Macska

A húsevők kevéssé érzékenyek a fertőzésre, ezért csak ritkán alakulnak ki klinikai tünetek a macskáknál. Tipikusan 6 hónaposnál fiatalabb, illetve legyengült immunrendszerű egyedek vannak kitéve a fertőzésnek.

Az etilén-glikol a fagyálló folyadék egyik alapvető összetevője, melynek elfogyasztása gyakran fatális következményekkel jár.

Idiopatikus alsó húgyúti megbetegedés (FLUTD) a gyűjtőneve azon megbetegedéseknek, amikor vér jelenik meg a vizeletben, továbbá nehézkessé vagy lehetetlenné válik a vizelés.

A macskák nagyon fertőző megbetegedése a calicivírusos nátha. Az FCV vírus a légutakat támadja meg - elsősorban a felső légutakat és a tüdőlebenyeket -, és kimarja a száj, a nyelv felszínét.

A máj betegségeinek lefolyása lehet heveny vagy idült, általánosan azonban elmondható, hogy csak nagyon súlyos elváltozás esetén mutat az állat tüneteket a máj nagy tartalékkapacitása miatt.

A fertőző hashártyagyulladás a macskák egyik leggyakoribb halálos betegsége, amelyet a koronavírusok közé tartozó úgynevezett FIP-vírus okoz. Ez a kórokozó ritkán fertőz: az állatok legtöbbször a vele közeli rokonságba tartozó FEC-vírust veszik fel, amely a szervezetükben képes átalakulni a halálos kórt okozó FIP-pé.

Laphámrák gyakrabban fordul elő magas területeken élő macskáknál, illetve azoknál, amelyek jobban ki vannak téve a nap káros sugarainak. A fehér és világos szőrű macskák jóval veszélyeztetettebbek társaiknál.

Méhgyulladás bakteriális fertőzés hatására alakul ki, leggyakrabban egy héttel az ellést követően. Kezelés hiányában a betegség az állat sterilitását eredményezheti, illetve esetenként végzetes következményekkel járó szeptikus sokk alakulhat ki.

Ha süketségről beszélünk, részleges vagy teljes halláskárosodással állunk szemben. Veleszületett süketség esetén a nyilvánvaló tünetek már egész kis korban jelentkeznek.