Okosgyógyszer

Az Európában és hazánkban törzskönyvezett befogadásra váró gyógyszerek között vannak - a teljesség igénye nélkül - a szklerózis multiplex gyógyszerei, stroke megelőzését szolgáló szerek, az obstruktív tüdőbetegség és urémia gyógyszerei, a rákgyógyításban - a fehérvérűség különböző fajtái, előrehaladott stádiumú nem-kissejtes tüdődaganat, előrehaladott bőrrák, veserák, csontrák, prosztata, vastagbél, petefészek és hashártyarák különböző stádiumaiban ható gyógyszerek, a gyermekkori figyelemzavar és az időskori nedves makuladegeneráció kezelésére szolgáló gyógyszerek, a csontáttétes betegeket támogató készítmények, valamint a rákos betegek fájdalomcsillapítói.

Először is minden mellékhatást meg kell osztani az orvossal, aki ezt továbbítja a megfelelő helyre. A gyártó minden esetben kivizsgálja az ilyen panaszokat. A gyógyszerek bevezetését engedélyező gyógyszerhatóságokhoz időszakosan benyújtásra kerülnek az egyes készítmények aktuális gyógyszerbiztonsági és kockázatelemzési összefoglaló jelentései, melyek minden esetben értékelésre, illetve ellenőrzésre kerülnek és pozitív elbírálásuk feltétele a forgalomba hozatali engedélynek. Első bevezetéskor illetve biztonsági aggály esetén a későbbiekben is a készítmények fokozott felügyelet alá kerülhetnek.

A tudomány világában azt szokták mondani, hogy aminek hatása van, annak mellékhatása is lesz. Az emberi szervezet bonyolultabb annál, mintsem elkészíthető lenne egy olyan vegyület, amely mindenkinél pontosan ugyanazt a hatást fejti ki, és senkinél sem okoz mellékhatást. Ráadásul figyelembe kell venni, hogy egy gyógyszer mellékhatásai nem csak egyéntől függhetnek, hanem a körülményektől is. Ilyen körülmény lehet akár egyéb betegségek megléte, a táplálkozás vagy éppen más gyógyszerek szedése is. A mellékhatások jelentkezését a gyártók nagyon szigorúan figyelik, és a későbbi fejlesztéseknél figyelembe is veszik.

Minden okosgyógyszer fejlesztése négy nagy fázisra bontható. Az első fázis a gyógyszerfejlesztés, amikor esélyes molekulákat laboratóriumban tesztelik. Itt a kezdeti tízezernyi jelöltből mindössze körülbelül 250 marad. A preklinikai fázisban történnek az állatkísérletek, itt már a maradék jelöltek 99 százaléka is kihullik. A humánklinikai fázisba csak 1-5 molekula jut el, míg a néhány évig is elhúzódó törzskönyvezés végén egyetlen molekula kapja meg a forgalomba hozatali engedélyt.

Nem létezik minden betegségre gyógyszer, érdemes csak az AIDS vagy az ebola példáját felhozni, amelyek még mindig intenzív kutatások tárgyai, nem beszélve a szinte megszámlálhatatlan tumoros betegségről. De a gyógyszeripari fejlesztéseknek az új betegségek gyógyítása csak egyik célja, a másik a már meglévő terápiák fejlesztése: ennek köszönhető, hogy sok új típusú gyógyszer ma már elég csak naponta egyszer vagy még ritkábban bevenni, míg régebben naponta többször kellett használni. Egyes gyógyszereknél lehetséges a havi vagy akár évi egyszeri alkalmazás is! Ezen túl pedig a fejlesztések irányulhatnak arra, hogy egy új készítményt a réginél kevesebb mellékhatással, hatékonyabban vagy kevesebb költséggel lehessen használni.

Nem. Attól még nem válik automatikusan támogatottá egy készítmény, hogy piacra kerül és vény ellenében mi is hozzájuthatunk. A támogatás odaítéléséről minden ország egyedileg dönt, a saját gyógyszerkasszája figyelembe vételével.

Az új hatóanyagok kifejlesztésének hosszú évei során a kutatók igyekeznek meggyőződni minden hatásról, mellékhatásról és a biztonságos dózisról. Ezt azonban nem tehetik meg végtelen sok emberen, csak néhány száz betegen tudják megfigyelni a molekula hatékonyságát. Ráadásul az okosgyógyszerek olyan betegségek kezelésére nyújtanak megoldást, amelyek korábban egyáltalán nem, vagy csak nehezebben, drágábban voltak kezelhetők, ezért erről mi, betegek nem rendelkezünk ismeretekkel. Az orvosok azonban a szakirodalomból, a folyamatos továbbképzések során és a gyártói tájékoztatókból megfelelő információkat kapnak, ezért csak ők dönthetnek az ilyen terápiák alkalmazásáról.

Ez nem igaz. Ahhoz, hogy a gyógyszergyártók újabb és újabb hatóanyagokat tudjanak kifejleszteni, sok pénzre van szükségük, mivel egyetlen készítmény akár 12 milliárd dollárba is kerülhet. A gyógyszeripar átlagos nyeresége nem több mint bármelyik üzleté - az utóbbi években éppen a költséghatékonyság miatt hatalmas felvásárlások, összeolvadások történtek, mert a kisebb cégek már nem voltak képesek nyereségesen működni.

Egy készítmény ára mindig relatív: az általa kiváltott terápiás hatáshoz lenne a legjobb mérni. Lehet, hogy a megfázás tüneteit enyhítő készítményünk csupán pár száz forint, de egy kis orrfolyás általában nem okoz kiesést a munkahelyünkön, és nem is halunk bele. Ellenben egy tumoros beteg terápiája milliókba is kerülhet, de segítségével megmenthető az élete. A gyógyszergyártók természetesen szeretnék visszakapni a fejlesztésbe és a gyártásba fektetett pénzüket, lehetőleg nyereséggel, amiből aztán további fejlesztéseket tudnak finanszírozni. Ezt fizetjük meg a gyógyszerek árában.