Áttörés a transzplantációban: bárki kaphat vesét
Dacára annak, hogy a szervátültetés már szinte rutinműtétnek bizonyul, mégis rengeteg ember van gyakorlatilag halálra ítélve, mert teste nem fogadja be az új szervet.
h i r d e t é s
A várólisták szerte a világon nagyon hosszúak, hiszen a megfelelő donor ritka. Ebből adódik, hogy a feketepiacon óriásit kaszálnak a szervkereskedők, hiszen az emberek nem nézik, honnan származik a vese, ha az megmentheti saját vagy szerette életét.
h i r d e t é s
Egy új eljárásnak köszönhetően talán lehetséges megoldást találni a problémára.
A veseátültetés hatalmas problémája, hogy a szervezetben lévő antitestek azonnal és agresszív módon támadni kezdik és kivetik a beültetett szervet. Éppen ezért csak a biztosan megfelelő donorból ültetik át, emiatt az embereknek éveket kell várniuk. Sokan adják fel, és inkább a rendszeres dialízist választják, ami kellemetlen, fájdalmas és egyáltalán nem biztos procedúra.
A Johns Hopkins University School of Medicine kutatói dr. Dorry Segev vezetésével kidolgoztak, és nyolc éven át ellenőriztek egy új módszert. Eredményeik szerint az új megoldásnak köszönhetően sokkal többen maradtak életben mintha a megfelelő donorra vártak volna.
A deszenzitizációnak nevezett eljárás lényege, hogy a vérből kiszűrik az antitesteket, és helyettük az átültetendő szervvel kompatibiliseket juttatnak a vérbe. Ezek után a szervezet újból antitesteket kezd termelni amik - valamilyen, eddig meg nem magyarázott okból - már sokkal kevésbé agresszíven lépnek fel és nem lökik ki a transzplantátumot. De ha mégis probléma lenne, gyógyszerekkel továbbra is el lehet tüntetni azokat a fehérvérsejteket, amik az új vesét kivető antitesteket termelik.
Az eljárás természetesen nem olcsó, csaknem harmincezer dollár, azaz több mint nyolcmillió forint, ráadásul olyan gyógyszerekre van szükség, amiket erre a célra nem is lenne szabad alkalmazni. Erre jön még az átültetés a maga 100 ezer dollárjával. Ha figyelembe vesszük, hogy a dialízis - ami a beteg egész hátralévő életére szól - 70 ezer dollárba kerül évente, akkor egyértelmű, hogy megéri az eljárás. Arról nem is beszélve, hogy ismeretlen forrásból származó, feketepiaci vesék mibe kerülnek mind a betegnek, mind a donornak.
A kutatók szerint ugyan az eljárás elsősorban a vesetranszplantációkat érinti, azt lehetséges tüdő vagy máj esetében is alkalmazni, igaz ez utóbbinál nem feltétlenül szükséges, mert az antitestek támadását jobban bírják.
Forrás: The New York Times
A veseátültetés hatalmas problémája, hogy a szervezetben lévő antitestek azonnal és agresszív módon támadni kezdik és kivetik a beültetett szervet. Éppen ezért csak a biztosan megfelelő donorból ültetik át, emiatt az embereknek éveket kell várniuk. Sokan adják fel, és inkább a rendszeres dialízist választják, ami kellemetlen, fájdalmas és egyáltalán nem biztos procedúra.
Az új transzplantációs megoldással nem lesz többé szükség vesedialízisre
A szervátültetés története: a sebészet diadala
Az ember ősi vágya volt, hogy beteg, hiányzó vagy elveszett szerveit, végtagjait pótolja. Milyen műalkotások, mitológiai történetek utalnak erre, és hogy alakult a szervátültetés története a későbbiekben? Historikus utazásra hívjuk. Kattintson!A deszenzitizációnak nevezett eljárás lényege, hogy a vérből kiszűrik az antitesteket, és helyettük az átültetendő szervvel kompatibiliseket juttatnak a vérbe. Ezek után a szervezet újból antitesteket kezd termelni amik - valamilyen, eddig meg nem magyarázott okból - már sokkal kevésbé agresszíven lépnek fel és nem lökik ki a transzplantátumot. De ha mégis probléma lenne, gyógyszerekkel továbbra is el lehet tüntetni azokat a fehérvérsejteket, amik az új vesét kivető antitesteket termelik.
Az eljárás természetesen nem olcsó, csaknem harmincezer dollár, azaz több mint nyolcmillió forint, ráadásul olyan gyógyszerekre van szükség, amiket erre a célra nem is lenne szabad alkalmazni. Erre jön még az átültetés a maga 100 ezer dollárjával. Ha figyelembe vesszük, hogy a dialízis - ami a beteg egész hátralévő életére szól - 70 ezer dollárba kerül évente, akkor egyértelmű, hogy megéri az eljárás. Arról nem is beszélve, hogy ismeretlen forrásból származó, feketepiaci vesék mibe kerülnek mind a betegnek, mind a donornak.
A kutatók szerint ugyan az eljárás elsősorban a vesetranszplantációkat érinti, azt lehetséges tüdő vagy máj esetében is alkalmazni, igaz ez utóbbinál nem feltétlenül szükséges, mert az antitestek támadását jobban bírják.
Forrás: The New York Times
