Honnan ered, hogy a zsidóknak nagy az orra?
Közkeletű tévhit, hogy a zsidókra jellemző a nagy, karvalycsőszerű orr. A feltevés gyökerei hosszú évszázadokra nyúlnak vissza, ráadásul a mai napig jelen van a köztudatban - dacára annak, hogy nincs benne túl sok igazság.
Miből származik a kínai lányok sokaságát évszázadokig megnyomorító lábelkötés tradíciója? Részletek itt.
"Nem, a zsidóknál nem gyakoribb a nagy, karvalycsőrszerű orr, mint az általános népességben" - szögezi le cikkében az Index Ma is tanultam valamit rovata. Egy 1902-ben megjelent tanulmányban az amerikai Maurice Fishberg antropológus több ezer zsidó orrának mérőkörzővel történő lemérése alapján rámutatott, hogy nincs kimutatható különbség e tekintetben a zsidók és a nem zsidó New York-i lakosok között.
Hasonló felmérés azóta nem született, ismert ugyanakkor, hogy az orr méretére jelentős kihatással vannak környezeti tényezők is a genetikai faktorok mellett. Így például az európaiak keskenyebb orra a hidegebb klímához köthető, míg a trópusokon magasabb a szélesebb orrúak aránya. Mindez természetesen éppúgy megjelenik a történetileg eltérő földrajzi térségekből származó zsidók között is.
A kampós zsidó orr első ismert ábrázolásai a 12. századból származnak. Később például Shakespeare van éppen Dickens is megjelenítette műveiben a vélt testi jellegzetességet, azaz a náci propaganda már csupán felkarolt egy egyébként is meglévő és széles körben elterjedt urbánus legendát. És hogy miért volt szükség arra, hogy az antiszemitizmus jegyében fizikai megjelenésük alapján próbálják megkülönböztetni a zsidókat? Nos, éppen azért, mert kinézetüket tekintve lényegében egyáltalán nem különböznek a nem zsidó európai lakosságtól. Kreálni kellett egy megkülönböztető bélyeget, amely mentén definiálni lehet őket, ezáltal megkönnyítve a gyűlölködést.
Értékelje a cikket!
