A gyógyító só figyelemreméltó története

Az emberi szervezet működéséhez nélkülözhetetlen a só. Sőt, az ételeink sem lennének finomak só nélkül. De ezen kívül is számos okunk van arra, hogy a sót értékesnek tartsuk. Az sem meglepő, hogy a só és a gyógyítás története szorosan összefonódik.

A sóval (azaz a nátrium-kloriddal - NCl) való kapcsolatunk évmilliárdokra nyúlik vissza, hiszen az élet a földtörténet egy viszonylag korai szakaszában a feltehetően sós ősóceánokban alakult ki. Azóta a só nélkülözhetetlen az életünkhöz. Ha sóhiány lép fel a szervezetünkben, az szédüléshez, izomgyengeséghez, görcsökhöz, szélsőséges esetben apátiához és halálhoz vezethet. Naponta 5-10 g sót kell elfogyasztanunk, aminek több mint a háromnegyede a feldolgozott élelmiszerekből kerül a szervezetünkbe, mintegy 10 százalékát a főzésnél és az asztalnál keverjük hozzá az ételünkhöz, a többi pedig természetes forrásokból származik.

só

A só évezredek óta a gyógyítás fontos anyaga, és még sokáig az is maradhat.

Fotó: 123rf

Ha a szervezetünk működésképtelen só nélkül, az egyben azt is jelenti, hogy az orvoslás is elképzelhetetlen a só figyelembevétele és használata nélkül. A só orvosi története olyan régre nyúlik vissza, ameddig csak képesek vagyunk a medicina fejlődésére visszatekinteni. A sót a tengervízből, ásványi lerakódásokból, sós tavakból és sós forrásokból nyertük ki az idők folyamán. Számos területen pedig fát használtak tüzelőanyagként a só lepárlásához, ami jelentős erdőirtásokhoz vezetett Közép-Európában. A só központi szerepet játszott számos régió gazdaságában, ami gyakran tükröződik a helynevekben. A sót a népszámlálások és az adózás alapjaként is használták, és számos országban sómonopóliumokat állítottak fel. A só néha konfliktusok kitörésében is szerepet játszott, így például a francia forradalomban és az indiai függetlenségi mozgalomban is.

A sót számos kulturális és vallási jelentéssel is felruházták az ókori egyiptomiaktól kezdve a középkorig.  A gyógyszerhasználatban az emberek mindig a só pozitív aspektusait igyekeztek hasznukra fordítani. Fertőtlenítésre használták például borotválkozás után, vagy a szövetek duzzanatát csökkentették vele, netán a hasmenést kezelték a segítségével. 

Só az egyiptomi gyógyászatban

Már a legrégebbi orvosi feljegyzésekben is a sót az orvosi tudomány fontos szereplőjeként említik - írja Eberhard J. Wormer német orvosi szakíró a só orvosi történetéről a Reasearchgate.net felületén közzétett áttekintésében. Már i. e. 27-ik században Imhotep, a híres polihisztor sót ajánl a fertőzött mellkasi seb kezelésére. A meggyőződése az volt, hogy a só kiszárítja és megtisztítja a sebet. Az Ebers papirusz (i.e. 1600) számos sót tartalmazó receptet említ, különösen hashajtók és fertőzésellenes szerek előállítására. Ezeket folyékony, kúp vagy kenőcs formában használták.

Só a görög orvostudományban

A tengerit és a kősót is jól ismerték az ókori görögök. Úgy vélték, hogy a sós étel fogyasztása befolyásolja a székletet és a vizeletet. A görög orvostudomány, elsősorban a Hippokratész gyógyító módszerein (Kr. E. 460) alapultak, és a sót széles körben használták. A tehéntej és a sós víz keverékét a lép betegségeinek gyógyítására ajánlották. A só és a méz keverékét a rossz fekélyek tisztítására, a sós vizet pedig külsőleg a bőrbetegségek és szeplők ellen használták. Hippokratész említi a sós víz gőzének belélegzését akut és krónikus légzőszervi megbetegedések gyógyítására.

Római sótartalmú receptek

A görög-római katonaorvos, Dioszkoridész az első századból az ókor egyik legfontosabb orvosi szerzőjének tekinthető. Munkája, Materia Medica összefoglalja korának botanikai és farmakológiai ismereteit. A sós ecettel szerinte hatékonyan kezelhetőek voltak az elfertőződött sebek, a kutyák és mérgező állatok harapása, de a műtét utáni vérzés kontrollálásában is fontosnak tartották a sót. A só alkalmazása valamilyen zsiradékba és kötőanyagba vagy mézbe keverve történt, kenőcsök és kúpok formájában. A leginkább ajánlott kezelési területek a bőrbetegségek, a fertőzések, a koponya sérülései, a fülfájás, az emésztési zavarok és az isiász voltak. 

