Az olyan emberi viselkedés, mint a beszéd, vagy a mozgás nagyon precíz összehangoltságot és időzítést igényel. A Wellcome Trust kutatói egy kattogó hangokból álló hangsort játszottak le a 18 önkéntes résztvevőnek, miközben az agyukat MRI-vel vizsgálták. A részvevőknek meg kellett állapítaniuk, hogy az utolsó hangot megelőző szünet rövidebb, vagy hosszabb volt-e, mint az utolsó előtti hang előtti szakasz.
A vizsgálat során a kutatók megfigyelték, hogy az agy különböző területeket és eltérő mechanizmusokat alkalmaz, hogy megállapítsa a hangok között eltelt időt. A rendszeresen ismétlődő hangok időzítésének felismeréséhez az agyalapi idegdúcban található hálózat aktivitása nőtt meg, míg a rendszertelen hangok méréséhez a kisagy hálózata aktivizálódott. A Sundeep Teki, Dr. Manon Grube, Dr. Sukhbinder Kumar és Timothy Griffiths professzor által vezetett tanulmány a Journal of Neuroscience című lap legújabb számában jelent meg.
Az agyalapi idegdúcról és a kisagyról már korábban is tudtuk, hogy szerepet játszanak az idő érzékelésében, de ez a kísérlet most rámutatott, hogy az időérzékelésben betöltött szerepük a hangok ritmikus összefüggésének megfelelően változik, mondja Sundeep.
"Megállapítottuk, hogy a kisagyban található hálózat méri az időintervallumok abszolút hosszát, akárcsak egy stopperóra, míg az agyalapi idegdúc hálózata pedig a hangok közötti ütemet és ritmust méri, mint egy metronóm" - állítja Griffiths professzor.