A Michigan State University kutatói a kockázatkerülés tanulmányozása közben döbbentek rá, emberi természetünk alapvető jellegzetessége az, hogy jobban szeretjük a biztonságosabb megoldásokat választani, amikor valaminek nagy tétje van. Ilyen az is, hogy párosodunk-e vagy sem.

Őstörténetünk során sokszor döntés előtt állhatunk, állítja Chris Adami, az MSU mikrobiológiával és molekuláris genetikával foglalkozó professzora. Dönthettünk úgy, hogy párosodunk az első emberrel, aki szembejön, aki nem feltétlenül rendelkezik jó tulajdonságokkal, így leszármazottjaink sem a legjobb tulajdonságokat örökítik tovább. Dönthettünk úgy is, hogy megvárjuk a tökéletes partnert, ekkor viszont megvan az esélye annak, hogy sosem párosodunk senkivel.
Adami és kollégája, Arend Hintze egy számítógépes szimuláció segítségével figyelték meg a kockázatvállaló viselkedés alakulását egy közösségben. Az emberekhez hasonlóan a szimulátorban élő organizmusoknak is nagy eredményekkel kecsegtető fogadásokat kellett kötniük. A nagy eredménynek ebben az esetben nincsen jobb példája az előbb említett családalapításnál.

"Ha viszonylag korán úgy döntünk, hogy a biztos megoldást választjuk, akkor evolúciós előnyben vagyunk a tökéletes partnerre várakozókkal szemben, főként akkor, ha egy kis közösségben élünk." - nyilatkozta Adami.


Mindehhez persze azt is érdemes tudnunk, hogy kockázatkerülésünket miként módosítja azon csoport mérete, amelyben felnőttünk. Ha például egy kis, 150 embernél kevesebb főt számláló csoportban növünk fel, sokkal kevésbé vagyunk kockázatvállalóak, mint azok, akik egy nagyobb közösségben nőnek fel. Mivel az emberi ősközösségek 150 fős vagy ennél kisebb csoportosulások voltak, kevés nyersanyaggal, nem csoda, hogy sokkal kevésbé voltak kockázatvállalóak.

Ettől függetlenül, kivételek ebben az esetben is léteznek. Az evolúció története során a kockázatvállalást is sokféle viselkedéstípus jellemzi, így az említett kisebb közösségekben is lesznek olyan egyedek, akik sokkal jobban hajlamosak kockázatot vállalni másoknál.