A klasszikus ókori örökség

A görög orvos, a pergamoni Galenosz (i. sz. 129-200), a római császár Marcus Aurelius orvosa volt. Ő foglalta össze az ókor orvosi koncepcióit, sokféle betegségre szóló receptben használta a sót: fertőző sebeket, bőrbetegségeket, károsodást, emésztési problémákat kezelt vele. A sótartalmú gyógyszerkészítmények listája hányáscsillapítókat és hashajtókat is tartalmazott.

A perzsák nyolcszáz évvel később élt nagy tudósa, Avicenna (Ibn Sina, i. sz. 980-1037) orvosi előírásai alapozták meg a modern tudományos orvoslást. Receptjeiben sót is használt, hangsúlyozta a jód és a vas jelenlétét a tengeri sóban. Szaladin egyiptomi-szíriai szultán zsidó orvosa, Maimonidész (1135-1204) orvosi munkáiban szintén előkerül a só fontossága, például megállapítja, hogy csak az elegendő sóval készült kenyér egészséges étel.


Középkori iskola

Az úgynevezett Salernói iskola (10-13. század) nagy hatással volt a középkori európai orvostudományra. Ezt az akadémiát tekintik az első európai orvosi egyetemnek, amely a görög és perzsa orvostudomány ismereteit latin nyelven egyesítette. Írásaikból kiderül, hogy ismerték a só, az olaj és az ecet keverékét, illetve a sóból és mézből készült kúpokat a székrekedés elleni hatékony gyógyszerként. A porított és pörkölt sót fájdalomcsillapító hatásúnak vélték, a szikes sót pedig alázcsillapítására alkalmazták.  

A Salernói iskola kiadott egy könyvet az Egészséges művészetről, amely kifejezetten ajánlotta a sózott kenyeret és a sózott ételeket. Úgy vélték, hogy a só az ételeket ízletessé teszi, és a mérgek kiáramlását segíti. Azonban figyelmeztetnek, hogy a túl sok só használata csökkenti a spermát és a látást, valamint a bőrt kopottá és ráncossá teszi.

A reneszánsz gyógyszere

Paracelsus (1493-1541) orvos és alkimista teljesen új koncepciót vezetett be. Úgy vélte, hogy a külső tényezők betegségeket okoznak, így mellőzte az addig elterjedt gyógynövényeket. Azt hitte, hogy csak a sózott ételeket lehet megemészteni megfelelően. Sós vizet ajánlott a sebek és a bélférgek kezelésére. A magas sótartalmú vízben való fürdőzés szerinte a bőrbetegségekre és a viszketésre kiváló megoldás, ahogy belsőleg a székrekedésre is.

A 16-19. századi patikák

A 16. századi gyógyszertárak különféle sókat tartottak a származási helyüktől függően. Az ára is különbözött a tengeri és a kősónak. A 18. századig a legjobb patikában kapható sónak a kősót tartották, amely főként a Kárpátokból, Erdélyből, Tirolból és Lengyelországból származott. A 19. századi közepére a só eredete elveszítette a jelentőségét. A gyógyszerészek sót ajánlottak az emésztési zavarok, a bélférgek, a hasmenés, azepilepsziavagy éppen a szifilisz ellen. A külső alkalmazást a bőrkiütésekre és duzzanatokra javallották, de a szemészetben is azzal tisztították a szaruhártya foltjait. A sós beöntést pedig gutaütéses és látszólag halott embereknél alkalmazták.

A só alkalmazása 18-19. században

A 18. századi enciklopédiák közül különösen hírhedt könyv volt az eisenachi Christian Franz Paullini Mocskos Gyógyszertár (Heilsame Dreck-Apotheke: wie nemlich mit Koth und Urin die meisten Krankheiten und Schäden glucklich geheilet worden) című könyve (1696), amely mindenféle elképzelhető keverékek gyűjteményét tartalmazza számtalan betegségre. A só gyakori összetevő volt e receptekben. Például Paullini azt ajánlotta a vörös vizenyős szemek kezelésére, hogy egy fekete tehéntől vett friss trágyát, sörecetet és sót keverjenek össze, és azzal borogassák.

A 19. századi orvosok különös figyelmet fordítottak a természetes só hatásaira. Kelet-Bajorországban 1860-ban a gyulladás elleni szerként sóoldatot használtak. De például Wormer azt írja, a szemölcsöket úgy távolították el, hogy megnedvesítették őket egy csigával, amelyet sóval meghintettek. Afejfájásenyhítésére sót és hamut tartalmazó forró lábfürdőt használtak. Az égést konyakkal, ecettel vagy sós vízzel kezelték.

Só a 20. századi gyógyászatban

Az orvosi szempontból hasznos és gyógyító só hatásának vizsgálata a 19. században végül lassan elvezetett a tudományosan megalapozott gyógykezelésekhez. De csak az 1950-es években került sor a só hatásának alapos vizsgálatára. Ma a sót természetes gyógyítóanyagként tartják számon a belégzéses, a fürdő- és ivóterápiák esetében. A 20. század új és nagyon fontos találmánya az orvostudományban a sóoldat infúziós terápiája, amely képes a folyadékveszteséget pótolni, s megmenteni emberek életét, hiszen közel ugyanolyan izotóniás folyadék, mint a vérplazma. Először 1832-ben R. Lewins és T. Latta angol orvosok alkalmaztak először nátrium-klorid infúziót a kolera ellen. Napjainkban az izotóniás nátrium-klorid-oldatnak (sóoldat) számos felhasználási lehetősége van. De a sóoldatokat külsőleg is igen változatosan használják.

A nátrium fontos szerepet játszik folyadék-háztartásunk egyensúlyában, ezért fontos, hogy mindennap vigyünk be belőle. A sóban lévő nátrium segít a folyadékot a sejtjeinkben tartani. A szomjúságérzettel testünk jelzi, hogy szervezetünkben a víz és a nátrium nincs megfelelő arányban, és pluszfolyadékra van szükségünk. Részletek!

Fürdés a sós vizekben

A só antiszeptikus hatása a bőrre és a nyálkahártyákra már régóta ismert. A tudományos vizsgálatok már megerősítették a sóterápia hatékonyságát számos területen. A fogászati só (tengeri só) antiszeptikus tulajdonságai segítenek eltávolítani a plakkokat a szájból, ami a fogszuvasodás fő oka. A sót gyakran a bőrbetegségek támogató kezelésére is használják. A krónikusan gyulladt bőrt a Holt-tenger vagy a közönséges asztali só orvosi fürdősójával kezelik. A só segít leválni a hámló bőrt, csökkenti a gyulladást, a viszketést és fájdalmat, és segít regenerálni a bőrt. A sófürdőket gyakran használják pszoriázis, atópiás dermatitisz, krónikusekcémaés ízületi gyulladás kezelésére is.

Sós gőzök belélegzése és a sós víz ivása

A sós vízből származó gőz belélegezésével a felső és az alsó légutak krónikus betegségei is enyhíthetők. De még az egyszerű megfázás ellen is hatásos lehet. Lehet melegíteni is a vizet, de ma már az ultrahangos porlasztás képes apró sós cseppeket közvetlenül a hörgőkbe szállítani. A só fő hatása a hörgőrendszerre a váladék lazítása és a viszkózus anyag száműzése, a gyulladás gátlása, a köhögést okozó irritáció csökkentése, a nyálkahártya tisztítása és a légzési csatornák kiterjesztése (dilatáció). A sós víz hatással van a gyomorra, mert fokozza a gyomornedv kiválasztását. Ez növeli a gyomorsav szintjét, befolyásolja a gyomor mozgását és az ürítési sebességet, növeli a hasnyálmirigy szekrécióját, és magasabb sókoncentrációban serkenti az epesavak képződését is.

A sófogyasztást azonban nem szabad túlzásba vinni, mert a só magas vérnyomást okozhat azzal, hogy megköti a vizet. Emiatt az erekben keringő vér térfogata megnő, s a megemelkedő vérnyomás gyorsítja az érelmeszesedést, és akár érelzáródáshoz vezethet. A só tehát létfontosságú anyag, de sajnálatos módon a valós szükségletünknél (ami napi 5 gramm) sokkal többet fogyasztunk belőle, így az orvosok a sót nem csak gyógyításra használják, kénytelenek küzdeni is ellene.

Értékelje a cikket!

Hogy érzi magát? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapota?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzi most magát fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzi magát?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
0, +5 °C
Minimum:
-9, -4 °C

Hazánkban szerdán délelőtt változóan felhős lesz az ég, a nyugaton tájakon lesz a legtöbb felhő az égen.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag