Halálzóna a Himalájában
Mi történhetett Erőss Zsoltékkal?Egy egész ország és a világ hegymászó-közössége reménykedett abban, hogy a Kancsendzöngán bajba jutott két magyar, Erőss Zsolt és Kiss Péter élve kerül elő. A halálzónának is nevezett nyolcezer méteres magasságban erre sajnos minimális volt az esély.
h i r d e t é s
Tragikus hírekre figyeltünk 2013 májusában. A Himalájában eltűnt két magyar hegymászó, akik keresésével néhány napon belül felhagytak. Így Erőss Zsolt és Kiss Péter hivatalosan eltűntnek számít, ami valójában azt jelenti, hogy már biztosan nem élnek. Három éjszakát töltöttek a nyolcezer méteres magasságban, élelem, víz, sátor, hálózsák nélkül. Ezt lehetetlen túlélni.
A magyar expedíció két hegymászója, Erőss Zsolt és Kiss Péter eltűnését május 22-én jelentették be, miután a mentésükre küldött serpák sem a 7600 méteren lévő alaptáborban, sem annak környékén nem találták meg őket. A két hegymászó előzőleg sikeresen megmászta a világ harmadik legmagasabb hegyét, a 8586 méteres Kancsendzöngát. Kedd délután óta minden rádiókapcsolat megszakadt a mászókkal.
Az expedíció szóvivője, Vincze Szabolcs kiemelte: az adott helyzettől függ, indítanak-e bármilyen mentő vagy felderítő akciót az eltűntek felkutatására. A Himalájában nincsen szervezett mentés, mint például az Alpokban, ahol a Vöröskereszttől bárhol lehet segítséget kérni. "A Himalájában vagy összejön egy mentési akció vagy nem" - fogalmazott Vincze Szabolcs.
A magyar expedíció két hegymászója, Erőss Zsolt és Kiss Péter eltűnését május 22-én jelentették be, miután a mentésükre küldött serpák sem a 7600 méteren lévő alaptáborban, sem annak környékén nem találták meg őket. A két hegymászó előzőleg sikeresen megmászta a világ harmadik legmagasabb hegyét, a 8586 méteres Kancsendzöngát. Kedd délután óta minden rádiókapcsolat megszakadt a mászókkal.
Az expedíció szóvivője, Vincze Szabolcs kiemelte: az adott helyzettől függ, indítanak-e bármilyen mentő vagy felderítő akciót az eltűntek felkutatására. A Himalájában nincsen szervezett mentés, mint például az Alpokban, ahol a Vöröskereszttől bárhol lehet segítséget kérni. "A Himalájában vagy összejön egy mentési akció vagy nem" - fogalmazott Vincze Szabolcs.
Hogyan gyilkolnak a hegyek?
A halálzónának nevezett szakaszban, 8000 méteres magasságban rengeteg veszély leselkedik a hegymászókra. A hideg (-30 fok) mellett a magasság és az oxigénhiány - ilyen magasságban harmadannyi oxigén van a levegőben, mint tengerszinten - miatt rettenetesen kimerül a szervezet, egyre nő a reakcióidő, így azok a helyzetek, melyeket alacsonyabb magasságon "meg lehet úszni", itt halálossá válhatnak.
Egy amerikai, brit és kanadai tudósokból (akik mind hegymászók is) álló csoport 2008-ban végzett nagyszabású kutatást a Himaláján meghalt hegymászókról. Azt próbálták meg kideríteni, pontosan milyen egészségügyi hatásai vannak a magasságnak, illetve mi okozhatja azt, hogy az egyébként kimagaslóan jó kondícióban lévő sportolók szervezete felmondja a szolgálatot.
A halált okozhatja trauma vagy baleset (például lavina, kőomlás vagy zuhanás), de hipotermia vagy magassági betegség (más néven hegyi betegség), illetve tüdőödéma is. Ilyen magasságban már máshogy működik az agy: a hegymászók összezavarodnak, lelassul a gondolkodásuk és a mozgásuk is koordinálatlanná válik. Nem tudnak aludni, pihenni, fejfájás gyötri őket, elveszítik az étvágyukat, szédülnek, hányingerük van. Gyakran egyszerűen elveszítik az eszméletüket - ez pedig a rettenetes hideggel és a metsző széllel együtt halálos kombináció. "A nyomás miatt nemcsak tüdőödéma alakulhat ki, hanem agyi ödémásodás is. Az előbbinél a tüdőben nagy mennyiségű folyadék gyülemlik fel, míg az utóbbinál az agy duzzad meg. Az oxigénhiányt ugyanis a vérkeringés serkentésével próbálja kompenzálni a szervezet, mely könnyen a vérerek elrepedésével, szivárgásával jár együtt" - mondta dr. Paul Firth, a kutatás vezetője. "Meglepő módon azonban ez nem annyira jellemző elsődleges halálokként. Sokkal több tényező játszik egyszerre szerepet."
Fagyás és kihűlés
A hidegben és az erős, gyakran orkánerejű szélben könnyű kihűlni, de a fagyás is komoly és reális veszély (Erőss Zsolt éppen emiatt veszítette el néhány lábujját 2008-ban). Fagyási sérülésről akkor beszélünk, amikor a hideg hatására szövetroncsolódás következik be. Elsősorban a test azon részei veszélyeztetettek, amelyek a hideg ellen nem kellően védettek, s így könnyen túlhűlnek, kisebb-nagyobb mértékben roncsolódnak. Különösen az orr, fül, illetve az ujjak érintettek. A tünetek sok tekintetben hasonlóak az égési sérülések tüneteihez. Súlyossága függ a sérülést okozó hőmérséklettől, valamint attól, mennyi ideig hatott a hideg az érintett szövetekre. A fagyásnak több fokozata van, aszerint, hogy csak a bőr felszínét vagy a bőr mélyebb rétegeit, esetleg a bőr alatti réteget is érinti, vagy pedig, a legsúlyosabb formában, szó szerint "csontig hatol", a szövetek mélyen az izomban a csontokig elhalnak.
A fagyási sérülés során a sejtekben lévő víz megfagy és a kialakuló jégkristályok súlyosan roncsolják a sejteket, amely az esetek többségében azok halálához vezet. Ennek megfelelően elsősorban azon szöveteink a legveszélyeztetettebbek, melyek víztartalma nagy, így az izmok és idegek különösen érzékenyek, míg a csontok kevésbé. Fagyási sérülés azonban nemcsak fagypont alatti hőmérsékleten következhet be. Fagypont felett néhány fokkal a hajszálerek összehúzódással védekeznek, melynek következtében a perifériákon jelentősen lecsökken, vagy akár meg is szűnik a vérellátás. Az így kialakuló oxigénhiány szintén sejthalált okoz. A legsúlyosabb esetekben csökken a pulzusszám és a vérnyomás, lelassul az oxigénáramlás. Végül a szervek felmondják a szolgálatot.
Meglepő módon, a fagyhalálhoz hozzájárulhat az is, hogy az érintett levetkőzik, vagy legalábbis megpróbál megszabadulni néhány ruhadarabjától. Ennek oka egyrészt a hideg és a magasság miatt kialakuló zavarodottságban keresendő, másrészt a hipotalamusz, a hőérzet szabályozását végző agyi terület működési zavara is okozhatja. Ilyen esetben az érintett a hideg ellenére azt érzi, hogy melege van.
A halálzónának nevezett szakaszban, 8000 méteres magasságban rengeteg veszély leselkedik a hegymászókra. A hideg (-30 fok) mellett a magasság és az oxigénhiány - ilyen magasságban harmadannyi oxigén van a levegőben, mint tengerszinten - miatt rettenetesen kimerül a szervezet, egyre nő a reakcióidő, így azok a helyzetek, melyeket alacsonyabb magasságon "meg lehet úszni", itt halálossá válhatnak.
Egy amerikai, brit és kanadai tudósokból (akik mind hegymászók is) álló csoport 2008-ban végzett nagyszabású kutatást a Himaláján meghalt hegymászókról. Azt próbálták meg kideríteni, pontosan milyen egészségügyi hatásai vannak a magasságnak, illetve mi okozhatja azt, hogy az egyébként kimagaslóan jó kondícióban lévő sportolók szervezete felmondja a szolgálatot.
A halált okozhatja trauma vagy baleset (például lavina, kőomlás vagy zuhanás), de hipotermia vagy magassági betegség (más néven hegyi betegség), illetve tüdőödéma is. Ilyen magasságban már máshogy működik az agy: a hegymászók összezavarodnak, lelassul a gondolkodásuk és a mozgásuk is koordinálatlanná válik. Nem tudnak aludni, pihenni, fejfájás gyötri őket, elveszítik az étvágyukat, szédülnek, hányingerük van. Gyakran egyszerűen elveszítik az eszméletüket - ez pedig a rettenetes hideggel és a metsző széllel együtt halálos kombináció. "A nyomás miatt nemcsak tüdőödéma alakulhat ki, hanem agyi ödémásodás is. Az előbbinél a tüdőben nagy mennyiségű folyadék gyülemlik fel, míg az utóbbinál az agy duzzad meg. Az oxigénhiányt ugyanis a vérkeringés serkentésével próbálja kompenzálni a szervezet, mely könnyen a vérerek elrepedésével, szivárgásával jár együtt" - mondta dr. Paul Firth, a kutatás vezetője. "Meglepő módon azonban ez nem annyira jellemző elsődleges halálokként. Sokkal több tényező játszik egyszerre szerepet."
Fagyás és kihűlés
A hidegben és az erős, gyakran orkánerejű szélben könnyű kihűlni, de a fagyás is komoly és reális veszély (Erőss Zsolt éppen emiatt veszítette el néhány lábujját 2008-ban). Fagyási sérülésről akkor beszélünk, amikor a hideg hatására szövetroncsolódás következik be. Elsősorban a test azon részei veszélyeztetettek, amelyek a hideg ellen nem kellően védettek, s így könnyen túlhűlnek, kisebb-nagyobb mértékben roncsolódnak. Különösen az orr, fül, illetve az ujjak érintettek. A tünetek sok tekintetben hasonlóak az égési sérülések tüneteihez. Súlyossága függ a sérülést okozó hőmérséklettől, valamint attól, mennyi ideig hatott a hideg az érintett szövetekre. A fagyásnak több fokozata van, aszerint, hogy csak a bőr felszínét vagy a bőr mélyebb rétegeit, esetleg a bőr alatti réteget is érinti, vagy pedig, a legsúlyosabb formában, szó szerint "csontig hatol", a szövetek mélyen az izomban a csontokig elhalnak.
A fagyási sérülés során a sejtekben lévő víz megfagy és a kialakuló jégkristályok súlyosan roncsolják a sejteket, amely az esetek többségében azok halálához vezet. Ennek megfelelően elsősorban azon szöveteink a legveszélyeztetettebbek, melyek víztartalma nagy, így az izmok és idegek különösen érzékenyek, míg a csontok kevésbé. Fagyási sérülés azonban nemcsak fagypont alatti hőmérsékleten következhet be. Fagypont felett néhány fokkal a hajszálerek összehúzódással védekeznek, melynek következtében a perifériákon jelentősen lecsökken, vagy akár meg is szűnik a vérellátás. Az így kialakuló oxigénhiány szintén sejthalált okoz. A legsúlyosabb esetekben csökken a pulzusszám és a vérnyomás, lelassul az oxigénáramlás. Végül a szervek felmondják a szolgálatot.
Meglepő módon, a fagyhalálhoz hozzájárulhat az is, hogy az érintett levetkőzik, vagy legalábbis megpróbál megszabadulni néhány ruhadarabjától. Ennek oka egyrészt a hideg és a magasság miatt kialakuló zavarodottságban keresendő, másrészt a hipotalamusz, a hőérzet szabályozását végző agyi terület működési zavara is okozhatja. Ilyen esetben az érintett a hideg ellenére azt érzi, hogy melege van.
h i r d e t é s
Értékelje a cikket!
