Szervezetünkben az inzulin felel azért, hogy a glükóz (szőlőcukor) a vérből a sejtekbe jusson. A cukorbetegségnek két fajtáját különböztetjük meg. Az 1-es típusú (inzulinfüggő) diabetes esetén a tünetegyüttes már fiatalkortól kezdve fennáll. A hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeinek pusztulása miatt megszűnik annak termelődése, így külső inzulinpótlás szükséges. A leggyakoribb tünetek a fokozott szomjúságérzet, a vizeletürítés, az éhségérzet és a gyengeség.
A 2-es típusú (nem inzulinfüggő) diabetes sokkal lassabban alakul ki, gyakran tünetszegény. Akár 10-15 éven át is fennállhat anélkül, hogy panaszt okozna, és nemegyszer súlyos, késői szövődményei révén ismerik csak fel. Ennél a típusnál a vércukorérték az étkezések után meghaladja a normális szintet, de megfelelő étrenddel, esetleg gyógyszeres kezeléssel jól karbantartható. A 2-es típusú cukorbetegség feltételez bizonyos fokú veleszületett hajlamot, de elsősorban a különböző életmódbeli tényezők - mint táplálkozás, fizikai tevékenység, környezeti ráhatások - a kiváltó okai. Hajlamosító tényező az elhízás, a mozgásszegény életmód, a kalóriadús - sok zsírt, cukrot tartalmazó - étrend.
Megelőzés megfelelő táplálkozással
Ez tehát az a fajta betegség, amit egészségtudatos életmóddal meg lehet előzni, vagy kedvezően befolyásolni. A cukorbetegek diétája lényegében megegyezik az egészséges táplálkozás főbb ismérveivel.
A táplálékmennyiség arányos elosztása a kis étkezések között mind a két típusú elváltozásnál alapkövetelmény. Az étkezés utáni vércukorszint alakulása elsősorban a táplálék szénhidrátmennyiségétől, és annak felszívódásától függ. A glikémiás index ismerete elengedhetetlen. A különböző élelmiszereket 0-100-ig terjedő skálán sorolja be aszerint, hogy a glükózhoz viszonyítva milyen hatást gyakorolnak a vércukorszintre. A magas glikémiás indexű élelmiszerek gyorsan emelik meg a vércukorszintet.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Hogyan és mit együnk?
A szénhidrátoknak két csoportja van: az egyszerű cukrok (például mézben, kristálycukorban) és az összetett szénhidrátok (például gabonákban, kenyérben). Az egyszerű cukrokat száműznünk kell, helyettük használjunk természetes alapú édesítőket! A szervezet szükségletét összetett szénhidrátokkal kell fedeznünk. A táplálékkal együtt elfogyasztott rostmennyiség, a fehérjék és a zsírok lassítják a szénhidrátok felszívódását, így kisebb vércukorszint emelkedést eredményeznek.
Lisztfogyasztásunkat változatosabbá tehetjük rozs- vagy kukoricaliszttel, köles- és hajdinaliszt használatával. Fogyasszunk minél több barna rizst, vadrizst, bulgurt, kölest, hajdinát vagy árpagyöngyöt! Élettani hatásuk kedvező, hisz magas rosttartalmuk miatt lassan emelik meg a vércukorszintet. Levesbetétként ajánlott a zab-, rozs- és árpapehely. Tésztafélék közül a durumbúza, korpás-rozsos, amarántos és tönkölybúzás tészták javasoltak.
Fontos, hogy az étrend zsírszegény, és megfelelő fehérje összetételű legyen. A növényi (bab, borsó, lencse, szója) és állati fehérjék (sovány húsok, halak, tejtermékek) fele-fele arányban szerepeljenek asztalunkon! Felejtsük el azt a régi hiedelmet, hogy a cukorbeteg húst hússal korlátlan mennyiségben ehet!
Minden nap vigyünk magunkkal néhány szem gyümölcsöt, és együk meg ebéd után, vagy kisétkezésekre. Fogyasszunk nagy magnéziumtartalmú élelmiszereket (például juhtúró, csírák, olajos magvak), fűszerezésre ajánlott a borókabogyó, a Cayenne-i bors és a kapor.
Minden főétkezésre fogyasszunk zöldségféléket, melyek szénhidráttartalma többnyire elenyésző, viszont vitamin- és ásványianyag-tartalmuk pótolhatatlan. Hogy a cukorbetegek ne érezzék mindennapjaikat korlátok között, magazinunkban különleges elkészítési módokból szemezgethetnek. Így lelkiismeret-furdalás nélkül falatozhatnak együtt szeretteikkel.
A cukorbetegeknek fontos megtanulniuk, hogy önmaguk mit tehetnek egészségük érdekében. Pontosan kell tudniuk, melyek azok a nyersanyagok, amiket korlátlanul fogyaszthatnak, mi az, amit mérni és számolni kell, és mik azok, amik nem ajánlottak. Ehhez tápanyagtáblázatra, kis konyhai mérlegre van szükség. Hasznos lehet egy jól vezetett táplálkozási napló, amely támpont lehet önmagának, a kezelőorvosnak és a dietetikusnak is.
Legjobban: