HáziPatika.com: Az Eurostat 2019-ben megjelent felméréséből az derült ki, hogy 2017-ben a magyarok közel 80 százaléka egyáltalán nem volt fogorvosnál. Az ön számára mennyire meglepő ez a szám?
Dr. Rosta Péter: A fogászat az elmúlt évtizedekben nagyon sokat fejlődött, a modern preventív, illetve fogmegtartó kezeléseknek köszönhetően egyre kevesebb fogat veszítenek az emberek, és egyre idősebb korukban. Ez viszont elsősorban a jobb anyagi és szociális körülmények között élőkre igaz, a rosszabb helyzetben lévőknél valóban szörnyű állapotok vannak, ami igazolhatja a fenti statisztikát. A megfelelő, primer prevenció hiányában a lakosság egy jelentős részének már kora felnőtt korára nincs meg a fogainak a jelentős hányada, és az esetek többségében ezeket később sem pótolják. Ez sokkal több pusztán esztétikai problémánál, hiszen a fogaink jelentős hatással vannak szervezetünkre, a táplálkozástól kezdve egészen a megfelelő testtartásig.
HáziPatika.com: A megfelelő, primer prevención egészen pontosan mit ért?
R. P.: A helyes fogmosási technika kialakítását, amelyet már gyerekkorban, akár az óvodában el lehet kezdeni, és amely egyébként felnőttkorban is biztos alapot nyújt. Hogy egy személyes példát mondjak, a gyerekemnek úgynevezett lepedékfestő tabletták segítségével tanítottam meg, mennyire fontos a rendszeres és alapos fogmosás. Azok ugyanis a szabad szemmel nem látható lepedékre is felhívják a figyelmet, így a kicsiknek is egyértelmű, hol van szükség "további munkára".
HáziPatika.com: A helyes fogmosási technika kialakítását emelte ki. Ezek szerint például a szájvizek használata túl van misztifikálva?
R. P.: A szájvizek fontos szerepet kapnak bizonyos állapotoknál, például ágyhoz kötöttség esetén, amikor a fogmosás nem kivitelezhető, vagy parodontológiai, szájsebészeti beavatkozásokat követő napokban, de folyamatos alkalmazásuk nem javasolt. Sajnos sokan hajlamosak arra, hogy lustaságból, időhiány vagy egyéb indok miatt kihagyják a fogmosást, és csak szájvizet használnak, mondván az is elég, pedig ez nem így van. A mechanikai tisztítással végzett fogmosás a leghatékonyabb és legfontosabb.
HáziPatika.com: Milyen a helyes fogmosási technika?
R. P.: Először is figyelnünk kell arra, hogy a fogkefénknek megfelelő fogmosási technikát alkalmazzunk. Ha például elektromos fogkefénk van, akkor ne olyan mozdulatokkal mossunk vele fogat, mintha kézi fogkefét használnánk. Egyéni, hogy kinek melyik típus válik be a legjobban, de általánosságban elmondható, hogy a kicsi fejű kefékkel lehet hatékonyabban fogat mosni. Ezeken belül az elektromos fogkefék nagyon alaposak, de a viszonylag új fejlesztésű ultarhangos/ultraszónikus fogkefék is egyre inkább teret hódítanak.
A fogmosás során igyekezzünk hanyagolni a súrolós mozdulatot, bár tudom, hogy a legtöbben ezt szokták meg. Helyette apró, körkörös mozdulatokat kell tenni a fogkefével, úgy, hogy közben lehetőleg nem ugrálunk a szájon belül. Kezdjük például bal fönt, mossuk meg a fogaink külső részét, ezután menjünk bal lentre, csináljuk meg ugyanezt, majd jöhet ugyanezen az oldalon a fogak belső felszíne. Ha ezzel megvagyunk, apró, sepregető mozdulatokkal el kell távolítani az ínytől a föllazított lepedéket. Így a fogaink külső és belső felszíne ugyan tiszta lesz, de az egymás felé néző felszínek még nem, tehát jöhet a fogköztisztító kefe, ahova pedig az sem fér be, ott fogselymet érdemes alkalmazni. Egy alapos fogmosás mindezen lépésekből kifolyólag kb. 8-12 percig tart.
HáziPatika.com: Önnek milyen a fogápolási rutinja?
R. P.: Nagyon akkurátus, az összes felszínt érintő fogmosás fogkefével, fogköztisztító kefével. Naponta kétszer mosok fogat, ebből viszont csak az egyik vesz el több időt, akkor körültekintőbb vagyok, a másik gyorsabb, kevésbé aprólékos. Meglepő, de klinikai kutatások egyébként igazolták, hogy elég lenne a napi egyszeri fogmosás is, de akkor annak tényleg mindenre kiterjedően alaposnak kellene lennie.
HáziPatika.com: Miért választotta a fogorvosi szakmát, és hogyan lyukadt ki végül a parodontológiánál?
R. P.: A családomban sokan lettek orvosok: nagyapám kardiológus, körorvos volt, nagybátyám neurológus, pszichiáter, édesanyám pedig fogorvos, mindez nyilván hatott a pályaválasztásomra. A 90-es években ráadásul a parodontológia a hazai fogászaton belül viszonylag új, fellendülőben lévő szakterület volt, és szerencsére már hallgatóként bepillantást nyerhettem a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájának az életébe. Sőt, a diplomám megszerzését követően rezidensként ott kezdhettem a pályafutásomat.
HáziPatika.com: Parodontológusként fogágybetegségekkel foglalkozik. Milyen kórképek tartoznak ide?
R. P.: A fogágy alatt a fogakat rögzítő szöveteket értjük, amik két részre oszthatóak, az ínyre és az íny alatt lévő csontra, amelyhez sok apró kis rost rögzíti a fogat. Ennek megfelelően a betegségek is e szerint osztályozhatók, beszélhetünk íngyulladásról és fogágybetegségről. Az ínygyulladás csak az ínyre korlátozódik, tünetei az ínyvérzés, ínyduzzanat és az íny színének változása az egészséges rózsaszínről a vörös vagy kékes-lilás árnyalatra. Esetenként fájdalom is felléphet. Számos kiváltó oka lehet, de az tény, hogy a fogak felszínén maradt lepedék elsődleges szerepet játszik a kialakulásában.
A fogágybetegség - túl azon, hogy tünetei megegyeznek az ínygyulladáséval - már az íny alatt lévő csontot és a fogakat tartó rostokat is érinti. A gyulladás miatt ezek pusztulni kezdenek, és a fog mellett keletkezik egy úgynevezett tasak, melyben káros baktériumok milliárdjai szaporodnak fel, gyakran jellegzetes szájszagot okozva. Ahogy halad előre a gyulladás, úgy jelentkeznek újabbak a már említett panaszok mellett: az íny visszahúzódik a fogról, a fog elvándorol a helyéről és később mozgathatóvá válik, mert a fogágy fokozatosan lebomlik körülötte. Ennek a folyamatnak pedig gyakran az a vége, hogy a fogat el kell távolítani. Hogy ez kinél következik be, és mikor, az számos egyedi tényezőtől és rizikófaktortól (például dohányzás, cukorbetegség) függ.
A kezelésnél a legfontosabb, hogy megtanítsuk a pácienst a helyes fogmosási technikára, mert ezzel tartja magát később egészségesen. Azt szoktam mondani, hogy nem mi gyógyítjuk meg, hanem ő gyógyítja meg magát, mi csak segítséget nyújtunk ebben. Amit azonban kizárólag a szakember tud megcsinálni, az az, hogy eltávolítja a fogkövet az íny felett, illetve az íny alól a tasakokból, továbbá eltávolítja a gyulladt szöveteket, aminek köszönhetően a fogágy gyógyulni kezd. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy a fogágybetegség krónikus betegség. Teljes mértékben nem lehet meggyógyítani, csak elérni a tünetmentességet, azt, hogy megszűnjön a gyulladás, és ne alakuljanak ki szövődmények.
HáziPatika.com: Milyen szövődményekkel számolhat az, akinek fogágybetegsége van?
R. P.: Elsőként a lokális következményeket említeném, ha ugyanis odáig fajul a dolog, hogy elvesztünk egy fogat, amit aztán nem pótolnak, akkor a folyamat az egész rágóapparátust érintheti. A természet nem fogat, hanem fogazatot tervezett, ami apró egységekből áll, és ha ez az egység megbomlik, tehát ha egy fog hiányzik, akkor abba a résbe idővel a szomszéd fogak szép lassan bedőlnek. Ennek következtében a fogak elkezdik rosszul terhelni, koptatni egymást, ami 20-30 év múlva az állkapocs elvándorlását, elmozdulását, adott esetben állkapocsízületi problémákat okozhat.
A fogágybetegség egyébként gócbetegségnek számít, mert a tasakokban milliárdnyi baktérium található, amelyek bekerülnek a vérkeringésbe, és így nemcsak szájüregi, hanem más problémákat is okozhatnak. Statisztikailag is igazolható összefüggés van a diabétesz kialakulása, romlása, a szív- és érrendszeri betegségek súlyosbodása, a koraszülés, a kis testsúlyú szülés és a fogágyproblémák között, de számos más kórképpel feltételeznek kapcsolatot.
HáziPatika.com: Mit tart a szakmája szépségének, nehézségének?
R. P.: A fogágybetegség kezelése hosszabb folyamat, akár fél, egy évig is tarthat, ennyi idő alatt pedig értelemszerűen személyesebb viszony alakul ki a páciensekkel, ami nagy pozitívum. Az is jóleső érzés, hogy mivel a kezelés során nem feltétlenül csak a fogágybetegségre koncentrálunk, hanem arra is, hogy rendbe tegyük az egész fogazatot, a terápia végén ideális esetben egy szép mosolyt és egy boldog embert látunk. A nehézségek elsősorban a testtartásból fakadnak, ami hosszú távon nagyon fárasztó tud lenni, és kellemetlen tünetekkel járhat. Sokszor mentálisan sem könnyű, ha bizonyos páciensek nem fogadják el, amit mondok, vagy a habitusukból fakadóan nehéz kijönni velük, az nagy kihívás.
HáziPatika.com: Mit kezd azokkal a betegekkel, akik félnek a fogorvostól? Hogyan lehet oldani a bennük rejlő feszültséget?
R. P.: A legtöbb embernek valamilyen gyermekkori rossz emléke fűződik a fogorvoshoz, a fogászati kezeléshez, így nem is szívesen járnak kontrollra, mondván még talál valamit a fogorvos, akitől amúgy is félünk. Úgy gondolom, az már alapból sokat old a szorongáson, ha ismerjük a fogorvosunkat, és megbízunk benne. A személyisége, kisugárzása - a felkészültségen túl természetesen - nagyon fontos, talán a legfontosabb. De ezeken felül segíthetnek különböző feszültségoldó technikák és nyugtatószerek, illetve végső esetben ott van az altatásban végzett fogászati beavatkozás lehetősége is.
Egyébként kolléganőm egyik páciense például mindig rosszul tűrte a fogkőeltávolítást. Egyik alkalommal bevallottan kissé kapatosan érkezett egy fogadásról, ezzel együtt még vállalható volt mindenki részéről a kezelés. És láss csodát, a minimális mennyiségű alkoholnak köszönhetően teljesen nyugodtan ülte végig a procedúrát. Viccelődtek is utána, hogy most már mindig így fogják kezelni. (Nevet)
HáziPatika.com: Volt olyan esete, amire valamilyen okból kifolyólag még most is emlékszik?
R. P.: Rezidensként klinikán dolgoztam, ahova bekerült egy lány, duzzanatok voltak az ínyén a gyökércsúcsoknál. Már gyökérkezelték a fogait, a duzzanatok mégsem múltak, így odahívtam a professzort, vessen rá ő is egy pillantást. Felmerült benne, hogy ez egy komolyabb általános állapot szájüregben jelentkező tünete lehet, és végül igaza lett, kiderült, hogy a lány leukémiás. Még csak egy-két éve dolgoztam akkor, megrázó élmény volt. Olyannal is találkoztam már, hogy a páciens ki tudta venni a fogait. Csakhogy ez nem egy fogatlan ember kivehető protézise volt, hanem egy úgynevezett körhíd (a lecsiszolt, stabil fogakra készült fix fogpótlás), amit a fogak gyökereivel együtt tudott ki- és berakni az illető. Ezt normál esetben nem lehetne kivenni, csak levágni.