Dr. Csókay András eredetileg mérnöknek készült, 1980-ban le is diplomázott a Műszaki Egyetem építőmérnöki karán. A diploma megszerzése után három éven át szakmájában dolgozott, ám már akkor úgy érezte, hogy gyerekkori vágyainak megfelelve szívesebben végezne gyógyító tevékenységet, hogy istenigazából nem utat vagy vasutat szeretne tervezni, hanem embereket gyógyítani. Ekkor döntötte el, hogy jelentkezik a Semmelweis Egyetememre, ahol 1989-ben orvosi diplomát szerzett, majd 1994-ben idegsebész szakvizsgát tett.
A hazai és a nemzetközi szakma 1998-ban ismerte meg igazán a nevét, amikor kifejlesztette a súlyos traumás agyduzzadások kezelésére az úgynevezett éralagút-technika módszert. A szakmai áttörést ezután újabb mikrosebészeti innovációk követték, sikereinek elismeréseként pedig Prima Primissima Díjjal és Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is kitüntették.
Csókay András majd 30 évvel a háta mögött sokat elért szakmájában, amire egy idegsebész vágyhat, ám ő a mai napig keresi, hogy milyen módon tudna még segíteni az embereken. A segíteni vágyás vitte Nigériába is, ahol idén januárban ismét heteket töltött el egy orvosi segélymisszió keretében. Interjúnk előtt csupán néhány nappal érkezett vissza Afrikából, és már beszélgetésünk alatt is azt tervezgette, hogy mikor tudna ismét kiutazni - legközelebb már remélhetőleg többedmagával.
HáziPatika.com: Honnan jött az elhatározás, és miért pont Nigéria?
dr. Csókay András: A Szűzanya hívására mentem. Ott kezdődött az egész, hogy 2016-ban elzarándokoltam Međugorjéba, ahova meghívtak egy tanúságtételre. Ott találkoztam egy nigériai atyával, Francis Chiawával, akivel elkezdtünk beszélgetni, majd imádkozni. A közös imádság után egyértelművé vált számunkra a Szűzanya hívása, hogy szervezzünk egy idegsebészeti orvosi missziót Nigériába. Megbeszéltem az atyával, hogy 2016. december végén kimegyek felmérni a terepet. Kimentem, és végigjártunk kilenc, katolikus egyház által működtetett kórházat ott, Anambra szövetségi államban. Olyan intézményt szerettünk volna találni, amelyben van CT-berendezés. Ez azért volt fontos, mert idegsebészetet képalkotó eszközök nélkül nem vagy nagyon nehezen lehet csak végezni.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Anambra egyébként egy 8 millió fős állam, ahol összesen 2-3 idegsebész van. Persze, van még privát idegsebészeti ellátás is, de a privát kórházakat a nigériai emberek mindössze öt százaléka képes megfizetni. Végül Anambra egyik másfél milliós városában, Onitshában, a Borromeo Szent Károlyról elnevezett egyházi kórházban találtam CT-t. Ezután az első félév azzal telt, hogy adományok segítségével összegyűjtsük itthon a pénzt azokra a minimális eszközökre, amelyekkel el tudtunk indítani - nagyjából a hatvanas évek színvonalán - egy idegsebészeti műtőt odakint.
Az első misszióm tavaly júniusban volt, akkor két hetet töltöttem kint egy plasztikai sebész barátommal, Pataki Gergellyel. Ő az égett gyermekeket, felnőtteket operálta. Még 2002-ben közösen alapítottuk meg a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt, amelybe az ilyen missziók jól illenek. Most is két hetet voltam kint, de egyedül. Mikor most hazajöttem, utánam jött egy kollégám, Dr. Szeifert Gyögy idegsebész, egyetemi magántanár, hogy leváltson, és ő még egy hónapig folytatja kint a gyógyítást.
HáziPatika.com: Milyen állapotok fogadták kint?
Cs. A.: Ahhoz, hogy el lehessen képzelni a kinti körülményeket, elmondok néhány adatot. Egész Afrikában 1 milliárd emberre összesen 500 idegsebész jut. Ehhez képest Európában az 500 millió emberre van 8 ezer idegsebész. És a nagy baj az, hogy az afrikai 500 idegsebész 60-70 százaléka privátban dolgozik, ahova a lakosság mindössze 5 százaléka tud bejutni. És Nigériában az államiban is fizetni kell. A lakosság nagyjából 60 százaléka egyszerűen nem tud eljutni szakorvoshoz. Találkoztam kint egy négyéves kislánnyal, aki gyakorlatilag azért lett halálra ítélve, mert a szüleinek nincs pénze. Mikor most az édesanyja elhozta hozzám, már olyan óriási agytumora volt, hogy az aneszteziológus nem tudta volna elaltatni sem. És a CT-je júniusi volt, tehát ha akkor időben orvoshoz kerül, meg lehetett volna menteni, hiszen a gyerekkori agydaganatok nagy része nagyon jól operálható. Nigéria jelen pillanatban egy 200 milliós ország, 20-25 év múlva a világ harmadik legnépesebb országa lehet Kína és India után. 200 millió lakosra pedig 80 idegsebész van, miközben Magyarország 10 milliójára van 110 idegsebész. Őrületes az igazságtalanság.
A kórházban a higiénés körülmények európai orvos számára elképzelhetetlenek, az eszközpark terén körülbelül 60-70 éves késésben vannak.
HáziPatika.com: Lehet ilyen higiéniás körülmények között és eszközfelszereltséggel biztonságosan gyógyítani?
Cs. A.: Nem, de a Jóisten segíti őket, minket. A higiénétől voltam egyébként a legjobban ideges, de le kellett nyelnem ezt a békát. Az még hagyján, hogy elhiszem, hogy a műtét előtt tényleg megtörtént valahogy a sterilizálás, de hogy a műtét közben a műtősnő kinyúl a sterilből, és lazán megfog valami nem steril dolgot, egyszerűen borzasztó. De nem lehet mit csinálni, a műtét folytatódik.
HáziPatika.com: Ezekben az esetekben nem tudott szólni?
Cs. A.: Mondtam, hogy váltson kesztyűt, erre azt mondja, hogy nem kell, jó az. Ezzel nem tudok vitatkozni. És az is nehéz, hogy bár én sem beszélek tökéletesen angolul, de azért megértem és el tudom mondani, amit szeretnék, de ők erős nigériai akcentusú angolt beszélnek. Egyszerűen nem lehetett néha érteni, de biztos, hogy én sem vagyok jó nyelvérzékű ember. Ezért is nagyon jó lenne, ha egy műtősnőt ki tudnék magammal vinni. Rengeteg idő megy el azzal, hogy nem értik meg, amit mondok, és a végén már nekem kell leműszerelnem a műtétet (vagyis kiválogatni az épp szükséges orvosi műszert - a szerk.).
HáziPatika.com: Műtősnő és bármiféle asszisztencia nélkül, teljesen egyedül volt kint?
Cs. A.: Igen, a helyi műtősnőkkel dolgoztam. Az lenne a cél, hogy összehozzak egy folyamatos idegsebész-jelenlétet. A múlt évet egyébként arra szántam, hogy írtam a 28 európai idegsebész társaság elnökének a témában, világkongresszusokon hirdetőposztert tettem ki, előadásokat tartottam. Nagyjából 7-8000 idegsebészhez juttattam el a levelemet. Azt szerettem volna, ha csatlakoznak hozzám a misszióban. Ha minden európai idegsebész rászánna egy-két hetet egy évből, és kijönne oda misszióba, akkor akár 400 idegsebészeti osztályt lehetne nyitni folyamatos szolgálattal Afrikában. Csupán a komfortzónából kéne kilépniük két hétre. Volt is egy olyan pillanat, amikor 12-en lettünk összesen, ám ez el is szállt, mert szépen lassan mindenki visszamondta. Végül a nemzetközi teamből ketten maradtunk magyarok azzal a kollégámmal, aki most ment ki engem leváltani. Mivel ez a nemzetközi összefogás nem jött össze, most azt tervezem, hogy a 110 magyar idegsebészből találjak 12 olyan szakembert, aki hajlandó két hetet áldozni erre az idejéből. Ha lenne 12 magyar idegsebész, akkor jó példával szolgálhatnánk Európa felé, az európai orvoslás felé.
