A szakemberek szerint egy erős, stabil és hideg sarkvidéki örvény a felelős az ózonlyuk jelentős mértékű tágulásáért. A szolgálat vezetője, Vincent-Henri Peuch elmondta, az UV-sugaraktól védő pajzson megfigyelt mostani rés határozottan az egyik legnagyobb az elmúlt 15 évet nézve.
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szóvivője, Clare Nullis kifejtette, az ózonlyuk augusztusban - a déli-sarkvidéki tavasz beköszöntével - kezd növekedni és nagyjából októberben tágul a legnagyobbra. "A levegő mínusz 78 Celsius-fok alatt van, márpedig ez az a hőmérséklet, amelyre szükség van a sztratoszférikus felhők kialakulásához, ami egy egészen összetett folyamat" - magyarázta Nullis. Hozzátette: "az ezekben a felhőkben lévő jég beindít egy reakciót, ami képes elpusztítani az ózonréteget. Ezért látjuk idén ezt a nagyméretű ózonlyukat".
A Copernicus szakemberei szerint a Napból származó energia hatására kémiailag aktív klóratom és brómatom kerül a sarkvidéki örvénybe, amely gyorsan elpusztítja az ózonmolekulákat, ózonlyuk kialakulását eredményezve. Mindazonáltal az ózonlyuk tágulása ellenére a szakértők továbbra is úgy vélik, hogy az ózonréteg lassan regenerálódik az ózonréteget károsító gázok fokozatos kivonását elrendelő, 1987-es montreali jegyzőkönyvnek köszönhetően.
Az Antarktisz feletti ózonkoncentráció-csökkenést 1985-ben észlelték először. Az éghajlati előrejelzések szerint az ózonréteg 2060-ra lesz olyan állapotban, mint 1980-ban volt.