Az ultrahangos képalkotás segítségével a belső szervek állapotát, illetve az esetleges kóros elváltozásokat tudják felmérni az orvosok. Az eljárás alapja, hogy az erre a célra kifejlesztett vizsgálati eszközök magas frekvenciájú, az ember számára hallható tartományon túli hanghullámokat bocsátanak ki, majd a testen belüli képletekről visszaverődő hullámokat vizualizálva hoznak létre élő képet egy kijelzőn.
Függően attól, hogy mely szervek vizsgálatára van szükség, léteznek külsőleges és belsőleges ultrahangos diagnosztikai eljárások. Előbbiek esetén kívülről, a bőrön keresztül küldenek hanghullámokat a szervezetbe, mint például a terhességi ultrahang és a hasi ultrahang során. Utóbbi esetben viszont az ultrahangos eszközt valamely testnyíláson keresztül felvezetik a páciens testébe, így optimalizálva a mélyen fekvő belső szervek vizsgálatát. A végbél-, avagy transzrektális ultrahang is ez utóbbi körbe tartozik.
Mikor van szükség végbélultrahangra?
Az eljárás során egy hosszúkás, vékony ultrahangfejet helyeznek fel óvatosan a páciens végbélnyílásán keresztül. A módszerrel - anatómiai közelségének köszönhetően - hatékonyan vizsgálható a férfiak prosztatája, ondóhólyagjai, akárcsak a húgyhólyag, a végbél fala és záróizomzata, illetve a gátizmok. Mi több, a beavatkozás során az orvos biopsziát is végezhet, azaz mintát vehet szövettani vizsgálat céljából, amennyiben kóros, rosszindulatúnak tűnő elváltozást talál.
Éppen ezért a végbélen keresztüli ultrahangos vizsgálatot elsősorban prosztata- és végbélszűrésre, valamint daganatok stádiumának meghatározására és a terápia hatásának nyomon követésére alkalmazzák. Emellett szintén értékes információkkal szolgál széklettartási zavarok és különféle végbéltájéki panaszok okának felderítéséhez.
Hogyan zajlik a végbélultrahang?
Fontos hangsúlyozni, hogy az eljárás biztonságos, hiszen nem jár sugárzással, valamint alapvetően fájdalommentes, inkább csak némi kellemetlenséget okozhat a páciensek számára. Ennek oka, hogy a vizsgálathoz az utcai öltözéket egy köpenyre cserélve szabaddá kell tenni a végbélnyílást, amelyen keresztül aztán az orvos felvezeti az ultrahangos készülék latex borításba csomagolt fejét. Az eszközre kent gél, amely az ultrahanghullámok terjedését segíti, hűvös és nedves érzetet kelthet, maga az ultrahangfej pedig nyomás fejthet ki, ha a páciens nem tudja kellőképpen ellazítani a záróizmait.
A beavatkozás közben a páciens általában a bal oldalán fekszik, térdeit a mellkas felé felhúzva. Nagyobb mennyiségű széklet jelenléte zavarhatja a képalkotást, ezért egyes esetekben glicerines végbélkúp használatára vagy csekély beöntésre is szükség lehet első lépésként. Ezen felül az orvos az ultrahangos vizsgálat előtt tapintásos vizsgálatot is végezhet. A transzrektális ultrahang általában nem vesz igénybe több időt 15-20 percnél. Az eredményeket és az esetleges további lépéseket ezt követően rögtön ismerteti a kezelőorvos.