Amikor figyelmünk elkalandozik, nem figyelünk arra, ami körülöttünk történik. Egy új vizsgálat szerint nemcsak agyunk, de a testünk is elkalandozik: többet pislogunk, ezzel mintegy kicsi fizikai akadályt képezve magunk és a külvilág között.
Daniel Smilek, a Waterloo-i Egyetem kognitív idegtudósa azt tanulmányozta, hogyan figyelnek az emberek és hogyan nem. Ezt a vizsgálatot azok az agykutatások ihlették, amelyek kimutatták, hogy a figyelem elkalandozásakor az agy külső információkat feldolgozó területei kevésbé aktívvá válnak. "Azt feltételeztük, hogy a test is olyan dolgokat kezd csinálni, amellyel meggátolja, hogy külső információk jussanak az agyba" - mondta el Smilek. "A legegyszerűbb dolog, hogy gyakrabban csukjuk be szemünket."
Smink és munkatársai ezért annak jártak utána, milyen gyakran pislogunk, ha elkalandozik a figyelmünk. 15 önkéntessel olvastattak el egy könyvrészletet a számítógép képernyőjén. Olvasás közben egy érzékelő segítségével követték nyomon szemmozgásaikat, beleértve a pislogást és hogy akkor épp melyik szót olvasták. Véletlenszerű időközönként a számítógép sípolt és a résztvevőknek meg kellett mondaniuk, figyeltek-e arra, amit olvastak, vagy elkalandozott-e a figyelmük - ideértve a szöveg korábban olvasott részeire történő visszagondolást is.
A résztvevők gyakrabban pislogtak, amikor figyelmük elkalandozott, mint amikor odafigyeltek arra, amit olvastak - olvasható a Psychological Science folyóiratban közzétett tanulmányban. "Amikor figyelmünk elkalandozik, már a bejövő végeken útját álljuk az információnak, vagyis azért hunyjuk be a szemünket, hogy kevesebb információ jusson el az agyba" - magyarázta Smilek. "Nem tekinthetjük a mentális folyamatokat különállónak, mivel maga az agy is a testben helyezkedik el, a test pedig folyamatos kölcsönhatásban áll a külvilággal."
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Úgy tűnik tehát, hogy a szemhéjak segítenek a külvilág figyelmen kívül hagyásában.
Legjobban: