Sok homeopátiával kapcsolatos kutatás létezik. Ezek egy része szerint a homeopátia nem több mint placebo, másik része szerint pedig hatásos gyógymód. Hogyan lehetséges, hogy a különböző tudományos kutatások egymással ellentétes eredményre jutnak? Hol van a hiba? Megkérdeztük dr. Jens Behnke kutatót, hogy segítsen eligazodni a sok-sok kutatás között. Dr. Jens Behnke szerint ahhoz, hogy megértsük, hol a hiba a kutatásokban, nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk eredményesség és hatásosság között.
Eredményesség
Egy terápia eredményességét a rutin gyógyítási gyakorlatban, mindennapi körülmények között vizsgáljuk. Az eredményességi vizsgálatok a következő kérdésre adnak választ: "Hogyan teljesít egy beavatkozás, egy gyógyszer az általános gyógyítói gyakorlatban?" Homeopátia esetében ilyenkor a potenciált homeopátiás gyógyszer hatása mellett a következő tényezők is befolyásolják az eredményt: a beteg kórelőzménye, társbetegségei, elvárásai, az esetlegesen javasolt további terápiák és egyéb kapcsolódó tényezők.
Hatásosság
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Ezzel szemben a hatásosság tisztán a homeopátiás gyógyszer specifikus hatását jelenti minden további tényező befolyásoló hatása nélkül. A hatásosságot randomizált, placebokontrollált, kettős vak kísérletekkel (RCT) mérjük, ahol minden más zavaró tényezőt kizárunk - például a résztvevő betegek szelekciójával vagy a rutintól eltérő betegkövetéssel. A hatásossági vizsgálatok egy gyógyszer és a terápiás hatás közötti ok-okozati viszonyról adnak információt.
A hatásossági paradoxon
Dr. Jens Behnke felhívja a figyelmet rá, hogy a kutatások értelmezésének egyik hibája a hatásossági paradoxon. A hatásossági paradoxon azt jelenti, hogy bizonyos gyógyszerek vagy beavatkozások a randomizált kontrollált kutatások során kiváló hatást mutatnak, de a gyakorlatban mégsem bizonyulnak olyan eredményesnek, mint azok a gyógyszerek, amelyek kisebb hatást mutatnak az RCT-k során. Az RCT-kben mért hatásosság és a mindennapokban kimutatott hatásosság (eredményesség) közötti különbséget nevezik hatásossági paradoxonnak. E paradoxon miatt különösen fontos, hogy a gyógyszereket és más egészségügyi beavatkozásokat több oldalról, több módszertannal vizsgáljunk meg, feltárva erősségeiket és gyengeségeiket.
Az eredményesség vizsgálata
A homeopátiás eredményességi vizsgálatok nagyjából egyforma konklúzióval zárulnak: a rutin homeopátiás ellátásban részesülő betegek állapotában, tüneteiben klinikailag jelentős mértékű javulás tapasztalható. A homeopátia eredményességét összehasonlítva a konvencionális kezelésével az látszik, hogy a homeopátiát használók esetében a gyógyulás kimenetele hasonló vagy még jobb, és mindezt kevesebb mellékhatással és alacsonyabb költséggel érik el. Dr. Jens Behnke hangsúlyozza, hogy egy hosszú távú vizsgálat tanúsága szerint a homeopátiás kezelésből azok a betegek is profitálhatnak, akiknél a konvencionális kezelés nem hozott kielégítő eredményt.
A hatásosság vizsgálata
Fontos kiemelni, hogy ez a kutatási módszer egyénre szabott. (Azaz ugyanarra a betegségre más-más gyógyszert kaphatnak a betegek a tüneteik alapján; pl. vizes orrfolyás: Allium cepa, orrdugulás: Pulsatilla, pedig mindkét beteg náthás. A gyógyszert a homeopata választja a tünetek alapján.) gyógymód - mint a homeopátia is - esetén nem megfelelő. Ennek ellenére az ilyen vizsgálatok 44%-a pozitív, 5%-a negatív eredményt mutat, míg 47% nem egyértelmű. Ezek a számok hasonlóan alakulnak a konvencionális gyógyszerek esetében is.
Következtetésképp: Lehetséges a homeopátiát a klinikai kutatások standardizált eszközeivel mérni, de figyelembe kell venni a terápiás rendszer törvényszerűségeit és szabályait, különben a tudományos megközelítés érvénytelen.
Lehetséges a tudományos kutatások eredményeit manipulálni?
A bizonyítékokon alapuló orvoslás keretrendszerében az RCT vizsgálatok metaanalízisei szolgáltatják a legnagyobb erejű bizonyítékokat. A homeopátiás RCT vizsgálatok metaanalíziseinek négyötöde (minden gyógyszert és minden indikációt tekintve) placebón felüli hatásosságot mutat. A kutatások összesített kimenetele csak akkor negatív, ha az elérhető adatok nagy részét (90%-95%) kizárják az elemzésből és/vagy kétséges statisztikai módszereket alkalmaznak.
Tudna olyan kutatásra példát mondani, ahol az adatokat manipulálták, annak érdekében hogy a homeopátiát hatástalannak állítsák be?
Az egyetlen negatív publikáció ebben a kategóriában Shang és munkatársai 2005-ös metaanalízise, amely az átnézett 110 kísérletből mindössze nyolcon alapul és azt a következtetést vonta le, hogy a homeopátia hatása a placbóhatásnak tulajdonítható. A szerzők 21 magasabb módszertani minőségű kísérletet azonosítottak, de elemzésüket végül minden tudományos indoklás nélkül a "nagyobb kísérletekre" korlátozták. A 21 magas minőségű tanulmány statisztikai újraelemzése a homeopátiás gyógyszerek placebónál szignifikánsan jobb hatását bizonyította.
Az adatmanipuláció legutóbbi példája a homeopátiáról szóló ausztrál riport, amelyet az Ausztrál Nemzeti Egészségügyi Kutatási Tanács készített (NHMRC). A média gyakran erre a munkára hivatkozik, amikor azt az állítást igyekszik alátámasztani, hogy a homeopátia semmivel sem több, mint placebo. Az Ausztrál Tanács hasonló módszert alkalmazott mint Shang és csoportja, amikor az adatok legnagyobb részét figyelmen kívül hagyta. A tudósok úgy döntöttek, hogy csak azokat a kísérleteket tekintik megbízhatónak, amelyekben legalább 150 fő vett részt. Annak ellenére történt ez, hogy az Ausztrál Tanács rendszeresen végez vizsgálatokat ennél alacsonyabb létszámmal is. A Cochrane Kollaboráció (amelynek célja az orvostudomány különböző területein lefolytatott kutatások eredményeinek szisztematikus összegzése, és minél szélesebb körben való elfogulatlan ismertetése) véleménye szerint összehasonlítási csoportonként 10 résztvevő elegendő a kutatásokhoz (ez két csoport esetén 20 résztvevőt jelent). Ez az önkényes kritérium eredményezte, hogy 171 kísérletet megbízhatatlannak minősítettek és mindössze 5 maradt a megbízható kategóriában. A Tanács ezt az 5 vizsgálatot negatívnak találta, így arra a következtetésre jutottak, hogy nincs megbízható bizonyíték arra, hogy a homeopátia jobban teljesítene a placebónál.
<img src="https://image-api.hazipatika.com/images/articles/KS/U6/dia2OvmxNxxF8hKvwuyYq12bph4NVSnEc3atUfRw.jpg" alt="Dr. Jens Behnke" />Dr. Jens Behnke a Carstens Alapítvány "Homeopátia a kutatásban és az oktatásban" elnevezésű csoportjának felelőse. Feladatai közé tartozik: kutatási stratégiák kialakítása, a CORE-Hom adatbank (homeopátiás klinikai kutatások) karbantartása és továbbfejlesztése, valamint az egyetemi homeopátiás munkacsoportok és az orvosi tanulmányok keretein belül választható homeopátiás kurzusok támogatása.
Fordította: Eördögh Zsófia
<strong>Felhasznált irodalom:</strong>
Walach H. The Journal of Alternative and Complementary Medicine. July 2004, 7(3): 213-218.
Walach H, Falkenberg T, Fønnebø V, Lewith G, Jonas WB. Circular instead of hierarchical: methodological principles for the evaluation of complex interventions. BMC Med Res Methodol. 2006 Jun 24;6:29.
von Ammon K, Baumgartner S, Behnke J, Frei-Erb M, Kösters C, Teut M, Torchetti L. The Current State of Homeopathic Research. WissHom. Köthen (Anhalt). 2016.
British Homeopathic Association. The evidence for homeopathy https://www.britishhomeopathic.org/evidence/the-evidence-for-homeopathy/
El Dib RP, Atallah AN, Andriolo RB. Mapping the Cochrane evidence for decision making in health care. J Eval Clin Pract. 2007 Aug;13(4):689-92.
Mathie RT, Lloyd SM, Legg LA, Clausen J, Moss S, Davidson JR, Ford I. Randomised placebo-controlled trials of individualised homeopathic treatment: systematic review and meta-analysis. Syst Rev. 2014 Dec 6;3:142.
Mathie RT, Van Wassenhoven M, Jacobs J, Oberbaum M, Roniger H, Frye J, Manchanda RK, Terzan L, Chaufferin G, Dantas F, Fisher P. Model validity of randomised placebo-controlled trials of individualised homeopathic treatment. Homeopathy. 2015 Jul;104(3):164-9.
Hahn RG. Homeopathy: meta-analyses of pooled clinical data. Forsch Komplementmed. 2013;20(5):376-81.
Shang A, Huwiler-Müntener K, Nartey L, Jüni P, Dörig S, Sterne JA, Pewsner D, Egger M. Are the clinical effects of homoeopathy placebo effects? Comparative study of placebo-controlled trials of homoeopathy and allopathy. Lancet. 2005 Aug 27-Sep 2;366(9487):726-32.
Lüdtke R, Rutten AL. The conclusions on the effectiveness of homeopathy highly depend on the set of analyzed trials. J Clin Epidemiol. 2008 Dec;61(12):1197-204.
National Health and Medical Research Council. 2015. NHMRC Information Paper: Evidence on the effectiveness of homeopathy for treating health conditions. Canberra: National Health and Medical Research Council; 2015
Kleijnen, J., Knipschild, P. & ter Riet, G. Clinical Trials of Homoeopathy. In: British Medical Journal, 1991;302(6772):316-323.
Rutten L, Mathie RT, Fisher P, Goossens M, van Wassenhoven M. Plausibility and evidence: the case of homeopathy. Med Health Care Philos. 2013 Aug;16(3):525-32.
Behnke J. Wissenschaft und Weltanschauung Eine epistemologische Analyse des Paradigmenstreits in der Homöopathieforschung. Essen. 2014.
Legjobban: