Rektovaginális sipoly tünetei és kezelése

Rektovaginális sipoly alatt azt értjük, amikor kóros összeköttetés, járat alakul ki a hüvely és a végbél között, majd azon keresztül béltartalom jut a végbélből a hüvelybe. Ilyenkor a széklet jelenléte akadályozza a gyógyulást is, mivel állandó gyulladást és bakteriális fertőzést tart fent.

A probléma pontos előfordulási gyakoriságáról adatok nem állnak rendelkezésre. Régebben a sipolyok több mint fele szülészeti eredetű, körülbelül negyede nőgyógyászati, negyede onkológiai, illetve gyulladásos eredetű volt. Mára a szülészeti eljárások finomodása, a gátvédelem elterjedése következtében a fejlett egészségüggyel rendelkező országokban az ilyen típusú szülészeti szövődmények száma jelentősen csökkent. Az elmaradott országokban azonban mind a mai napig sok sipoly alakul ki szülési sérülésként. Afrikában például jelenleg is több 10 ezer nő él nehéz szülések után kialakult sipollyal, melynek gyógyítására esélyük sincsen.

Rektovaginális sipolyt alapvetően tályogok, krónikus gyulladások, sérülések vagy daganatok hozhatnak létre. A krónikusan fennálló, elhanyagolt gyulladás talaján létrejövő tályog az adott testüreg falán törhet át a szomszédos testüregbe, azaz a végbélből a hüvelybe, vagy fordítva. Ennek hátterében bármilyen gyulladásos bélbetegség - például krónikus bélgyulladás vagy Crohn-betegség - állhat. Ugyan ritkán, de sipoly kialakulhat elhanyagolt diverticulitis (a vastagbélfal kiboltosulásának gyulladása) talaján is.

Ennél jóval gyakrabban okoz rektovaginális sipolyt baleset, illetve műtéti sérülés, régen pedig sokszor alakult ki szülészeti szövődményként is ez a probléma. Ennek oka, hogy korábban kevésbé védték a gáttáji szerveket, ami miatt komplikáltabb szüléseknél létrejöhetett olyan (IV. fokú) repedés, amely a hüvely és a végbél falának összes rétegét érintette. Ennek hiányos ellátása vagy szövődményes gyógyulása nyomán kóros sipoly jöhetett létre a hüvely és a végbél között.

Nőgyógyászati beavatkozások során, helyreállító műtéteknél, így például hüvelyplasztikánál, hüvelysérülés, gátrepedés, gátmetszés ellátásánál vagy méhsüllyedés miatti operációnál mélyre helyezett, végbél falán áthaladó öltés nyomán is kialakulhat szövődményként sipoly. Ritkán, de arra is van példa, hogy előrehaladott nőgyógyászati vagy végbéldaganat tör át a szomszédos testüregbe. Régebben daganatok kezelésekor előfordulhatott az is, hogy az ezen régióban alkalmazott sugárkezelés okozott hasonló szövődmény. Ma már a célzott sugárkezelés megelőzi ennek kialakulását.

Idegentest is okozhat sipolyt, melyek egy része trauma során alakul ki, de ritkán hüvelyi eszközök, így például pesszárium okozhatja.

A legfőbb tünet a hüvelyen keresztül történő nem akaratlagos székletürítés, a bélgázok távozása, illetve a bűzös hüvelyfolyás. Jellemző tünet a sipoly miatti gyulladás következtében kialakult fájdalom és a környező bőr gyulladása is. Ha a sipoly kis átmérőjű, akkor előfordulhat az is, hogy a tünetek nem állandóak, hanem csak időszakosak.

Ritkán, de előfordul, hogy a rektovaginális sipoly látható: ez esetben az orvosok már a nőgyógyászati vizsgálat vagy a végbélvizsgálat során azonosítani tudják. Ha a sipolynyílás nem látszik - ami a gyakoribb -, akkor felismeréséhez kontrasztanyagos röntgenvizsgálatra van szükség.

A kezelés műtéti, ennek kivitelezése pedig mindig attól függ, hogy a járat pontosan honnan indul és hova vezet. Az operáció minden esetben bonyolult, csak gyulladásmentes időszakban, alapos előkészítés és béltisztítás, antibiotikus kezelés után végezhető el. Arra van tehát szükség, hogy a sipoly nyugodt legyen, a körülmények pedig tiszták. Előfordulhat, hogy ahhoz, hogy a sérült terület a műtét után meg tudjon gyógyulni, fel kell helyezni egy ideiglenes, hason keresztüli bélkivezetést, úgynevezett sztómát. Ez a székletet tereli el a frissen műtött területről, zárni általában 6 hét után lehet.

A műtét során mindig a gyulladásos szöveteket távolítják el, majd az érintett területek kimetszése után a végbélnyálkahártyát, az izomréteget és a hüvelynyálkahártyát is egyesítik. Amennyiben a műtét nem sikeres - ami a krónikus gyulladásos környezet miatt gyakran előfordul - minimum három hónapnyi várakozás után meg lehet ismételni a beavatkozást.

A műtétet követően speciális diétára van szükség, különösen akkor, ha hasfalon keresztüli bélkivezetés nem történt. A szexuális kontaktus három hónapig tiltott, viszont az intim torna hasznos lehet.

Ha a rektovaginális sipoly nem daganatos eredetű, teljes lehet a gyógyulás, bár a műtét ez esetben is nehéz, gyakran megesik, hogy a beavatkozást ismételni kell. Ritkán, többszörös szövődmények esetén fordulhat csak elő, hogy bélkivezetésre nem csak átmenetileg, hanem végleg szükség van - viszont ezt általában az alapbetegség, nem pedig konkrétan a sipoly indokolja. Fontos tudni azt is, hogy rektovaginális sipoly műtéte után hüvelyi szülés nem történhet, csakis császármetszés.

A személyi higiénia nagyon fontos, ahogy a körültekintő nőgyógyászati és szülészeti ellátás is. Ha valakinek gyulladásos bélbetegsége vagy bármilyen kismedencei gyulladása van, akkor fontos annak mielőbbi felismerése és kezelése. Az esetleges balesetek megelőzése érdekében szintén meg kell tenni mindent.

Szövődményként nőgyógyászati, bőrgyógyászati és húgyúti fertőzések, gyulladások alakulhatnak ki. Ezek mind abból adódnak, hogy a folyamatos váladékozás akadályozza a terület tisztán tartását.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Harasta Edit sebész, gasztroenterológus főorvosnak.