Halálzóna a Himalájában
Mi történhetett Erőss Zsoltékkal?Egy egész ország és a világ hegymászó-közössége reménykedett abban, hogy a Kancsendzöngán bajba jutott két magyar, Erőss Zsolt és Kiss Péter élve kerül elő. A halálzónának is nevezett nyolcezer méteres magasságban erre sajnos minimális volt az esély.
A magyar expedíció két hegymászója, Erőss Zsolt és Kiss Péter eltűnését május 22-én jelentették be, miután a mentésükre küldött serpák sem a 7600 méteren lévő alaptáborban, sem annak környékén nem találták meg őket. A két hegymászó előzőleg sikeresen megmászta a világ harmadik legmagasabb hegyét, a 8586 méteres Kancsendzöngát. Kedd délután óta minden rádiókapcsolat megszakadt a mászókkal.

Az expedíció szóvivője, Vincze Szabolcs kiemelte: az adott helyzettől függ, indítanak-e bármilyen mentő vagy felderítő akciót az eltűntek felkutatására. A Himalájában nincsen szervezett mentés, mint például az Alpokban, ahol a Vöröskereszttől bárhol lehet segítséget kérni. "A Himalájában vagy összejön egy mentési akció vagy nem" - fogalmazott Vincze Szabolcs.
A halálzónának nevezett szakaszban, 8000 méteres magasságban rengeteg veszély leselkedik a hegymászókra. A hideg (-30 fok) mellett a magasság és az oxigénhiány - ilyen magasságban harmadannyi oxigén van a levegőben, mint tengerszinten - miatt rettenetesen kimerül a szervezet, egyre nő a reakcióidő, így azok a helyzetek, melyeket alacsonyabb magasságon "meg lehet úszni", itt halálossá válhatnak.
Egy amerikai, brit és kanadai tudósokból (akik mind hegymászók is) álló csoport 2008-ban végzett nagyszabású kutatást a Himaláján meghalt hegymászókról. Azt próbálták meg kideríteni, pontosan milyen egészségügyi hatásai vannak a magasságnak, illetve mi okozhatja azt, hogy az egyébként kimagaslóan jó kondícióban lévő sportolók szervezete felmondja a szolgálatot.
A halált okozhatja trauma vagy baleset (például lavina, kőomlás vagy zuhanás), de hipotermia vagy magassági betegség (más néven hegyi betegség), illetve tüdőödéma is. Ilyen magasságban már máshogy működik az agy: a hegymászók összezavarodnak, lelassul a gondolkodásuk és a mozgásuk is koordinálatlanná válik. Nem tudnak aludni, pihenni, fejfájás gyötri őket, elveszítik az étvágyukat, szédülnek, hányingerük van. Gyakran egyszerűen elveszítik az eszméletüket - ez pedig a rettenetes hideggel és a metsző széllel együtt halálos kombináció. "A nyomás miatt nemcsak tüdőödéma alakulhat ki, hanem agyi ödémásodás is. Az előbbinél a tüdőben nagy mennyiségű folyadék gyülemlik fel, míg az utóbbinál az agy duzzad meg. Az oxigénhiányt ugyanis a vérkeringés serkentésével próbálja kompenzálni a szervezet, mely könnyen a vérerek elrepedésével, szivárgásával jár együtt" - mondta dr. Paul Firth, a kutatás vezetője. "Meglepő módon azonban ez nem annyira jellemző elsődleges halálokként. Sokkal több tényező játszik egyszerre szerepet."
Fagyás és kihűlés
A hidegben és az erős, gyakran orkánerejű szélben könnyű kihűlni, de a fagyás is komoly és reális veszély (Erőss Zsolt éppen emiatt veszítette el néhány lábujját 2008-ban). Fagyási sérülésről akkor beszélünk, amikor a hideg hatására szövetroncsolódás következik be. Elsősorban a test azon részei veszélyeztetettek, amelyek a hideg ellen nem kellően védettek, s így könnyen túlhűlnek, kisebb-nagyobb mértékben roncsolódnak. Különösen az orr, fül, illetve az ujjak érintettek. A tünetek sok tekintetben hasonlóak az égési sérülések tüneteihez. Súlyossága függ a sérülést okozó hőmérséklettől, valamint attól, mennyi ideig hatott a hideg az érintett szövetekre. A fagyásnak több fokozata van, aszerint, hogy csak a bőr felszínét vagy a bőr mélyebb rétegeit, esetleg a bőr alatti réteget is érinti, vagy pedig, a legsúlyosabb formában, szó szerint "csontig hatol", a szövetek mélyen az izomban a csontokig elhalnak.

A fagyási sérülés során a sejtekben lévő víz megfagy és a kialakuló jégkristályok súlyosan roncsolják a sejteket, amely az esetek többségében azok halálához vezet. Ennek megfelelően elsősorban azon szöveteink a legveszélyeztetettebbek, melyek víztartalma nagy, így az izmok és idegek különösen érzékenyek, míg a csontok kevésbé. Fagyási sérülés azonban nemcsak fagypont alatti hőmérsékleten következhet be. Fagypont felett néhány fokkal a hajszálerek összehúzódással védekeznek, melynek következtében a perifériákon jelentősen lecsökken, vagy akár meg is szűnik a vérellátás. Az így kialakuló oxigénhiány szintén sejthalált okoz. A legsúlyosabb esetekben csökken a pulzusszám és a vérnyomás, lelassul az oxigénáramlás. Végül a szervek felmondják a szolgálatot.
Meglepő módon, a fagyhalálhoz hozzájárulhat az is, hogy az érintett levetkőzik, vagy legalábbis megpróbál megszabadulni néhány ruhadarabjától. Ennek oka egyrészt a hideg és a magasság miatt kialakuló zavarodottságban keresendő, másrészt a hipotalamusz, a hőérzet szabályozását végző agyi terület működési zavara is okozhatja. Ilyen esetben az érintett a hideg ellenére azt érzi, hogy melege van.