A sztívia (jázminpakóca) Dél-Amerikában őshonos, az indiánok és leszármazottaik már évszázadok óta termesztik jótékony élettani hatásai miatt. Nem kell azonban Paraguayban vagy Brazíliában élnünk ahhoz, hogy mi magunk is termesszük ezt a növényt, hiszen rendkívül alkalmazkodó, Floridától Japánig mindenhol megél.
Sztíviatermesztés otthon
Világszerte és itthon is számos kertész azért ültet sztíviát a kertjébe, mert tapasztalataik szerint édes ízének köszönhetően távol tartja a tetveket és elűzi a rovarokat.
A növényt magról lehet ültetni, de ez még a gyakorlott kertészeknek sem mindig egyszerű, ezért a kezdőknek a palánta vásárlása ajánlott. Amennyiben mégis magról ültetünk, a magokat a föld felszínére vagy pár milliméterre a föld alá szórjuk. Meleg, napos helyen tároljuk és rendszeresen öntözzük. 10-15 napig csíráztassunk, és legyünk tisztában azzal, hogy a magok kikelési aránya nem túl jó. A palántadőlés nevű betegség elkerülése érdekében a csíranövényeket óvatosan öntözzük. Az 5-6 leveles palántákat csak akkor ültessük ki, ha biztosan nem számíthatunk fagyra, ez különösen tavasszal fontos.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A sztívia szereti a jó vízáteresztésű, középkötött talajt és a világos helyet. Legjobb 10-15 fok hőmérsékletű földben termeszteni, amennyiben bokrosítani szeretnénk. Ha több sztíviát tervezünk a kertbe, akkor érdemes legalább 45 cm-re ültetni a palántákat egymástól, mert a kifejlett növény kb. 75 cm magasra is megnőhet és kb. 45-60 cm széles lesz.
Így gondozza!
Gondozása egyszerű, főleg, ha tápanyagokban gazdag földbe ültetjük el. Gyökerei közel vannak a felszínhez, ezért időnként tegyünk rá komposztot, hogy jobban nőjön. Ne locsoljuk túl, nyáron pedig célszerű a talajtakarás, ami megóvja a gyökereket a kiszáradástól. Apró fehér virágait nyáron hozza. Cukortartalma a virágzást megelőzően a legmagasabb.
Ha nincs kertünk, természetesen a teraszon vagy az ablakban elhelyezett cserépben, balkonládában is termeszthetünk sztívianövényt. Ebben az esetben világos, napos helyet válasszunk. A cserép mérete min. 20 cm átmérőjű legyen, s töltsük meg tápanyagokban gazdag, laza földdel. Rendszeresen öntözzük kis mennyiségű vízzel, de kerüljük a túlzott mértékű nedvességet és a kiszáradást is. Tápoldat használata is javasolt.
"Aratás", felhasználás, fogyasztás
Késő ősszel szedjük le a leveleket a növény száráról, a talajtól számítva kb. 10 cm magasságig, és a leveleket egy hálóban vagy vásznon szárítsuk ki. A legjobb módszer erre, ha 12 órára napra tesszük őket, ennél hosszabb ideig azonban nem szabad, mert a levelek veszítenek édes ízükből.
A leveleket le lehet főzni teának vagy édesítésre használni . Ha sztíviafolyadékot készítünk, akkor egy csésze meleg vizet öntünk egy negyed csésze szárított levélre (vagy kávédarálóban ledarált levélre), és hagyjuk állni 24 órán keresztül szobahőmérsékleten. Hűtőben tárolva a sztíviafolyadékot hosszú ideig fel lehet használni ételek, italok ízesítésére.
Miért érdemes kipróbálni a sztíviát?
Levelei és a belőle készült kivonatok nem tartalmaznak kalóriát, intenzív édes ízük azonban képes csökkenteni az édességek utáni vágyat. Cukorbetegek, is biztonságosan fogyaszthatják, mivel nem emeli meg a vércukorszintet. Diétázóknak és fogyókúrázóknak szintén ideális lehet.
A sztívia évelő növény. A kigyökereztetett növényeket télen kb. 10-12 cm átmérőjű cserepekben napfényes, meleg, nem huzatos helyen tároljuk a következő tavaszig.
Legjobban: