Elménk különbözőképpen értékeli a magunknak teremtett helyzeteket. Lehet, hogy valaki megijed, ha szembesül valamilyen problémával. Az ő elméje ezt mondja: "Te jó isten! Valami baj van! Most mi lesz velem?" Fejében kavarognak a betegséghez kapcsolódó gondolatok, és a kór elhatalmasodik rajta.

Emil Coué - a pozitív gondolkodás atyja - első törvénye a gondolaterőkről: "Amilyen gondolat betölt, áthat és ural, az megvalósulni igyekszik, amennyiben ez emberileg lehetséges."
Ha elménk a bajra fókuszál, az ezzel kapcsolatos gondolat fogja betölteni, és ezt fogja megvalósítani.

Míg a másik ember lehet, hogy ugyanezt a helyzetet kihívásként értékeli, és azt mondja: "Van egy helyzet, amit kezelnem kell! Nézzük meg, mit lehet tenni, hogy a problémát megoldjam." Az ő elméjét is betölti egy gondolat, de ez már a problémás helyzet megoldására történő koncentrálás lesz. És elindul a megvalósulás útján.

A különböző betegségek azt jelzik számunkra, hogy valamit nem csinálunk jól az életben. Valamihez nem jól alkalmazkodunk. A helyes kérdés probléma esetén így hangzik: "Mit üzen nekem ez a helyzet? Mit nem teszek jól? Min szükséges változtatnom?"
Ha így gondolkodom, akkor elmém a problémás helyzet megoldására fog fókuszálni, és megtalálom a megoldást. Természetesen az orvosi diagnózis rendkívül fontos, és lehet, hogy más szakember - például kineziológus - segítségét is kell kérni a kérdések megválaszolásához.

A cikk folytatását a decemberi Diéta&Fitnesz magazinban olvashatják!