Az Archives of Internal Medicine folyóirat június 22-i számában megjelent cikk szerint számos fizikai, kognitív és szociális tevékenység lelassíthatja az idősek korral járó hanyatlását. Dr. Aron S. Buchman, az egyetem idegtudományi tanszékének docense munkatársaival összesen 906 idősebb ember adatait elemezte 1997 és 2008 közöttről, különböző mozgásformákat vizsgálva (kézszorítás, egy lábon állás, tyúklépésben haladás stb.). Emellett a résztvevőket társas aktivitásaikról kérdezték, például az étteremben étkezésről, a rokonok és barátok meglátogatásáról, az önkéntes munkáról és a templomba járásról, ezek gyakoriságát egy ötpontos skálán mérték a Rush Egyetem Egészségügyi Központjának kutatói.
Kiderült, hogy a rendszertelen társas aktivitás gyorsabb motoros leépüléssel járt, minden pontnyi társas aktivitáscsökkenés a motoros funkció 33 százalékos csökkenésével járt. Egy pontnyi csökkenés mintegy öt évvel láttatta idősebbnek a vizsgált személyt. A motoros funkciók romlása összefüggött a halálozás kockázatának 40 százalékos, a mozgáskorlátozottság kialakulásának 65 százalékos növekedésével. A társas kapcsolatok és a motoros funkciók romlása közötti kapcsolat még akkor is megmaradt, ha más tényezőket is figyelembe vettek, például a krónikus betegségeket.
Colin Milner, a vancouveri Aktív Öregedés Nemzetközi Tanács ügyvezető igazgatója saját édesapján tapasztalta a jelenséget, amikor az nyugdíjba vonult és magába zárkózott otthonában. "Társas lények vagyunk - magyarázta Milner. - Ha valakinek társas kapcsolatai vannak, az kimozdul és mozog egy kicsit. A barátok és a társas elfoglaltságok nagyon jót tesznek. Ha valaki részt vesz az életben, részt vesz mindenben, ami egészségesen tartja őt."
Ez is érdekelheti
Forrás: Medipress hírszolgálat
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Legjobban: