Hírlevelek
Regisztráció

Fókuszban

Élelmiszer-függőség vagy élelmiszer utáni sóvárgás?

Élelmiszer-függőség vagy élelmiszer utáni sóvárgás?

A csoki utáni vágyakozás vajon minek minősül?

2012.06.09.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

 Ízek és Érzések

Néhány ember azt hiszi, hogy a magas zsír- vagy cukortartalmú élelmiszerek függőséget okozhatnak, ezáltal a túlevéshez vagy elhízáshoz vezetnek.

Ez azt jelenti, hogy az élelmiszerekre ugyanúgy kellene tekintenünk, mint az alkoholra vagy a cigarettára? Vagy azt, hogy az emberek összekeverik a "függőség", "sóvárgás" és "evészavar" kifejezéseket?

Miért beszél néhány ember függőségről az élelmiszer-fogyasztással összefüggésben?

A függőséget kényszer egy anyag használatára, ellenőrizhetetlen fogyasztására és az anyag hozzáférhetőségének sikertelensége esetén fellépő tünetek megléte (úgy, mint szorongás, ingerlékenység) jellemzi. Az étkezési zavarokban úgy, mint túlevéses zavarban, bulimia nervózában és anorexia nervózában szenvedő embereknél is megjelenhetnek ezek a tünetek, hasonlóságot mutatva a test droghasználatra adott reakciója és a kényszeres evés között.

Közös utakat gondolnak az agyban felelősnek az evésből és a droghasználatból eredő élvezet érzékeléséért. Például a laboratóriumi patkányokkal végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy ismételt, túlzott mennyiségű cukorbevitel érzékennyé teheti az agyi receptorokat a dopaminra (olyan anyagra, amely akkor termelődik az agyban, ha gyönyört tapasztalunk), hasonló módon, mint az illegális drogokkal való visszaéléskor. A neuroimaginációs technikákat, amelyek lehetővé teszik az agy szerkezetének és működésének elképzelését, használó emberekkel folytatott vizsgálatok szintén hasonlóságot mutatnak az ízletes élelmiszerek utáni vágyódással és a droghasználattal adott élettani válaszok között - például a dopamin ugyanabban az agyterületben termelődik.

Az élelmiszerfüggőség elleni ügy

Az evés és a droghasználat közötti kapcsolódások ellenére a nagy többségben élelmiszer-függőségként jellemzett eseteket nem kellene szenvedélybeteg viselkedésnek tekinteni. Az evés összetett cselekvés, amelyben számos különböző hormon és rendszer is részt vesz a testben, nemcsak az örömszerző/jutalmazó rendszer. A legújabb kutatások néhány különbözőséget mutattak a számos neurotranszmitterben a drogok és az intenzív élelmiszer utáni sóvárgás által okozott változásokban. Emellett minden élvezet, amellyel találkozunk - szépség, zene, szex, akár a testmozgás is - összefügg a dopaminkiáramlásokkal, amely hasonló a magas zsírtartalmú étkezés által okozotthoz. De ezeket az élvezeteket nem hívjuk függőségnek és az akadémikusok alternatív magyarázatokat vetettek fel.

Egy ízletes élelmiszer (mint például a csokoládé ) iránti erős vágy ellentmond a kulturálisan előrt követelménynek, hogy szorítsuk vissza az energia-bevitelt, még jobban kihangsúlyozva az élelmiszer iránti vágyat, és ezt függőségként értelmezzük (pl. "csokoholizmusként"). Az is lehetséges, hogy néhány egyénben különbségek vannak abban, hogy az agy hogyan állítja elő az étkezési ingereket, amelyek hasonlóak a függőségi ingerekhez, ezáltal erősebb vágyat eredményezve különböző mennyiségű vagy típusú élelmiszer elfogyasztására.

Élelmiszer utáni sóvárgás és evészavarok

Az élelmiszer utáni sóvárgás kifejezés gyakran megfelelőbb, mint az élelmiszer-függőség. Ez egy intenzív vágy egy bizonyos élelmiszer vagy élelmiszertípus elfogyasztására, amelynek nehéz ellenállni. Tulajdonképpen az élelmiszer utáni sóvárgás gyakori. Majdnem minden nő és több férfi megtapasztal életének egy pontján néhány fajta élelmiszer utáni sóvárgást. A leggyakrabban említett sóvárgás a csokoládé iránti (a nők 40 %-a vallja ezt) vagy még általánosabban a magas zsír- és/vagy cukor-, vagy szénhidráttartalmú élelmiszerek iránti.

Az étel utáni sóvárgás jelentős, mivel szerepet játszik a túlevéses zavarban megfigyelt túlzásba vitt evésben, a bulimiában és az elhízásban , habár a kérdés nyitva marad. Különböző elméletek léteznek az étel utáni sóvárgás és az evészavarok közti kapcsolat magyarázatára a szerzőktől függően, akik az élettani homeosztázisra, az élelmiszerek érzékszervi vonatkozását magukba foglaló tanulási folyamatokra vagy más, az érzelmekkel kapcsolatos pszichológiai alapelvekre helyezik a hangsúlyt. Például, azt állították, hogy az egyének azzal a szándékkal fogyasztják el a szénhidrátot, hogy javítsák a hangulatukat - az alapját képező mechanizmus az agyban a szerotoninszint emelkedése (olyan anyag, amely fontos szerepet játszik a hangulat és az étvágy szabályozásában). Hasonlóképpen azt vetették fel, hogy a csokoládéban lévő pszichoaktív anyagok okozzák a sóvárgást, de a kutatás azt mutatja, hogy az érzékszervi tulajdonságok tűnnek a csokoládé utáni vágy legfontosabb meghatározó tényezőjének.

Mit jelent ez a legtöbb ember számára?

Még akkor is, ha a függőség kifejezés nem megfelelő, a figyelmet az egészséges táplálkozási magatartás egy fontos szempontjára összpontosítja - az egyén étrend feletti ellenőrzésének képességére. Miközben a testmozgás és az egészséges táplálkozási szokások a jó egészség elérésének a leginkább bebizonyított szabályai majdnem minden ember számára, az idegekkel foglalkozó tudomány jelenlegi kutatása és új vizsgálatok, hogy az evés kontrollálására leghatásosabbnak ismert agyi körök a perifériás lipidanyagcserét is szabályozzák, segíthetik az egészségügyi szakembereket, hogy jobban támogassák azokat az embereket, akik úgy érzik, az étkezési szokásaik hadilábon állnak a szándékaikkal.

Forrás: Európai Élelmiszer Információs Bizottság (EUFIC)

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

A témában feltett olvasói kérdések

Médiatár

Tesztelje magát!


Hozzászólások


Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Receptkeresés


Szponzorált hirdetések