Miért vannak ajkaink?

Gyakorlatilag ajkaink biztosítják az egyik első reflexünket is, amely születésünk után megjelenik, és ezt tanulnunk sem kell: ez pedig a szívóreflex. Ez és a keresőreflex (amely hatására a baba arca abba az irányba fordul, ahonnan száját vagy arcát megérintettük) együtt biztosítja azt, hogy az újszülötteket lehet szoptatni - a munka nagy részét a nyelv végzi, de az ajkak biztosítják a szívóhatást. A táplálkozás tehát nem passzív viselkedésminta az újszülött részéről, az ajkak már itt is fontos szerepet játszanak.

És míg fontos szerepet játszanak abban is, hogy artikulálni tudjunk és megfelelően tudjuk kiejteni a hangokat is, mind egyetérthetünk abban, hogy a csókolózás még a beszédnél is izgalmasabb, bár érdekes, hogy nem univerzális jelenség. Már Darwin is megjegyezte The Expression of Emotion in Man and Animals című 1872-ben publikált könyvében, hogy a maoriknál, a tahitieknél, az ausztrál őslakosoknál vagy éppen az eszkimóknál sem ismert a csók. (De ugyanakkor a csimpánzok is megcsókolják egymást, ha ki akarnak békülni egy összekapás után, és a bonoboknál is megfigyelték ezt.)

Desmond Morris brit állatkutató például azt is felvetette már korábban, hogy a csók eredhet azon főemlősökre jellemző viselkedésből is, hogy az ételeket megrágva adták már át leszármazottjaiknak - például a csimpánzmamák is így tesznek, amikor kölykeik szájába átforgatják az ételt, ajkaik összeérnek.

Az is lehetséges, hogy az ajkak összeérintése csökkenti a feszültséget - gondoljunk csak bele, mennyi idegvégződés van ajkainkban. És ha már itt tartunk: agyunk is jelzi, hogy ajkainkra szüksége van. Ennek úgynevezett szomatoszenzoros kérgébe futnak be az érintéssel kapcsolatos ingerek: minden testrészünk ide van bekötve és minden testrészünknek elkülönült érzékelőrendszere van - minél nagyobb ez, annál több receptor van benne. Mellkasunk vagy gyomrunk kevés receptorral dolgozik, kezeink és ajkaink viszont hatalmas területtel dolgoznak ezekhez képest - mintha főként ezekkel érzékelnénk a világot.


És ha már a csóknál tartunk, érdekes az úgynevezett eszkimópuszi jelensége is. Az összedörzsölt orrok kutatók szerint főként arra jó, hogy illatanyagot vegyünk partnerünktől. Ez utalhat arra is, hogy a csók gyakorlatilag egy kényelmes és nagyon is élvezhető módja annak, hogy szó szerint "kiszagoljuk" jövőbeli partnereinket.

Gordon Gallup például amerikai kollégisták közösségében tanulmányozta mindezt: kutatásai szerint a lányok íz- és illatanyagok segítségével tudták eldönteni, hogy valaki jól csókol-e, és sokkal kisebb eséllyel feküdtek le valakivel, ha nem csókolták meg előtte. Ez teljesen érthető, a csók közben felszabaduló illatanyagok ugyanis rengeteg információt közvetítenek és sokkal könnyebben ki tudjuk szűrni, hogy ki érdekel minket igazán és ki nem - úgyhogy, ahogy a példák is mutatják: vélhetően ezért vannak ajkaink.