A só rejtett előnyei

Ajánlom a HáziPatika Facebook oldalát!

A só fehér méreg - halljuk nap mint nap. Miközben az is igaz, hogy só nélkül elképzelhetetlen az élet. A legújabb kutatásokból az is tudjuk, nem csak a testnek, de a léleknek is szüksége van rá.

Nagyapám imádta a sós ételeket. Sóba tunkolt csípős zöldpaprikát, sós burgonyát nagyszemű sóval, sóban érlelt feta sajtot sózott paradicsommal házasítva. Meg is lett az eredménye. Magas vérnyomás és a feketeleves: sószegény diéta. Nagymama szolidaritásból nemcsak a fazékból, az asztalról is száműzte a tiltott fűszert, és férjével együtt nyelte az íztelen ételeket, míg az meghatódva nem javasolta: kerüljön csak vissza a sótartó az asztalra, nagymama majd úgyis látja, hogy nem nyúl érte. Egy darabig be is tartotta ígéretét. De aztán győzött a vágy, és kitalálta a taktikát: amíg nagymama a tűzhelynél a levest tálba merte, felesége hátát lesve jó alaposan megsózta fehér tányérját.

Mennyi sóra van szükségünk?

A túlélésben segít vagy egészségkárosító? A sóról igencsak megoszlanak a vélemények. Mi igaz a közhiedelmekből, és mi az, amit a tudomány biztosan állít erről?

De nem csak nagypapám korosztályának okoz gondot, hogy csökkentse napi betevő sóadagját. Mióta az iskolai közétkeztetésben csak minimális mennyiségű só használatát engedélyezik, a gyerekek nem csak mobiltelefont, hanem sószórót is rejtegetnek a zsebükben, és ha nem néz oda a konyhás néni, jól megküldik tartalmával a sótlan levest.

Vajon mi az oka, hogy ennyire áhítozunk a sós ízre?

Tény, hogy a nátrium-klorid elengedhetetlen az élethez. Hiányában sóháztartásunk felborul, szervezetünk kiszárad, keringési zavarok lépnek fel, mely halálos kimenetelű lehet. Ezt ösztönösen tudják a nátriumszegény táplálékot fogyasztó állatok is, mindent megtesznek, hogy sóhoz jussanak, ezért támadják le olykor a hegyi kecskék a kirándulókat: az átizzadt ruhán érzik a só illatát.

Só nélkül elképzelhetetlen az élet. A legújabb kutatásokból az is tudjuk, nem csak a testnek, de a léleknek is szüksége van rá

Só nélkül elképzelhetetlen az élet. A kutatásokból az is tudjuk, nem csak a testnek, de a léleknek is szüksége van rá

Az evolúciós szemlélet szerint a különös vonzalom oka, hogy az emberi faj nagy része fejlődésének hajnalát a forró afrikai szavannákon töltötte, ahol a meleg miatt őseink teste folyamatosan izzadt. Ezért nagyon hamar megtanultuk, hogy az életben maradáshoz muszáj pótolni az izzadással elveszített sót. Egy nemrég lezárult, ötven éven át tartó kutatásból kiderült, hogy bárhol vizsgálják a földgolyón, ha saját maguk készítette ételt fogyasztanak, akkor az emberek nagyjából ugyanazt a csekély mennyiséget, napi 2,6-4,8 gramm sót vesznek magukhoz.

Az élelmiszeripar által gyártott ételek fogyasztásának köszönhetően ez az érték az utóbbi évtizedekben emelkedik (itthon nőknél 12 gramm, férfiaknál 17,2 gramm az átlag), de a szervezetünk által hasznosított só mennyisége átlagosan 3,5 gramm körül marad, a többi távozik a testünkből.

Az izraeli Haifa Egyetem kutatója, Micah Leshem kiderítette, hogy kora gyerekkorban, sőt még inkább a magzati állapotban fellépő egyszeri sóhiányos állapot is eredményezheti, ha valaki az átlagosnál jobban vágyik a sós ízekre. Azok a gyerekek ugyanis, akiknek az édesanyja várandósan sokat hányt, vagy akik csecsemőként súlyos hányós-hasmenéses betegség következtében nátriumhiányt szenvedtek el, a nátriumhiány központi idegrendszerre gyakorolt hatása miatt később akár ötven százalékkal több sót fogyasztanak, mint a többi gyerek.

A kutatás további eredménye, hogy azok az újszülöttek, akiknek a vérében életük első hetében alacsonyabb volt a nátriumkoncentráció, tiniként kifejezetten olyan ételek után sóvárognak, melyeknek magasabb a sótartalma, függetlenül attól, hogy az ipari előállítású étel révén valójában nem is érződik az ízén.

