Mit nevezünk krónikus fájdalomnak?

Először is beszéljünk a fájdalomról, amely nem más, mint egy kellemetlen érzékszervi és érzelmi élmény, amelynek hátterében szövetkárosodás áll. (International Association for the Study of Pain, 1994.) A definíció születése óta eltelt 12 év, és az orvostudomány mai tudása szerint a fájdalom akkor is fennállhat, ha annak hátterében nem mutatható ki semmilyen szövetkárosodás. A krónikus fájdalomnak klasszikus értelemben a három-hat hónapja fennálló fájdalmat nevezzük. A legújabb állásfoglalás szerint olyan szűnni nem akaró, sokáig elhúzódó fájdalomról van szó, amelyre hatékony magyarázatot nem találunk. Korunk szakmai véleménye szerint a "krónikus fájdalom" elnevezés nem szerencsés, helyette inkább perzisztáló (folyamatos, tartós) fájdalomról érdemes beszélni.

A fájdalmak leggyakoribb okai

Lazarus és Neumann 2001-ben készült tanulmánya szerint a fájdalom leggyakoribb oka Amerikában a vázrendszer gyulladása, amelyet a krónikus ízületi gyulladás, fejfájás, idegrendszert érintő elváltozások, operáció utáni állapot, fibromyalgia és traumás sérülés követ. Nagy Britanniában az első helyen az ízületi gyulladás áll, amelyet a hátfájás, sérülés, angina (szív-koszorúér görcs), nőgyógyászati elváltozások, és ismeretlen eredetű fájdalmak követnek.

A fájdalom megoszlása

A krónikus fájdalom komoly, világméretű probléma, amely eltérő mértékben van jelen a különböző földrészeken, országokban. Megdöbbentő, hogy az európai felmérések adatai szerint a skandináv lakosság 53,7 százaléka vallja azt, hogy fájdalommal él, míg Nagy Britanniában az arány 46,5 százalék. Ausztráliában és Nyugat Európa országaiban az ott élők 19 százalékának életében van jelen a fájdalom, míg az Egyesült Államokban 24 százalék esetén. Szinte mindenhol a világon a fájdalom több nőt érint, mint férfit. Európában például a férfi/nő eloszlás 44/56 százalék. Érdekes megfigyelés az is, hogy az életkor előre haladtával nő a fájdalom előfordulási gyakorisága. Míg a huszonéves nők mindössze 12 százaléka érintett, addig a 65-69 évesek közel 28 százalékánál fordul elő a krónikus fájdalom. Egy másik statisztikai felmérés arra irányult, hogy felmérje a fájdalom súlyosságát. Az eredmények szerint a fájdalommal élők mindössze egyharmada érez enyhe fájdalmat, a többieknél a fájdalomérzet a közepestől a súlyosig terjed. Konzisztens, szűnni nem akaró fájdalomról a betegek egyharmada számol be világviszonylatban. Egy ausztrál felmérés szerint a fájdalommal élő betegek 72 százalékánál a panaszok egy évnél tovább, öt évnél rövidebb ideig, viszont 21 százalékánál több mint tíz évig vannak jelen. Európai vizsgálatban a betegek 46 százalékánál a kellemetlen érzés több mint tíz évig áll fenn.

A fájdalom hatása a mindennapokra

A krónikus fájdalommal élők kétharmada vallja azt, hogy a fájdalom egész életüket befolyásolja. Neumann és Lazarus (2001) vizsgálatai szerint az érintett lakosság közel ötven százaléka képtelen fizikai aktivitást végezni, 40 százaléka alvászavarral küszködik, 35 százaléka nem tud úgy teljesíteni a mindennapokban, mint ahogyan annak idején, 30 százaléka hangulatzavarral küzd. A probléma csak az, hogy nem tudnak a sejtek, szövetek úgy gyógyulni, regenerálódni, mint ahogyan normális esetben bekövetkezne, ezért a fájdalom egy szűnni nem akaró körforgásszerű állapotba sodródik. Érdekes vizsgálati eredmény, hogy a krónikus fájdalom kialakulása statisztikai (szignifikáns) összefüggésben áll a munkanélküliséggel, amely azt jelenti, hogy körükben a krónikus fájdalom jelenléte jóval nagyobb arányt mutat. A perzisztáló fájdalom nem csak a munkaképességre fejt ki hatást, hanem az egyén egész környezetére, leginkább családjára. Érdekes kutatási eredmény, hogy a fájdalommal élők 37 százaléka érzi magát teljesen egyedül a gondjaival, annak ellenére is, ha sok segítő kéz veszi őt körül. Huszonnyolc százalékuk érzi azt, hogy családjuk nem érti, nem érzi át fájdalmaik súlyosságát. Mindezek szerint a krónikus fájdalom egy komoly és összetett, világméretű, bio-pszicho-szociális probléma.