Az olimpia eredeti eszméje szerint nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Csakhogy a világ megváltozott, az olimpiai versenyek a világ legnagyobb monstre szórakoztató műsorává fejlődtek, s a nézők milliárdjai nagy győzelmeket és rekordokat akarnak látni. Ez határozza meg, hogy melyik sportágnak van esélye bejutni a programba (esetleg egy másik helyett).
Az olimpiai játékokat Juan Antonio Samaranch tette gigaeseménnyé. Az egykori spanyol bankár és diplomata 1980-2001 között volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke, aki azt tűzte ki célként, hogy a legjobb sportolók versenyezzenek az ötkarikás logó alatt. Ennek a törekvésnek első és talán azóta is legnagyobb sikere az volt, amikor 1992-ben (egy jelképes helyen, Samaranch szülővárosában), Barcelonában, az olimpián részt vett az amerikai profi kosárlabdasport legnagyobb csillagaiból álló Dream Team. Nem volt már kérdés innentől, hogy az olimpiai játékok valóban a versenysport csúcsát jelentik. Ez a kijelölt trend megváltoztatta, hogy milyen sportágak csatlakozhatnak (és melyek fognak kiszorulni).
Egy-egy sportág felvételét meggyorsíthatja a fokozódó népszerűség, a tömegmédiában (különösen a televízióban) való rendszeres megjelenés, a megfelelő szponzori háttér és a növekvő jövedelmek. A döntéseket a 90 tagú NOB hozza meg, de előtte egyeztetnek a helyi szervezőbizottsággal az olimpiai programbizottságon keresztül.
Kritériumok
A javaslatokat 5 kategóriába osztott 35 kritérium alapján értékelik.
1. Mozgalmi szempontok. A sportág története (szerepelt-e már az olimpián korábban), a nemzeti szövetségek száma, a világ vagy kontinentális bajnokságon való részvétel színvonala.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
2. Szervezeti kérdések. A sportág pénzügyi helyzete, irányítási rendszere, a nemek közötti egyenlőség, és a stratégiai tervezés színvonala.
3. Az olimpiai mozgalomhoz való hozzájárulás: milyen a sportág imázsa, s ez kifejezi-e az olimpiai értékeket.
4. Népszerűség. Hány nézője van, mekkora a szponzorációja, mekkora médiaérdeklődést vonz, vajon a legjobb sportolók versenyeznének-e az olimpián.
5. Az üzleti modell. Milyen jövedelmeket generál a sportág, mekkorák a sportág fenntartási költségei és pénzügyi státusza.
Csakhogy bizonyos kategóriák sokkal fontosabbak másoknál. Például az olimpiai mozgalomhoz való hozzájárulás értékét a NOB egyre hangsúlyosabban kezeli, s olyan sportokat értékel magasabbra, amelyek vonzóak a fiatalok számára, s így a felvételét remélheti több „ifjúsági sport”. Ez jól megmutatkozott a 2020-as tokiói program bővítésénél, amikor a hullámlovaglás zöld utat kapott. A feladat ugyanis az az olimpiai program bizottság számára, hogy a fiatalok számára relevánsnak tartsa meg az olimpiai játékokat. Így kerülhettek képbe olyan sportágak, mint a gördeszka vagy a sportmászás.
Népszerűség és készpénz
A népszerűség követelménye úgy is értelmezhető, hogy az adott sportágat űzzék az egész világon, férfiak és nők egyaránt. De ez a nemes gondolat gyakran leszáll a földre, s azt nézik igazán, hogy mekkora a sportág kereskedelmi értéke. A nézők és a média érdeklődése, a televíziós jogok értékesíthetősége és a szponzorok elérhetősége döntötte el, hogy miért a hetes rögbit és golfot látjuk majd Rióban, és nem a squasht. Híres golfozót, vagy rögbi játékost sokkal többen tudnak megnevezni, mint squasholót.
Változó műsor
Az olimpiai programnak megvan a magja, amelyet mintegy 25 sportág alkot, például a nyári játékokon a kosárlabda, az úszás vagy az atlétika. Más sportágakat viszont rendszeresen felülvizsgálnak, hogy a szerepeltetésükhöz megvan-e a helyi szervező bizottság támogatása egy adott helyen és időben. Például a softball és a baseball műsoron voltak 2008-ig, majd ejtették őket a londoni és a riói játékokra, de vissza kell venni őket 2020-ra a tokiói szervezők választása miatt.
Néhány sportág esetében hatalmas erőforrásokat mozgatnak meg az olimpiai programba való bekerülésért. Lobbizás történik a sportág nemzetközi szövetségének oldaláról, amelyhez különböző országok is csatlakoznak a maguk csatornáin. A személyes befolyások miatt időnként váratlan döntések születnek. Az egyik legősibb sportág például, a birkózás, vagy egy másik alapító sportág, a vívás részvételi lehetőségét korlátozták, de olyan sportágnak helyet szorítottak, mint az alig nézett sportmászás, vagy a mindössze hét országban játszott hetes rögbi (amely Jacques Rogge, előző NOB elnöke kedvence).
Az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi mintegy 10 ezer sportolónál sokkal több már kezelhetetlen lenne egy-egy olimpiai játékon. Rio de Janeiróban 28 sportág 10 500 sportolója indul. Tokióban 18 új versenyszám és további 474 sportoló bővíti a versenyeket, így 33 sportágban mintegy 11 ezer induló küzd majd a helyezésekért.
Ahogy a versenysport egyre nagyobb és népszerűbb lesz, egyre többen törekednének ezekre a helyekre. Nem csoda, hogy felmerült, a nyári sportágak egy részét, például a teremben játszható csapatsportokat áttennék a téli olimpiák műsorába. A nyomás még nem elég nagy, hogy ezt kikényszerítse. De ki tudja, mit hoz a jövő. Különösen, hogy a jelenlegi, országokat csődbe dönteni képes gigaeseményektől a rendező ország életébe sokkal jobban beépülni képes lebonyolítás irányába igyekeznek kormányozni az olimpiákat. Ha ez bekövetkezik, az talán a műsoron is nyomokat hagy majd.
Forrás: theconversation.com
Legjobban: