifériáról került be a központi idegrendszerbe, hanem ott termelődött. Ehhez dolgoztam ki egy teljesen új módszert, ami úgy működött, hogy a vérsavót és a gerincfolyadékot mindig párhuzamosan vizsgáltuk, és megnéztük, milyen mintázatot adnak az ellenanyagok. Ez azért számít, mert központi idegrendszeri gyulladásnál a vér-agy gát átjárható, és ilyenkor a periférián termelődő ellenanyag bejut a gerincfolyadékba, pedig nem is ott termelődik. De ilyenkor a mintázata ugyanaz. Viszont ha az ellenanyag az agyban termelődik - ahol azt más fehérvérsejt-populáció gyártja -, a mintázat eltérő. Az a technika, ami ezek elkülönítését lehetővé teszi, nagyon egyszerű, 5 perc alatt meg tudnám bárkinek tanítani. Viszont nem használják - itthon is csak elvétve látom a leleteken -, hanem drága tesztekkel helyettesítik, vagy több méréssel próbálnak döntésre jutni. Pedig minél több a mérés, annál több a hibalehetőség.

HáziPatika.com: Az idegrendszeri Lyme-ról szó van MTA doktori értekezésében is, amit a kullancsok által terjesztett fertőzésekből írt. Miért állt neki egy ekkora munkának?

L. A.: A hiúságom miatt, ez egyértelmű. Amikor a kórházat otthagytam, többektől visszahallottam, hogy itt van ez az okos fiú, de ennek már lőttek, már semmi nem lesz belőle, csak pénzt fog keresni. Ettől egyrészt begurultam, másrészt onnantól kezdve én osztottam be az időmet, senki nem mondta meg, mikor kell értekezletekre járnom, jelentéseket összeállítanom. Így amikor tudóskodni volt kedvem, akkor tudóskodtam, amikor pedig meguntam - mert azt is meg lehet unni, hiszen rengeteg a kudarc -, inkább a klinikummal foglalkoztam. Az MTA doktori munkám 2012-ben készült el, 2014-ben fogadták el.

HáziPatika.com: Hogy ne csak a kullancsokról beszéljünk: 2005-től ön volt az akadémiai nagyszótár orvosi címszavainak lektora is.

L. A.: Több éven keresztül dolgoztam nekik, változó intenzitással. Érdekes volt, nagyon élveztem.

HáziPatika.com: 2005-ben alakult meg az ECDC, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ. Ahhoz hogyan kapcsolódott?

L. A.: Aprócska részem volt benne. A történet úgy kezdődött, hogy egy svéd-magyar mikrobiológus kitalálta, hogy az amerikai CDC (Centers for Disease Control and Prevention) mintájára legyen egy olyan társaság, ami az újonnan előforduló fertőző betegségekkel foglalkozik, csak éppen Európában, és ebbe meghívott engem is. A nemzetközi társaságokba így kerültem be, a TIBOLA leírása is népszerűvé tett.

HáziPatika.com: A Szkeptikus Társaságnak több mint 10 éve tagja, hozzájuk hogy került közel?

L. A.: Már nem is emlékszem, de egyszer csak köztük voltam, most a mi rendelőnkben van a társaság székhelye. Nem vagyok túl aktív, de ha orvosi téma kerül elő - pláne ha homeopátia vagy biorezonancia - tartok előadásokat, és írtam cikkeket is a társaság honlapjára. Szeretem, hogy a szkeptikusoktól sokat lehet tanulni, és rengeteg dologra felhívják a figyelmemet.

"Volt is már bennünk párszor kullancs, Lyme-kóros is voltam." Fotó: Fülöp Máté
"Volt is már bennünk párszor kullancs, Lyme-kóros is voltam." Fotó: Fülöp Máté

HáziPatika.com: Régebben tanított is, azt miért hagyta abba?

L. A.: Kezdetben egészségügyi középiskolában oktattam, ami úgymond elvárás volt, de én baromira szerettem, és azt hiszem, a diákok is többnyire élvezték az óráimat. Később "kullancstudósként", "Lyme-tudósként" tartottam sok száz előadást orvostovábbképzőkön, de amikor elterjedt, hogy magánpraxisba kerültem, leépítettek. Az egyetemek nem szívesen alkalmaztak maszekot oktatóként, talán azért sem, mert bonyolult elintézni, hogy kapjon honoráriumot - ez az én esetemben 1-2 ezer forintot jelentett egy óráért. Olyan kolléga is volt, aki amikor meghívott, kitalálta, hogy inkább pisztrángban fizetne nekem. Mert a fiával rendszeresen járt horgászni Visegrádra, és ott sokat fogtak. Akkoriban kiváló pisztrángokat ettünk.

HáziPatika.com: Ha már oktatás: annak mi az oka, hogy sok orvos még ma is keveset tud a Lyme-betegségről?

L. A.: Ez világjelenség, és a helyzet egyre rosszabb. Ráadásul nemcsak keveset tudnak, hanem gyakorta tévesek az ismereteik. Évtizedek óta gondolkozom ennek okán, és oda jutottam, hogy a Lyme alapítványoknak ez nagyon jó üzlet. Ömlik hozzájuk a pénz, ha mindenkit Lyme-kórosnak tartanak, akit az orvosok nem tudnak meggyógyítani. A mi munkánk például legalább 50 százalékban rontáslevételből áll. Mert rettenetes tesztek vannak forgalomban, a mai helyzet sokkal rosszabb, mint 20 évvel ezelőtt. A laborok ontják a hamis pozitív eredményeket, azok alapján pedig rossz diagnózisok születnek. Pedig tavaly megjelent egy hivatalos útmutató is, amit vezető infektológusok és mikrobiológusok állítottak össze kétéves munkával. Köztük voltam, és amikor publikálták az Egészségügyi Közlönyben , minden fórumra feltettem, a honlapomon is olvasható. De a helyzet nem javult, az embereket ma is a Lyme-kórral riogatják, és a legsúlyosabb hibára ösztönzik: hogy kullancscsípésnél kapkodva rohanjanak az orvoshoz. Aztán a háziorvos "Jaj, nehogy valami baj legyen" jelszóval azonnal felír nekik antibiotikumot. Ez komoly probléma, mert akármilyen antibiotikum-kezelés ilyenkor nem elég, viszont elkenheti az esetlegesen jelentkező tüneteket, ami miatt a Lyme diagnosztizálhatatlan lesz, a laboratóriumi vizsgálatokat is meghiúsíthatja.

HáziPatika.com: Milyen mértékű a túldiagnosztizálás?

L. A.: A tényleges adatokat senki nem ismeri, de tízszeres nagyságrendet szoktam mondani a saját becsléseim alapján. Pár éve egy szakértői értekezleten is részt vettem, ahol egy német kolléga tartott előadást. Ők a bejelentések és a leírások alapján - tőlünk nyugatabbra könnyen hozzá lehet jutni a egészségbiztosítók adataihoz -, végigbogarásztak több ezer betegiratot, és megnézték, mennyi lehet belőle a hiteles, és mennyi az, amelynél csak felírtak valamilyen antibiotikumot Lyme-diagnózissal. Ők is ilyen nagyságrendről beszéltek. Végeztek úgynevezett aktív megfigyelést is, ami azt jelentette, hogy nem hagyták, hogy az orvosok a betegséget csak úgy bejelentsék, hanem meglátogatták őket személyesen, ellenőrizték őket később is. Ez is túldiagnosztizálást jelzett, és azt mutatta, hogy az orvosok jelentős része felkészületlen. (A diagnosztikai problémákra az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ is figyelmeztet - a szerk.)

HáziPatika.com: Nem szokták támadni amiatt, mert ilyen véleményt mond a kollégákról?

L. A.: Egy-két betegem már feljelentett, illetve vannak Lyme-klubok, ahol úgy szidnak, mint máshol Sorost. De komoly támadás csak egyszer ért, amikor egy beteg azzal vádolt meg, hogy nem adok ki megfelelő minőségű leleteket. A részletes információkat hiányolta, pedig azok kiadása súlyos hiba. Ezt a módszertani útmutató is kifejezetten tiltja - és még csak nem is az én javaslatomra -, mert egyszerűen nincs olyan ember, akinek valamilyen ellenanyaga ne kötődne a Lyme-baktériumhoz. De nem azért, mert ellene termelődik, hanem azért, mert léteznek keresztreakciók. Emiatt nem szabad pusztán erre alapozni a diagnózist, külön-külön nézegetni az ellenanyagokat.

HáziPatika.com: Magánemberként milyen viszonyban van a kullancsokkal és az általuk terjesztett betegségekkel? Tart tőlük?

L. A.: Borászkodom, szőlészkedem, néha térdig érő dudvában, mert nincs idő lekaszálni a szőlősorok közti területet. De begyűröm a zokniba a nadrágszárat, használok rovarriasztó szereket, rovarölővel impregnálom a ruházatomat. A feleségem gombászni szeret, ami sokkal veszélyesebb, mert ott jóval nagyobb bozótosban jár az ember. Volt is már bennünk párszor kullancs, Lyme-kóros is voltam. De nem félek tőle, mert ismerem a betegséget, tudom, hogy meg lehet gyógyítani. Viszont nincs túl nagy kedvem ahhoz, hogy 20 napig antibiotikumot szedjek, úgyhogy én beöltözöm döglesztő melegben is.

A legfrissebb tartalmainkért kövess minket a Google Hírekben, Facebookon, Instagramon, Viberen vagy YouTube-on!

Olvassa el aktuális cikkeinket!

Orvosmeteorológia
Fronthatás: Nincs front
Maximum: +21 °C
Minimum: +6 °C

A fátyol- és átmenetileg megnövekvő gomolyfelhőzet mellett legalább több órára kisüt a nap. Csapadék nem valószínű. A délnyugati, déli szelet élénk, a nyugati országrészben erős, főként az Északnyugat-Dunántúlon helyenként viharos lökések kísérik. A legmagasabb nappali hőmérséklet többnyire 18 és 24 fok között várható. Késő estére általában 12 és 17 fok közé hűl le a levegő. Időjárási frontra az előrejelzések szerint nem kell számítani, így az időjárásra érzékenyek tünetei várhtóan csillapodnak majd.

Hogy érzed magad?

Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!


Hogy érzed most magad fizikailag?

Hogy érzed magad?

Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!


Milyen most a lelkiállapotod?

Hogy érzed magad?

Legjobban:
Legrosszabbul:
Kezdjük újra