Búbánatra: sós karamella

A középkorban úgy vélték, hogy a só jót tesz fog- és hasfájás ellen, sőt még hangulatjavítónak is használták. És ma már tudjuk: nem is tévedtek. Állatkísérletek bizonyítják, hogy a sófogyasztás megnyugtatóan hat, és segít a stressz leküzdésében. A patkányok stresszes helyzetben inkább a sótartalmú folyadékot választották a sómentes helyett, és a nyulak is több sót fogyasztanak, ha kimozdítják őket a megszokott helyükről.

Emberekkel még nem végeztek ilyen vizsgálatot, de a már említett izraeli kutató és kollégái tízezer amerikai adatai alapján megállapították, hogy valóban van összefüggés a bevitt só mennyisége és a depresszió között. Azok a nők ugyanis, akik nátriumban gazdag ételeket fogyasztottak, kevésbé szenvedtek hangulatingadozásoktól. Persze a só önmagában nem fogja meggyógyítani a depressziót, de most már legalább értjük, ha valaki bánatában nem a csokit falja, hanem a sós perecet.

Állatkísérletekből az is kiderült, hogy a megnövelt sóbevitel felgyorsítja a nemi érést, és ennek következtében több utód születik. Humán vonatkozásban is találtak a szexuális élettel kapcsolatos összefüggést: a kísérleti alanyok közül azok a férfiak, akiknek a sófogyasztását 2,4 grammra csökkentették, gyakrabban panaszkodtak merevedési zavarokra, mint a kontrollcsoport tagjai, akik napi 3 grammot vihettek be.

Egy elzárt dél-amerikai indián törzs tagjai, a yanomamik egy átlag amerikai napi sófogyasztásának egy százalékát sem eszik meg. Többek között ennek is tudják be a kutatók, hogy asszonyaik kevesebbszer esnek teherbe, mint az az életmódjukból következne, és a terhességek is gyakran vetéléssel, koraszüléssel végződnek náluk.

Visszatérve a sószórót rejtegető magyar diákokra, a kutatók azt is megfigyelték, hogy a gyerekek - függetlenül a bevitt kalóriamennyiségtől - több sót igényelnek, mint a felnőttek. Sószegény diétán élő állatok csontjai és izmai lassabban nőnek, mint a normál eledelt fogyasztó egyedeké, ezért úgy gondolják, hogy a nátriumnak a növekedés szabályozásában is szerepe van, és a gyerekek só iránti vágyát éppen a folyamatos növekedés hajtja.

1940-ben egy amerikai orvosi szaklap egy kisfiú különös esetét írta meg: a kicsi egyéves kora óta hatalmas mennyiségű sót vett magához, első szava is a "só" volt. Amikor egy baleset miatt kórházba került, sószegény ételt kapott, és hogy ne kódorogjon állandóan sót keresve, ágyhoz kötözték. A fiú váratlanul meghalt, és csak a boncolásakor derült ki, hogy egy olyan diagnosztizálatlan betegségben szenvedett, amely miatt a mellékveséi nem voltak képesek a nátrium raktározására. Csak azért nem halt meg korábban, mert a sok só életben tartotta.

Legtöbbünknek persze tartania kellene magát a napi ajánlott 5 grammhoz, sőt, mivel az emberiség fele magas vérnyomással reagál a túlzott sóbevitelre, okkal javasolják az orvosok a bevitt mennyiség csökkentését. De ha hirtelen olthatatlan vágyat érzünk a sós mogyoró iránt (növekedés, dehidratáltság vagy rosszkedv miatt), akkor néhány szem erejéig ne álljunk ellen. Nehogy a sóhiány miatt legyünk sótlanok!

Aktuális
Miért veszélyes, ha nem kezeljük az aranyeret?aranyér

Miért veszélyes, ha nem kezeljük az aranyeret?Ha nem kezeli, szövődményekhez vezet

Biohasonló gyógyszerekBiológiai terápia

Biohasonló gyógyszerekMennyire hasonló a biohasonló?

Felfázás? Derítse ki a valódi okot!Felfázás

Felfázás? Derítse ki a valódi okot!Lehet, hogy a partnere miatt beteg?

A leggyakoribb tévhitek a kullancsokrólKULLANCS

A leggyakoribb tévhitek a kullancsokrólMit tudunk rosszul a kullancsokról?

Új rákellenes gyógyszerekonkológia

Új rákellenes gyógyszerekAz EU országai közül Magyarországon a legmagasabb a daganatos megbetegedések okozta halálozási arány

Folteltávolítás házilag: a legjobb szerekOTTHON

Folteltávolítás házilag: a legjobb szerekÍme, néhány megoldás arra, mivel lehet kiszedni a különböző típusú foltokat.

Alzheimer: reményteli áttörésekalzheimer-kór

Alzheimer: reményteli áttörésekA felejtés betegségének is szokás nevezni az Alzheimer-kórt

Facebook

Youtube

Twitter

Google+

Gyógyszerkereső

GyógyszerHatóanyag