Kell-e félni a mellimplantátumok káros hatásaitól, mit kérnek tőle a férfi páciensek, és igaz-e, hogy a plasztikai sebészek olyanok, mintha pszichológusok lennének? A többi között ilyen kérdésekről faggattuk dr. Lévay Bernadett plasztikai sebészt. Interjú.
HáziPatika.com: Mi vonzotta a sebészi pályában, és miért éppen a plasztikai sebészetet választotta?
Dr. Lévay Bernadett: Közhelyes lesz, amit mondok, de mindig is sebész akartam lenni, soha nem érdekelt más. Nyilvánvalóan mindazt a tudást, ami szervesen kapcsolódik a sebészethez, az ember kénytelen megtanulni, de számomra kezdettől fogva a műtő állt az első helyen. A plasztikai sebészetben is azt szeretem a legjobban, hogy tudok operálni, emellett persze egy nagyon kreatív szakmáról van szó, nincs két egyforma műtét, páciens. Ráadásul manapság a sebészet elképesztően innovatív, rengeteg az újdonság, amik közül én is megtapasztaltam párat. Jó látni, mi volt 10 éve, és ahhoz képest mi van most.
HáziPatika.com: Plasztikai sebészként más szemmel nézi az embereket például az utcán vagy egy találkozón?
L. B.: Abszolút nem. Mindenki saját maga tudja, hogy melyik testrészével nincs megelégedve, én nem hozom szóba, hogy véleményem szerint ránc- vagy ajakfeltöltésre, esetleg mellimplantátumra lenne szüksége. Inkább az a jellemző, hogy az ismerősök, barátok jönnek el hozzám, és mondják el, mit szeretnének megcsináltatni magukon.
HáziPatika.com: Melyek manapság a legnépszerűbb beavatkozások?
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
L. B.: A nem invazív, tehát a nem műtétes beavatkozások közül a hialuronsavas ráncfeltöltés, a botoxkezelés, illetve a szálbehúzásos arcfiatalítás. Ha pedig az operációkat nézzük, egyértelműen az emlőműtétek, a hasplasztika és a zsírleszívás a leggyakoribb. Ez a felállás az elmúlt években szinte semmit nem változott.
HáziPatika.com: Mennyire kell aggódni a mellimplantátumok káros hatásai miatt? Időről időre születnek olyan kutatási eredmények, amelyek szerint az emlőműtéten átesett nők körében gyakoribb egyes rosszindulatú daganatok, autoimmun vagy reumás betegségek kockázata.
L. B.: Mindig elmondjuk a pácienseknek, hogy minimális százalékban ugyan lehet összefüggés, de az ok-okozati kapcsolatot nem minden esetben sikerül tudományosan is bizonyítani. Elképzelhető, hogy azoknál, akiknél valamilyen rosszindulatú betegség alakult ki, nagyrészt genetikai tényezőkön múlik a dolog, és implantátum nélkül is ugyanúgy megjelent volna az adott kór. Az azonban biztos, hogy sok rémhír terjed, amelyeknek nem szabad bedőlni. A plasztikai sebészek egyébként folyamatosan tájékozódnak az implantátumok esetleges káros hatásaival kapcsolatos vizsgálatokról, de csak tudományos folyóiratokból vagy fórumokról, ahonnan biztosan hitelt érdemlő információkat kapunk.
HáziPatika.com: Mennyire gyakori műtét közben a halálos komplikáció, és milyen szövődmények léphetnek fel a beavatkozás után?
L. B.: A konzultációkon mindenkivel megbeszéljük a lehetséges komplikációkat, szövődményeket, amik az adott műtéttel kapcsolatban felmerülhetnek, illetve körüljárjuk, van-e a páciensnek olyan betegsége, amiről muszáj, hogy tudjunk, például vérzékenység, tüdőembólia, infarktus, cukorbetegség. Kérünk szakvéleményt is, nincs-e valamilyen kontraindikáció: ha valakinek véralvadási zavara van, akkor hematológiai kontrollra küldjük, hormonális probléma esetén pedig endokrinológushoz. Az altatás szintén hordoz magában rizikót, így ha az altatóorvos szerint a páciens nem altatható, akkor nem engedik tovább. Nálam csak az feküdhet a műtőasztalra, akinek az összes elővizsgálati lelete - EKG, labor, röntgen, ultrahang, mammográfia stb. - stimmel.
Nyilván a legkörültekintőbb felkészülés ellenére is fordulnak elő szövődmények, mert hiába van rendben minden a műtőasztalon, a sebgyógyulást a páciens otthon, nagyrészt saját magának irányítja. A másik fontos dolog, hogy bizonyos beavatkozások fokozott rizikóval járnak, ilyen például a zsírtöltés (fenékbe, emlőkbe). Mára már egyébként betiltották, hogy izmokba történjen a zsírsejtek visszaadása, mert ha bekerülnek a keringésbe, akkor zsírembóliát okoznak.
HáziPatika.com: Szokott nemet mondani bizonyos kérésekre?
L. B.: Hogyne, nem is kevésszer. Ha valaki túl hatalmas implantátumot szeretne, vagy három ampullát a felső ajkába, akkor nem vagyok hajlandó elvégezni a műtétet. Előfordult, hogy hétszázas implantátumot kértek tőlem, de úgy, hogy az illetőnek közben fogalma sem volt, hogy az mekkora a valóságban. Aztán amikor a kezébe adtam egy ötszázast, elcsodálkozott, hogy már ez is milyen óriási - ezután nem akart nagyobbat.
Ugyanez vonatkozik arra is, ha valaki azzal keres meg, hogy hasplasztikát szeretne, de van rajta mondjuk 20 kg felesleg. Ilyenkor azt tanácsolom, fogyjon, amennyit szeretne, tartsa a súlyát fél évig, és csak utána jöjjön vissza. Amennyiben fordítva történik a dolog, tehát megoperáljuk, és utána fogy le, kezdhetjük elölről az egészet, ami senkinek sem jó.
HáziPatika.com: Mi volt a legelképesztőbb kérés, amit valaha kapott?
L. B.: Az irreális kérések nagyon gyakoriak, és többnyire az implantátum méretével, arcfeltöltéssel, szájfeltöltéssel kapcsolatosak. A gond az, hogy az évek múlását egy bizonyos idő után már egyik testrészen sem lehet eltakarni. Rendszeresen mondom a pácienseimnek, hogy barátkozzanak meg a korukkal, ne gondolják azt, hogy mindig 20 évesek maradnak. Fontos lenne megérteni, hogy a plasztikai sebészek nem varázslók, akik 10 ampulla hialuronsavval bárkit képesek újra fiatallá tenni. Nem szabad túlzásokba esni, mert egy bizonyos mennyiség felett már nem szép a plasztika: a mimika eltűnik, és teljesen természetellenes lesz a külső. Minden beavatkozásnak megvan a helye az adott páciensnél az adott indikációban.
HáziPatika.com: Plasztikai beavatkozások esetén valóban nem ritka a műtéti függőség. Mit tehet ilyenkor a plasztikai sebész?
L. B.: Aki folyamatosan megvalósíthatatlan álmokat kerget, sebészről sebészre jár, és akinek láthatóan test- és önképzavara van, azzal megpróbálunk beszélni. Ha ezek után sem látja be, hogy amit csinál, az egy idő után egészségkárosító lehet, akkor a megfelelő helyre irányítjuk, például pszichológushoz, pszichiáterhez. Nem az a feladatunk, hogy kicseréljük a hatodik implantátumát is, hanem az, hogy felismerjük, ha baj van, és igyekezzünk észhez téríteni a pácienst.
HáziPatika.com: Ön elégedett a külsejével, végeztetne magán valaha plasztikai beavatkozást?
L. B.: Sokan azt hiszik, hogy azért kevés a ráncom, mert botoxoltattam, és vádliimplantátum, zsírleszívás miatt ilyen jó az alakom, pedig semmim sincs megcsináltatva, és nem is tervezek plasztikai beavatkozást. Teljesen elégedett vagyok magammal, de teszek is ezért. Az egészséges táplálkozás mindig az életem része volt, ugyanúgy, ahogy a sport: kiskoromban például balettoztam, most triatlonozok, napi több óra edzésem van attól függően, hogy alapozó- vagy versenyszezon van. A várandósság alatt mindössze 6 kilót híztam, így nem volt nehéz visszanyerni a korábbi formámat, és terhességi csíkjaim sincsenek - persze ez nyilván szerencse, vagyis genetika kérdése is. Mindemellett folyton "pörgök", ami szintén formában tart, rengeteget operálok, rendelek, ott vannak a hajnali és a késő esti edzések, a szakmai rendezvények, a cikkírás, és persze a család is. Nem értik, hogy van ennyi mindenre időm.
HáziPatika.com: Mit gondol, manapság mennyire tabu, hogy valaki sebészkés alá feküdt? Sokan még mindig félnek felvállalni a plasztikai beavatkozásokat a családjuk, barátaik, ismerőseik előtt - különösen akkor, ha nem helyreállító, hanem például esztétikai műtétről van szó.
L. B.: Szerintem már egyáltalán nem tabu, sokkal nyitottabbak ma az emberek, sokkal szívesebben nyilvánosságra hozzák, hogy mi történt, mint 8-10 éve. Főleg akkor, ha valaki szült, és ennek következtében megereszkedett a melle, szétnyílt az egyenes hasizma. Ezeket tornával soha nem fogja tudni helyreállítani, szóval szerintem semmi kivetnivaló nincs abban, ha ahelyett, hogy tovább szenvedne, inkább megcsináltatja.
HáziPatika.com: Mennyire gyakoriak önnél a férfi páciensek?
L. B.: A pácienseim körülbelül 2-3 százaléka férfi, és általában szemhéjplasztikát, zsírszívást, hasplasztikát, hialuronos, botoxos kezeléseket kérnek. Az mondjuk igaz, hogy ők kevésbé nyitottak azzal kapcsolatban, hogy elmondják, kés alá feküdtek, de nem is esnek olyan túlzásokba, mint a nők. Mértékkel csinálják, csak egy leheletnyi változást akarnak.
HáziPatika.com: Azt mondják, a plasztikai sebész néha olyan, mint egy pszichológus. Ön szerint mi lehet ennek az oka?
L. B.: A plasztikai sebészek nem kevés időt töltenek el a pácienseikkel. Akit az ember megoperál, azzal hosszú időre összefonódik - eleve már az is egy bizalmi dolog, ha valaki kés alá fekszik. Sokszor jönnek hozzánk kontrollra, így óhatatlan, hogy megbeszéljük az élet nagy dolgait, mély lelki problémákat, például azt, hogy miért döntöttek az operáció mellett.
Ezzel kapcsolatban egyébként rengeteg pozitív történetet hallok. Azt látom, a változás mindenkire jótékonyan hat, mert önbizalmat szereznek általa. A műtétnek köszönhetően a páciensek újraélik a házasságukat, a párkapcsolatukat, vagy előléptetik őket a munkahelyükön. Sőt, olyan is van, aki az után kapott új állást, hogy megoperáltuk a mellét és feltöltöttük az arcát. Sokan mondják, hogy ha ezt tudták volna, akkor 5 évvel korábban jöttek volna, nem költöttek volna százezreket tornára vagy személyi edzőre abban a reményben, hogy helyrejön a szétnyílt hasizom, mert úgyse fog.
HáziPatika.com: A szükséges sebészi képességeken, orvosi ismereteken kívül milyen készségek, tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valakiből jó plasztikai sebész váljon?
L. B.: Mindenképpen fontos az őszinteség és a jó kommunikációs készség, az, hogy ne ringassuk a pácienseket olyan álmokba, amik nem valósulhatnak meg. A másik lényeges dolog a segítőkészség és az állandó elérhetőség, a folyamatos kontaktus: az ugyanis ebben a szakmában nem működik, hogy megoperálunk valakit, és szélnek eresztjük. Ha a páciens kétségbe esik, mert életében először találkozik olyan dolgokkal, hogy fájdalma van műtét után, vagy véres a kötése a seben, és emiatt megijed, mi vagyunk azok, akik meg tudjuk őket nyugtatni, és mindig készen kell állnunk erre.
HáziPatika.com: A rengeteg elfoglaltsága mellett még a Nők a nőkért humanitárius missziónak is tagja, amelynek keretén belül külföldön segít rászoruló nőknek. Pontosan milyen típusú beavatkozásokat végez ezeken az utakon, és milyen történetekkel találkozik?
L. B.: A szervezet hivatalos neve már RWI (Reconstructive Women International, a szerk.), és általában Indiába, Bangladesbe, Kenyába utazunk a világ több pontjáról érkező plasztikai sebész kollégákkal. Olyan asszonyokon próbálunk segíteni, akiket például valamilyen családi vita során leöntenek kerozinnal, és emiatt súlyosan megégnek. Sajnos ezekben az országokban nincs társadalombiztosítás, a szegénység miatt pedig a megégett nők nem tudják kifizetni az ellátást.
Ha kint vagyok, nem csak a műtőbe illeszkedem be, teljesen átalakulok helyivé: Indiában például indiai ruhában járok, indiai ételeket eszem, motorral közlekedem. A kollégákkal is életre szóló barátságok alakultak ki, napi kapcsolatban vagyok velük. Igazából itt nem a szakmai kihívás a lényeg, hanem az, hogy rövid idő alatt minél több emberen tudjunk segíteni. Lelkileg sem érzem megterhelőnek, ezek az utak inkább meggyőznek arról, hogy jó, az, amit teszünk, és folytatnunk kell.
Legjobban: