Bede Zsuzsa szexológus rendszeresen válaszol olvasói kérdésekre, hogy tanácsaival segítse a párkapcsolati problémákkal küzdő párokat. Az alábbi levél egy viszonylag gyakori problémára világít rá: mit tegyünk, ha a gyermek megszületése után csökken a nő szexuális étvágya?

"Fiatalon kerültünk össze a férjemmel. Nagy szerelem volt a mienk, ahol a szex mindig is különös hangsúlyt kapott. Gyengéden, szenvedélyesen szerettük egymást, és szinte naponta ágyba bújtunk. A szenvedély hat éven át tombolt, és talán furcsa, amit mondok, de úgy szeretkeztünk, mintha mindig az első alkalmat élnénk át. Hat év után aztán úgy gondoltuk, hogy jó volna családot alapítani. Igazi csodaként éltük meg, hogy egyből megfogant a baba. Gondtalan terhességem volt, és a szex továbbra is remekül működött. Még a pocakom se zavart bennünket. A szülés előtti hetekben azonban adtunk egy kis szünetet egymásnak, majd mikor megszületett a gyerek, az orvos hat hét nyugalmat kért. A kicsink nagyon szép, nyugodt baba, öröm vele együtt lenni. Minden szép... kivéve a szexet. Egyszerűen megszűnt bennem a szex utáni vágy. Persze engedtem neki, hogy örömet szerezzek, de úgy érzem magam minden együttlét alatt, mintha kívülálló volnék. Mi történik velem?"

A szexológus a témával kapcsolatban az alábbi kérdésekre kereste a választ: Normális dolog-e, hogy a szülés után csökken a vágy? Szükséges belemenni a szexbe, akár az akaratunk ellenére is? Mit tegyen a nő, hogy visszaszerezze a vágyat?

Bede Zsuzsa véleménye a következő: "A helyzet igen gyakori, mondhatnám, tipikus. A folytatás viszont már többféle is lehet. Általánosságban elmondható, hogy ha már a terhesség előtt sem volt az igazi a nemi élet, akkor a gyerek mellett ez még romlani is szokott. A nő a lelke mélyén még igazolást is kap, hogy miért nem olyan fontos a szex. Volt egy férfi páciensem, akivel elhitette a felesége, hogy hat hónapig nem szabad szeretkezni a szülés után! Mellesleg van, aki a hat hetet sem tartja be. Maguknál szerencsére nem szélsőséges a helyzet. Az nem rendkívüli, hogy szülés után megváltozik a libidó, ezért átalakul a pár szexuális élete. Természetesen nem jó, ha hónapokig nincs szex, ha minden "fontosabb" az együttlétnél.

Azt viszont tudomásul kell venni, hogy a baba megszületésével megváltozik az élet. Az új helyzethez alkalmazkodni kell, sőt, másfajta életritmus alakul ki. A szoptatási időben, a csecsemőkorban (és a családok többségében persze később is) a gyerek az első, előbb őt kell megetetni, tisztába tenni, elringatni.. és csak ezután jut idő a másikra, ezért nincs spontaneitás. Arról nem is beszélve, hogy a kismamát el is fárasztja a kisbabája, este félkómában esik be az ágyba, ahol persze csak addig időzik, míg nem nyekereg a gyerek, akkor megint menni kell, és ez így megy nap mint nap! Ezzel párhuzamosan a lelkében ránő az anyaság a nőiségre, és szó szerint nem hagyja kibontakozni. Ezt a magában azért ott lévő nőiséget kell újra megtalálnia. Tudatosan figyeljen a külsejére, a gondolataira, a tevékenységeire. Kicsi gyerek mellett ez persze nem könnyű, de valahogy meg kell oldania, hogy legyen ideje önmagára, és persze kettőjükre! Ha már nagyobb a gyerek, egy-két órára, később egy-két napra is ki kell mozdulniuk kettesben.

Ha tehetném, receptre írnám ezt fel a pároknak. Az nem baj, ha tudatosan megy bele a szexbe, de törekedjen a fantáziájával, a régi izgalmas emlékek felidézésével ráhangolódni a párjára, és lélekben jelen lenni szeretkezéskor.

De ez legyen a maga akarata is, még ha egyelőre lassabban reagál is a teste. Legyen türelmes önmagával! Az átállást meg kell tanulni, és hozzá kell szokni az új helyzethez. Ezenkívül végig kellene gondolnia a mostani életét és a kapcsolatukat. Egy-két kérdéssel könnyebben megy az elemzés: odafigyel rám a férjem? Egyedül hagy, netán elhanyagol? Segít-e az új helyzetben? Folytatja a korábbi életét, vagy ő is megváltozott? A válaszok fényében talán könnyebben érti majd önmagát. Azt is fontos hozzátenni, hogy a hangulat is nagyon befolyásolja a libidót. Ha semmihez nincs kedve, miért pont a szexhez lenne?