A végbél és a végbélnyílás falában keletkező vénatágulatok, az aranyeres csomók természetes jelenségnek számítanak, és egészen addig nincs tennivaló velük, amíg nem okoznak panaszt. Sokaknál viszont sajnos okoznak: az aranyérbetegség becslések szerint négyből három embernél legalább egyszer előjön élete során. Két típusa van: a végbél záróizmától való elhelyezkedésétől függően megkülönböztethetünk külső és belső aranyeret.
1. tévhit: az aranyérbetegség csak az idősekre jellemző, a fiatalokat alig érinti
Noha az aranyérbetegség természetes okokból adódóan - a szövetek lazasága miatt - valóban gyakrabban fordul elő az idősebb korosztály tagjainál - az életkor előrehaladtával, tízévente körülbelül tíz százalékkal emelkedik a betegek száma -, egyre több fiatal tapasztal aranyeres problémákat. Globális statisztikák szerint 50 éves kor felett minden második ember küzd, vagy küzdött már aranyeres tünetekkel, mint a végbéltáji viszketés, a fájdalom, a székelés után jelentkező vérzés, esetleg az aranyeres csomók kitüremkedése, előreesése, váladékozása. Ugyanakkor a betegség kialakulásában nem csak az életkor játszik szerepet, hanem egy sor egyéb tényező, a genetikai hajlamtól kezdve az életmódig. Éppen ezért nem véletlen, hogy a 20-as 30-as korosztály tagjai is érintettek. Sőt, gyerekeknél is előfordul, hogy az esetlegesen visszatartott, kemény széklet vagy az állandósult székrekedést kísérő erőlködés hatására külsőaranyérkeletkezik.
2. tévhit: az aranyér az ülőmunkától alakul ki, és elsősorban azokat fenyegeti, akik a nap nagy részében ülnek
Ennek az állításnak is van igazságtartalma, az ülőmunka ugyanis hajlamosíthat aranyér kialakulására. De nem kizárólag a hosszú és rendszeres ülés válthatja ki. Számít a genetikai hajlam, vagyis az örökletes kötőszöveti gyengeség, egyes életmódbeli tényezők, mint például az egészségtelen, rostszegény táplálkozás, az elégtelen mennyiségű folyadékfogyasztás, vagy az elhízás. Emellett kialakulását elősegítheti a nehéz fizikai munka, az emeléssel járó versenysportok, és bizonyos egészségi állapotok, mint a terhesség, amikor a medencefenékre és a végbélre is fokozott nyomás nehezedik. De a székrekedést kísérő, erőteljes nyomással járó ürítés is okozhat aranyeret. Sőt, az erőlködés hatására a végbél nyálkahártyája berepedhet, ami súlyos, azonnali orvosi ellátást igénylő állapotot eredményezhet.
3. tévhit: az aranyér mindig vérzik és fáj
Az aranyérbetegségnek több stádiuma van. Mivel az enyhe, belső aranyérnek kezdetben egyáltalán nincsenek érezhető vagy látható jelei, éppen ezért felismerni is nehéz. Ebben a tünet- és panaszmentes időszakban csak a végbéltükrözés deríthet fényt a problémára. Mire a kellemetlen tünetek felbukkannak, a betegség többnyire már előrehaladottabb stádiumban jár. A véres széklet, a fájdalom, a végbéltáji viszketés, feszülés, vagy a begyulladt, vérző esetleg váladékozó csomó, a nehézkes és gyötrelmes ülés csalhatatlanul jelzi, hogy az aranyérbetegség kialakult és hogy ideje tenni ellene, ha nem szeretnénk, hogy még több kellemetlenséget okozzon.
A betegség második stádiumában székletürítéskor az aranyeres csomók kitüremkednek a végbélnyíláson, ám még képesek maguktól visszahúzódni. Ilyenkor még nem feltétlenül jelentkezik fájdalom, a vérzés pedig jellemzően kis mértékű: egy-egy csík marad a toalettpapíron. A harmadik stádiumban a kitüremkedett aranyeres csomók már nem húzódnak vissza maguktól, ám kézzel még visszahelyezhetők, ez azonban rendkívül kellemetlen és kényelmetlen megoldás. A negyedik stádium - ami már erős fájdalommal, vérzéssel és folyamatos végbélkörnyéki irritációval jár - a legtöbb érintett számára már annyira megterhelő, hogy napi teendőiket is csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudják ellátni. Ilyenkor már csak a célzott orvosi beavatkozás - műtét - hozhat tartós javulást, gyógyulást.
4. tévhit: az aranyér idővel magától is elmúlik, felesleges orvoshoz menni, elég házilag kezelni
Sokan igyekeznek elbagatellizálni aranyeres panaszaikat, amolyan "ha nem beszélünk róla, nem létezik"- elven. Vagy mert szégyellnek szakemberhez fordulni, esetleg abban bíznak, hogy saját maguk is meg tudják oldani a problémát. Amikor még "csak" az állandó székrekedés okoz gondot vagy valószínűsíti az aranyér kialakulását, valóban elegendő lehet, ha saját magunkra hagyatkozunk. Ebben az esetben a tudatos életmódváltás, vagyis a rendszeres testmozgás, a rostokban gazdag élelmiszerek - zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék -, és napi 2-2,5 liter folyadék fogyasztása, valamint az optimális testsúly megtartása elég lehet a gyógyuláshoz.
Amennyiben viszont a tünetek előrehaladottabb aranyérbetegséget sejtetnek, nem érdemes abban bízni, hogy varázsütésre maguktól elmúlnak: célszerű minél előbb proktológus segítségét kérni. Vérző például a meleg ülőfürdőt vagy a kamillás borogatást. Ezek azonban nemhogy nem enyhítik, még súlyosbíthatják is a meglévő panaszokat. A meleg víz hatására ugyanis emelkedik a vérnyomás, és az aranyeres csomók még jobban megduzzadnak. A kamillás "borogatás" vagy ülőfürdő pedig ahelyett, hogy lehúzná a gyulladást, allergizálhat: kimarhatja az amúgy is irritált, vérző és sebes bőrt.
5. tévhit: a vérző aranyérből bizony végbélrák lesz
Gyakori félelem, hogy a vérző aranyér elrákosodik. E tévhitet valószínűleg az táplálja, hogy a legtöbb ember számára a vér ijesztő, és ha rendszeres kísérője a székletürítésnek, esetlegfájdalomis társul hozzá, az már komoly bajt sejtet. A két betegségnek azonban proktológusok szerint - az esetek többségében - nincs köze egymáshoz. Ám ritkán akadnak kivételek: előfordulhat, hogy az elhanyagolt, orvosi ellátást igénylő aranyérbetegségből - ami folyamatosan fennálló gyulladással jár - idővel a végbélrákot megelőző állapot alakul ki. De ez nem általános jelenség. Időben felismert, szakszerűen kezelt aranyér esetén rosszindulatú elváltozástól nem kell tartani.
