Anorexia, bulímia - máshogy kell kezelni a fiatalokat

"A serdülőkorban kezdődő zavarokat, rendellenességeket sokkal nehezebb kezelni, és lassabban vezetnek gyógyuláshoz" - mondta el Dr. Davis Schlager, a texasi A&M Egészségtudományi központjának (A&M Health Sience Center College of Medicine) pszichiátriával és magatartástudománnyal foglalkozó docense. Ez a megállapítás számos betegségre igaz, a bulimiától elkezdve, az anorexián át, a különféle mentális betegségekig. Nem tudni, hogy ezt az agynak milyen kémiai folyamatai okozzák, az viszont biztos, hogy a serdülőkor e problémák nélkül is egy nehéz időszak.

"A kamaszokon egyébként is nagy a nyomás, meg kell találniuk önmagukat" - magyarázza Dr. Schlager, a Lone Star Circle of Care pszichiátere. "Ha 30 éven túl vagyunk, felvérteztük már magunkat annyira, hogy környezetünk könnyebben eltűrje tökéletlenségeinket."

"Az ilyen zavarokkal küszködő emberek testileg és szellemileg is másképp működnek, mint egészséges társaik. Az anorexia esetében például, ami jellemzően a 14 és 17 év közötti fiatalokat érinti, és kritikus soványságot eredményez, az agy és a test éppen ellentétesen működik" - meséli Andrea Vazzana, a New Yorki Egyetem gyermekpszichiátere.

"Aki nagyon keveset eszik, annak koncentráló, és ítélőképessége hanyatlik, ami a kedélyállapotát is rontja. Ingerlékenyebbek, rosszkedvűek, és idegesebbek lesznek. A bulimiás betegek is hasonló problémával küzdenek. Habzsolnak, ürítenek, ami szervezetüket nagyon megterheli. Nem olyan mértékben, mint az anorexia, de az ítélőképességet ez a betegség is befolyásolja" - teszi hozzá Dr. Vazzana.

A klinikai gyakorlatban nincsenek olyan bizonyítottan hatékony kezelések, ami kifejezetten a fiatalok gyógyítására specializáltak, bár a családterápia több esetben jó eredményeket hozott. A kognitív viselkedésterápia, vagy a személyiségfejlesztés a felnőtteknél sikeres lehet, de nem biztos, hogy a serdülőkorúaknál is eredményes lesz.

"Ez nem azt jelenti, hogy a fiatalok étkezési zavarai, és mentális betegségei nem gyógyíthatók. Ha a gyermek csak magatartásterápiát kap, és nem egészítik ki gyógyszeres kezeléssel, akkor nehezen lehet rávenni a közreműködésre" - magyarázza. "Az ilyen terápiák alapja az, hogy a páciens tisztában legyen betegségével, és ez a gyerekeknél nem mindig van így. Legtöbbjük nem hajlandó tudomást venni róla, hogy baj van."

Wynn Oleson az álneve "A lányom bulimiás, a macskának meg szőrcsomó van a gyomrában" című könyv szerzőjének, aki leírta, hogy lányának, a magatartásterápia nem segített. "A kórházi rehabilitáció során olyan 35-40 éves nőkkel volt egy szobában, akik kemény heroinisták voltak. Ezek biztos nem rossz emberek, de olyan közegben élnek, és olyan történeteket mesélnek, ami nem biztos, hogy egy fiatal lány gyógyulását elősegítik. Ezután hazavittem a lányomat, és a magam által kialakított család- és magatartás terápiával kezeltem. Rájöttem, hogy a fiatalok nincsenek tisztában azzal, hogy mi is történik velük. Úgyhogy újra kellett kezdeni, és megtanítani az élet leckéire" - meséli Oleson.

"Azért írtam könyvet erről, hogy segítsek a hasonló cipőben járó szülőknek, és felhívjam a szakemberek figyelmét arra, hogy milyen fontos lenne egy olyan kezelés kialakítására, ami a 24 év alattiak gyógyulását segíti. Mára lányom főiskolára jár, és egészséges kapcsolatot alakít ki másokkal, és szépen lassan, önmagával. Még mindig kihívás, kiváltképp stresszes helyzetekben, hogy ne essen vissza korábbi betegségébe, mára azonban felismeri, hogy mi vezet a feszültségekhez, és talált olyan célokat, amik erősebbek a káros szenvedélynél."

Forrás: Medipress hírszolgálat