HáziPatika.com: Mennyire viselte meg fizikailag és lelkileg a misszió?
Cs. A.: Abban a pillanatban, hogy nem kellett beteggel foglalkoznom, azonnal felmentem a szobámba, és lefeküdtem. Össze kellett szednem magam a következő órákra. Az embernek nagyon sokat kell adni a fizikumából, állandóan fáradt lesz a folyamatos gondolkodástól. Rengeteget kellett ötletelni azon, hogy miként oldjak meg olyan helyzeteket, amelyek otthon természetesek lennének. Ez fizikailag és mentálisan is nagyon kifárasztott. De hatalmas lelki erőt adott az, mikor minden reggel 6-kor a misén ültem együtt a többi kórházi dolgozóval. Beleadtam a fizikumomat, a szakmai hozzáértésemet - cserébe úgy érzem, jobb emberré váltam. Többet kaptam, mint adtam. Rengeteget segített az állandó imádság. Általa olyan helyzeteket is meg tudunk oldani, amiről azt gondolnánk, hogy lehetetlen.
HáziPatika.com: Köztudott önről, hogy a gyógyítás mellett rendszeresen végez úgynevezett kadáverműtéteket, azaz halott embereket boncol annak érdekében, hogy az élőkön végzett műtétei a lehető legjobban sikerüljenek. Hasznát vette ennek Nigériában is?
Cs. A.: Igen. Ez a gyakorlás teszi az embert annyira erőssé, hogy egy ilyen misszióban ugyanazt a műtétet - Isten segítségével - nagyjából ugyanúgy hozza, mint itt Budapesten a jó körülmények között. De ez a típusú gyakorlás, amelyet négy éve hirdetek, sajnos a mai napig nem terjedt el a szakmában, pedig az idegsebészethez kell egyfajta virtuozitás. Nem zseninek kell lenni, de valamilyen szinten virtuóz fokra kell eljutni a gyakorlással. A nagy, világhírű agysebészeknek elképesztő műtéti számuk van, azaz elképesztő gyakorlatra tesznek szert. De ilyen magas műtéti számot nagyon nehéz összehozni, hiszen a nehéz műtéteket mindig az akarja operálni, aki már úgy is sokat operál, így a többiek nem jutnak tapasztalathoz. Ezekkel a modellezett műtétekkel olyan hihetetlen gyakorlatra tesz szert az ember, hogy műtéti számban messze megelőzi a legnagyobbakat. És ha még nem is vagyok olyan tehetséges, ezzel az állandó gyakorlással akkor is tudok hozni egy stabil szintet.
Michelangelo és Leonardo da Vinci is boncolt, én azt próbálom elterjeszteni, hogy mindennap másfél órát "edzeni" kell friss halotton. A sportolók vagy éppen a zenészek is mindig gyakorolnak verseny, koncert előtt. Hiába operálom az agy felszíni részét, attól nem leszek jobb az igazi virtuozitást követelő mély agysebészetben. Igenis mindennap gyakorolni kell.
HáziPatika.com: Akkor most, hogy hazatért Budapestre, a napjait ismét a boncteremben kezdi?
Cs. A.: Igen, reggel felkelek 5 órakor, összekészülődöm, bejövök, és boncolok 6 órától. Ha pedig időm engedi, akkor délután is lemegyek egy félórára. A kadávergyakorlatot három-négy éve kezdtem el hangosan terjeszteni a nemzetközi kongresszusokon, de ugyanúgy, mint a misszióra, erre is nagyon nehéz embereket toborozni. Nem egy megszokott dolog, és az is egyfajta kilépés a komfortzónából, hogy reggel 6-kor állandóan halott testekkel legyen az ember.
HáziPatika.com: Valljuk be, kicsit tényleg bizarrnak hangzik.
Cs. A.: Bizarr azért is, mert Európa menekül a halál elől. Elvesztette a kereszténységét, nem tudja adaptálni. Csak akkor lehet állandóan halottak szemébe nézni és végezni rajtuk az agyműtéteket, ha én tényleg hiszek a test feltámadásában. Azt, hogy a lelkünk halhatatlan, már Platón is megmondta, ebben nincs újdonság. Ezt a körülbelül háromezer létező vallásból 1500 biztosan kimondja. De ha nekem a szívemben az is ott van mélyen, hogy a test is fel fog támadni ugyanabban a friss fiatalságában, ahogy Jézus is megjelenik a tanítványainak a feltámadás után, akkor nem lesz probléma minden reggel halott emberek szemeibe néznem, lehúznom a fejbőrüket, kinyitnom a koponyát, és operálni az agyukat.
HáziPatika.com: Hogyan fér meg egymás mellett a tudomány és az istenhit?
Cs. A.: Van hitigazság, és van tudományos igazság. De mind a kettő ugyanazt az igazságot keresi mindenben. Az imádság által el tudunk jutni ahhoz az Istenhez, aki képmásnak teremtett minket. Imádság közben olyan mély belső tapasztalatunk lesz, ahol feltárulnak számunkra nemcsak a hitigazságok, hanem a tudományunk igazságai is. Így serkenti, katalizálja a mély imádság a tudományos igazságok felismerését, vagy mondjuk úgy, hogy a kreatív gondolkodást. Az összes ötletem, amely, mondjuk így, nagy földi, világi sikert aratott, mint például az éralagút-technika vagy a precíziós mikrosebészeti technika, mind rózsafüzér imádság közben jutott eszembe. Nem akkor, amikor hatalmas nagy tudományos könyveket lapozgattam. A rózsafüzér imádság levisz a mélybe, önmagamba, ahol hitem és tapasztalatom lesz az élő igazságról, amely nemcsak hitigazság, hanem a munkámnak az igazsága is. Nyilván nem fogok tudni űrkutatásban kitalálni kreatív dolgokat, mert ahhoz hiányzik az ismeretem. De amibe egy kicsit beleástam magam, ott olyan összefüggéseket látok meg mély imádság alatt, amilyeneket egyébként nem látnék.
HáziPatika.com: Rendkívül tartalmas életpálya áll már így is ön mögött. Mi az, ami még motiválja a munkájában, milyen célok hajtják előre?
Cs. A.: Vannak még kisebb és nagyobb céljaim is. Az éralagút-technika már sínen van, de a többi tudományos sebészeti ötletemet - mint például a mikrosebészeti technikámat - szeretném nemzetközi szinten is jobban elterjeszteni, ahogy az állandó napi boncolási gyakorlatot is. A technikai újítások jók, de az igazi nagy cél a misszióhoz és a kadáverműtétekhez kapcsolódik. Szeretném, ha tényleg létre tudna jönni egy nemzetközi orvosi team a misszióra, és jó lenne azt is elérni, hogy végre ne élőkön gyakoroljunk mi, agysebészek. Lehet, hogy az én életemben ezeket már nem tudom elérni, de vannak tanítványok, akik majd viszik tovább a fáklyát.
Az elsődleges célom azonban mindig az lesz, hogy a hozzám kerülő betegeknél mindig tartani tudjam a Nil Nocere elvet, azaz hogy ne ártsak nekik. Olyan lehet, hogy nem tudok valakit meggyógyítani, pláne ha rosszindulatú daganatról van szó. A lényeg azonban, hogy mindent megadjak a betegnek, amit tudok. Mindig ez az elsődleges cél.
Legjobban: