A betegség különlegessége az, hogy legtöbbször egyetlen tünete az epilepsziás roham, egyébként a páciens panasz- és tünetmentes. A rosszullét viszont váratlanul tör elő, a tudatzavar miatt a beteg teljesen védtelen és kiszolgáltatott. Az epilepsziás roham az agysejtek kórosan szinkronizálódott kisülése, ami genetikai hajlam vagy szerzett sérülés talaján alakul ki.
Epilepsziáról csak akkor beszélünk, ha a visszatérő rohamok provokáló tényezők nélkül is létrejönnek. A betegség hatékony, kórszerű kezelése csak akkor lehetséges, ha tisztázták az epilepszia típusát. A kivizsgálást ezért érdemes a Magyar Epilepsziaellenes Liga által akkreditált szakrendeléseken elvégeztetni, mert a fölöslegesen felírt gyógyszereknek súlyos mellékhatásai lehetnek, a nem megfelelően kezelt epilepszia viszont a beteg életét teheti tönkre ( balesetek, jogosítvány, munkahely elvesztése, előítéletek, magzati fejlődési rendellenesség).
A gyerekkori epilepsziák jelentős része 18 éves korra elmúlik, a többi epilepszia gyógyszerszedés mellett 60-70%-ban rohammentessé tehető, és egy részük 2-3 éve rohammentesség esetében szintén meggyógyul. Van egy-két olyan jóindulatú gyerekkori epilepszia, amit számos tudós nem betegségnek, hanem az agy éretlenségéből adódó állapotnak tart. A rosszullétek kezelés nélkül is elmúlnak serdülőkorban, így gyógyszeres ellátásuk egyéni szakorvosi döntést igényel.
Az epilepsziás beteg kezelésének elsődleges célja a rohammentesség, másodlagos cél az életminőség javítása.
1975-ig nem volt igazán hatékony epilepsziaellenes gyógyszer, illetve az alkalmazott készítményeknek jelentős mellékhatásai voltak, mint szellemi leépülés, agysorvadás és terhesség esetében súlyos fejlődési rendellenességek. Az utóbbi évtizedekben a kezelésben robbanásszerű fejlődésnek lehetünk tanúi. A gyógyszerek második generációja már igen hatékony, ezért jelenleg is ezekkel a gyógyszerekkel indítják a kezelést az esetek zömében, ezért ezen készítményeket nevezzük bázis antiepileptikumnak. Az epilepsziával együtt élők többsége megszabadult a rohamoktól, ezért tanul, dolgozik, családot alapít. Megváltozott a társadalom hozzáállása a fogyatékosságokhoz és törvény is biztosítja a krónikus betegek számára az esélyegyenlőséget az élet minden területén. Ezért a hatékonyság mellett napjainkban a kezelés biztonságossága került előtérbe.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Az utóbbi években kifejlesztett harmadik generációs epilepsziaellenes gyógyszerek már jóval kevesebb mellékhatással bírnak, hatékonyságuk viszont nem haladja meg a bázis szerekét. A hatékony és biztonságos kezelés összehangolása csak olyan kezelési elv mentén valósítható meg, amely a szakmai elvek mellett kiterjed a beteg egyéni szempontjaira.
A korszerű epilepsziagondozó szakorvosa már nem felsőbbrendűen előírja a kezelést, hanem a beteget partnerének tekinti , kikérdezi a foglalkozásáról, rövid-és hosszú távú céljairól, további családalapítási terveiről, az alkalmazott fogamzásgátlás módszeréről, és a szakmai döntését a beteg kezeléséről úgy hozza meg, hogy mindezeket, valamint a beteg nemét, életkorát, társbetegségeit és szedett gyógyszereit figyelembe veszi. Mert vannak gyógyszerek, melyek megnehezítik a tanulási képességeket, csökkentik a koncentrációt, vagy befolyásolják a fogamzásgátló hatékonyságát, meddőséget és súlyos magzati rendellenességet okozhatnak nőknél, más készítmény viszont csökkenti a férfiak szexuális funkcióját és nemzőképességét.
Vannak nyugtató jellegű mellékhatást okozó készítmények, ez egyes betegek számára kifejezetten kedvező lehet, mások számára viszont a munkahelyük elvesztését okozhatja, mert nem képesek a gyógyszer mellett ellátni feladataikat. Más típusú gyógyszer viszont élénkít, ami előny egy önbizalom hiányában szenvedő epilepsziásnak, de agresszívvé tehet egy erre hajlamos beteget. Egy-két antiepileptikum jelentős fogyást okoz, de több kemikália szedése mellet meghíznak a gondozottak. Egyes gyógyszerek csontritkulást is okozhatnak.
Az epileptológus a páciens számára érthető nyelvezeten megbeszéli vele a kórkép okait, prognózisát, a kezelés várható időtartamát, a gyakrabban előforduló jellemző mellékhatásokat, valamint egy-egy gyógyszer havi költségét. Így közösen döntenek , hogy az adott beteg epilepszia típusára hatékony gyógyszerek közül melyik okoz számára kevesebb életminőséget rontó mellékhatást.
30 éve még mindegyik beteg 2-3 epilepsziaellenes gyógyszert szedett, de manapság már a kezelés alapelve a következő: Ha lehet, az epilepsziával együtt élő egy gyógyszert szedjen, ha célravezető, akkor kettőt, ha muszáj, akkor hármat, de ennél többet soha! Két gyógyszer szedése mellett már hatványozottan jelentkeznek a mellékhatások, bár van néhány olyan gyógyszerpáros, ami annyira jól fokozza egymás hatékonyságát, hogy a mellékhatások összeadódása adott helyzetben elhanyagolható. Három készítménynél már a kezelés hatásossága és biztonságossága nem nagyon számítható ki a kölcsönhatások miatt.
Az antiepileptikum beállítása nem igényel kórházi tartózkodást. A legtöbb epilepsziaellenes gyógyszert fokozatosan kell beépíteni és emelni, mert ezzel elkerülhető számos mellékhatás. Halmozott, életet veszélyeztető rohamok esetében elérhetőek a gyorsan, három nap alatt beállítható készítmények, ekkor a beteget természetesen neurológiai vagy intenzív osztályon kezelik. Mindegyik gyógyszernek van egy széles tartományú, javasolt fenntartó adagja testsúlytól és életkortól függően, ezt feltétlenül el kell érni akkor is, ha a beteg rohammentes, mert tartós hatás csak így remélhető. További rosszullétek esetében mindig fel kell emelni a már szedett készítményt a maximálisan tolerálható vagy megengedett adagig, mert a rohammentesség általában magas gyógyszeradagot igényel. Nem szabad kis adagnál a váltás mellett dönteni, mert a kapkodás a kezelésben csak árthat as betegnek és betegség lefolyásának is.
Ha a kiválasztott gyógyszer maximálisan tolerálható adagja nem biztosít rohammentességét, az orvos második gyógyszer beállítását javasolja az első gyógyszer mellé ( súlyos mellékhatás esetében azonnali elvonásra kerül az első gyógyszer, de ez kórházi megfigyelést igényel). Siker esetében néhány hónapos együttes szedés után az első gyógyszer fokozatosan leépíthető, de gyakran fordul elő, hogy két szer együtt biztosítja a rohammentességet. Ezt nevezik racionális biterápiának. És előfordul, hogy egy harmadik készítményt is beállítanak, majd esetleges további rosszullétek esetében további gyógyszermódosítások zajlanak, illetve a régi, sok mellékhatással bíró gyógyszereket is bevetnek, a rohammentesség érdekében.Vannak olyan típusú epilepsziák, melyeknél kezelését már az indulásnál két gyógyszerrel kezdik, mert egy készítménytől nem remélhető a rohammentesség.
Fontos megjegyezni, hogy jelenleg már sok tapasztalat áll az epileptológusok rendelkezésére az epilepsziaellenes gyógyszert szedő nők terhességéről és gyermekük egészségéről. Ha lehet, a várható terhességre fel kell készülni, mert a gyakori magzati rendellenességet okozó gyógyszerek szedését ilyenkor még át lehet gondolni és lehet váltani. Váratlan teherbeesésnél már tilos gyógyszert abbahagyni és váltani, mert a roham sokkal veszélyesebb a magzatra, mint a legnagyobb kockázatot jelentő tabletta. Ekkor magzatvédők adásával és a szokásosnál szorosabb nőgyógyászati gondozással, genetikai tanácsadással próbálják kiszűrni időben a súlyos rendellenességeket, ekkor a terhesség megtartásáról a szülők döntenek.
Bizonyos határozottan körülírt, rossz gyógyulási hajlamot mutató betegségcsoportnál, ha egy éven belül mindegyik elérhető gyógyszer kipróbálását követően sem válik a gondozott rohammentessé, szóba jöhet műtéti megoldás is, ami jelentős életminőség javulást eredményez. Az epilepszia műtét előtti kivizsgálása igen speciális vizsgálatokat és szaktudást, valamint tapasztalatot igényel, mert itt az idegsebészet nem látja maga előtt , hogy az agy melyik része beteg ( mint például daganatnál, vagy agysérülésnél), hanem az epileptológus állapítja meg, hogy a látszólag ép agyállomány melyik részét kell eltávolítani. Ezért a kivizsgálás és műtét helyét az Epilepsziaellenes Liga nevesítve jelöli ki.
Egyéb típusú, kezelésre nem reagáló epilepsziák esetében próbálhatóak ki a bizonyítottan hatékony nem gyógyszeres kezelések is (provokáló tényezők kerülése, speciális diéta, aurával jelentkező rohamok esetében a roham leállítása akarattal, megtanult manipulációval, vagy az agytörzs közelébe beépített agyi stimulátorral). Gyerekkori súlyos, gyógyszerre nem reagáló epilepszia mögött gyakran az anyagcserezavar áll, ebben az esetben segíthet egy igen szigorú diéta. A speciális , úgynevezett ketogen diéta biokémiai alapja az., hogy az éhezést által kiváltott acidózis rohamvédő hatású ( már az ókori orvosok megfigyelték, hogy a vallási böjtök alatt az epilepsziás rohamok száma csökken). A ketogen diéta lényege a viszonylagos magas zsírtatalmú ételek fogyasztása, alacsony arányú (4:1 vagy 3:1 ) szénhidrátok, fehérjék és kalóriabevitel mellett. A diéta betartása nagy fegyelmet igényel a gyermektől és családjától, néha komoly szövődményekkel is jár, de gyakran eredményes.
Sok , főleg felnőtt rohamait úgynevezett aura előzi meg: gyakran nehezen körülírható érzés, ami mindig egyforma az adott betegnél és megelőzi a klinikai rohamot. Ha betegnél EEG (elektroencephalographia: az a vizsgálómódszer, ami az epilepszia lényegét, az agysejtek kórosan szinkron kisülését rögzíti) vizsgálat történik, már az aura alatt látjuk a rohamra tipikus jeleket a görbén. Sok beteg rohamot leállító manipulációkat tanul meg, spontán vagy szakember irányítás alatt. Ha ezeket aura alatt alkalmazza, a látványos roham elmarad (a roham utáni rossz közérzet viszont nem).
Szintén aurával járó rohamoknál egyes esetekben stimulátort ültetnek be a bőr alá egy agyi éberséget szabályozó ideg, a vagus mellé, melynek ingerlése leállítja a rohamot. Aura alatt a beteg bekapcsolja a stimulátort, ennek következtében a rosszullét leáll.
Legjobban: