úgy néz ki, hogy megint megindult a fogyás, 1,5 kilót fogytam csak úgy (?). Ezen felbuzdulva elmentem egy fitnessz termebe. Kicsit csalódott voltam, mert ha már ott voltam kipróbáltam volna dolgokat, de nem tudom, melyik gép hogyan működik, és csak úgy találomra nem akartam próbálgatni. Nem volt ott senki, aki tanácsot adhatott volna, ami azért szerintem furcsa. Ha más nem akkor a kigyúrt recepciós fiú segíthetett volna. Na akkor bicikliztem és a futópadot használtam, azokat legalább tudom, hogyan kell. Na majd legközelebb. Ha máshogy nem, akkor majd megnézem, hogyan tornáznak a többiek és ha olyan gyakorlatot látok ami megtetszik, majd kipróbálom. Ma reggel konstatáltam, hogy 18 éve voltam ennyi kiló, mint most. Kár, hogy nem kezdtem hamarabb járni a pszihológushoz, előbbre lennék már a lelkifejlődésemben :-) és már hamarabb is lefogyhattam volna és kezdhettem volna jobban érezni magam. Azért nem minden olyan rózsás, mint a súlyom alakulása, a munkában csak pletykákat hallani, de senki nem mond biztosat, mi lesz, hogy lesz, csak találgatunk. Annyi a biztos cska, hogy nagy változások lesznek és az nem mindig jó és nem mindenkinek. Majd meglátjuk. A vak is azt mondta a süketnek az erdőben és neki mentek a fának. De legalább a kolléganő megjött a szabiról és nem minden az én vállamat nyomja. Igaz hogy ma még csak az elmaradt mailjeit olvasta, de majd szépen visszazökken, nem félek, hogy nem. Muszáj neki.
115.
ünnep után
2010.07.14. szerda 16:28
Meg volt az ünnepség, nagyon szép volt. Az egyetem aulája még az eredeti, persze már modern változtatásokkal, pl. szellőzés, ami most ebben a forróságban nagyon jól jött, Ahogy bevonultak, először a diákok, aztán a sok professzor, a rektor, szép volt és méltóságteljes, nem voltak szerencsére hosszú beszédek, kiosztották a diplomákat, utána kivonultak, és jött a rokonok rohama, mindenki elsőnek akart gratulálni, de én mindenkit megelőztem, szerencsére, mert aztán jól jött a segítségem, a virágokat kellett fogni, mert sok szép csokrot kapott, nem tudta tartani mindet. Közös fotók, aztán mentünk az ebédre. Még az ünnepség előtt kapott mindenki kis térképet, hova is kell menni, időben ott voltunk, ki osztottuk a kártyákat, ki hova üljön, ez volt az egészben a legnehezebb, megtervezni az ülésrendet, mert nem mindegy ki hova kerül, amilyen állapotok ott uralkodnak, azon is csodálkoztam, hogy mindenki eljött és képes volt veszekedés nélkül megenni az ebédet. Anyósom is ott volt, nem volt egy rossz szava se, de nem is lehetett a kedvenc unokái mellett ült, azok nem az én gyerekeim. . . Azért jó, hogy egy darabig nem lesz ilyen akció, sok lenne most még egy. Ideges és dühös is voltam előtte, mert az utolsó pillanatban a fél család kitalálta, hogy nálunk átöltöznek, tehát meg kell őket várni, meg kell várni, míg átöltöznek, a párom még kis tízórait is akart tálalni, de én ismerem őket és eddig még minden olyan akcióról elkéstek, ahova pontosan kellett menni, és innen én nem akartam késni, szerencsére 20 perccel az indulás előtt megjöttek, tízórait nem kaptak, gyorsan betereltem őket az egyik szobába és a fürdőszobába, hogy sup sup öltözni, de még többször is kellett noszogatni őket, mert ahogy a sütiket meglátta, a sógor azonnal leült melléjük és úgy nézett ki, hogy fel se áll, míg valami a tányéron lesz, hát udvariatlanul és gyorsan elraktam a hűtőbe, azért mert egy bélpoklos, nem fogunk elkésni. És még meg akartak állni csokrot venni, mondtam hogy NEM, majd vesznek előtte ott, ha lesz idő, ha már nem vettek előtte való nap. És akkor még az volt a kérdés, hogy hol fognak parkolni, hát modnom, hogy a parkolóban, mindenki keressen magának helyet, mintha még azt is nekünk kellett volna rendelni. A párom annyira mindent a szájukba rakott, de tényleg, pedig nem gyerekek már, nem kell a kezüket fogni, érdekes, hogy a család többi tagja odatalált és szépen is volt felöltözve, nem kellett nekik átöltözni, vagy megoldották máshogy. Mindegy, meg volt, szép volt és még csak el se késtek. Ma egy fitklubbot nézek meg, hátha sikerül legyőznöm magam és beiratkozom, az otthoni torna egyre kevésbé megy ugyanis, munkanapokon késő érek haza, de ha itt munka után elmennék valahova, az még normális időben lenne. Csak nem tudom, sikerül-e legyőznöm a legnagyobb ellenségemet, vagyis engem és a szorongásaimat. A diéta sikeresnek mondható. ha nem is nagyon gyorsan, de fogyogatok, és ősszel újra ráhajtok, addig megelégszem a stagnálással is akár. De azért érdekes, hogy most mennyire örülök, hogy beleférek azokba a ruhákba, amik már kicsik voltak, de mikor először hordtam őket már akkor is nagyon kövérnek tartottam magam. Most meg örülök . . . Az övemet csak a második lyukba tudtam bekapcsolni, most meg már az ötödiknél tartok, még egy van aztán rövidebbet kell venni. Ez azért jó érzés.
114.
Itt a nyár
2010.07.02. péntek 08:54
Egy hirtelen nyaralás miatt megállt a fogyásom, nem vigyáztam annyira, mint itthon, elengedtem magam, de már újra fogyok. De ami a legfontosabb, a nagyobbik kicsi lányom leállamvizsgázott, szeptembertől pedig folytatja a doktorin. Nyugodt két hónap következik neki, meg is érdemli, nagyon sokat dolgozott ebben az utolsó szemeszterben. Jön még az avatás, ami nálunk nagy családi összeröffenéssel lesz egybekötve, hogy mekkora nagy azt jelzi, hogy még anyósom is eljön! Az pedig nagy szó.
Én pedig megpróbálom élni az életemet, tornázok, megpróbálok saját programokat szervezni, a gyerekek már nem gyerekek, többet törődöm most magammal, mint a családdal, néha lelkiismeretfurdalásom is van ezért, de hagyom őket a maguk útját járni, elengedni őket, hiszen nem gyerekek már. Azért összerándult a gyomrom, mikor a nagy bejelentette, hogy átköltözik a kollégiumba, (edddig nem kapott helyet, mert közel lakunk, de most már nem közönséges diák, automatikusan ott lakhat), de már kibékültem ezzel is, tulajdonképpen az a természetes, hogy a saját lábára áll. Persze továbbra is minden segítséget amit csak akar, megkap tőlünk.
A kicsinek is rendben vannak a vizsgái, neki is itt a szünet, rengeteg programot tervezett a nyárra, nyaralást is persze, de nem csak a barátjával, hanem a barátnőivel is és ez nekem nagyon szimpatikus. Én az ő korában, vagyis mikor már volt egy stabilabb barátom, akkor mindig csak vele akartam lenni, nem voltak barátnőim, vagyis lassan hagytam felszámolódni a kapcsolataimat, hogy "csak neki élhessek", ami egy nagy hülyeség. És ennek most iszom a levét. Remélem egyre kevesebbet.
113.
minusz 13 kilo
2010.05.26. szerda 12:28
Azzal riogattak a stúdióban, hogy, ha nem fogok hozzájuk járni, akkor nem fogok tovább fogyni, de ez nem jött be nekik, mert már majdnem annyit fogytam nélkülük, mint velük.Az is lehet, hogy csak azért mondták, hogy befizessek egy következő fordulóra. Hát nem. Ha megy egyedül is akkor egyedül fogom tovább csinálni. Olyan egyszerű különben, hogy nem jutott ez nekem magamnak eszembe? Mindegy, kifizettem a tanulópénzt. Közben pedig egy hétvégén a sógoréknál is voltunk, persze szendvicsek és sütik tömkelege fogadott, mert nem illik csak úgy várni a vendégeket, és persze a vendégeknek is illik mindenhol bekapni egy falatot. De sikerült megoldani, tényleg csak a minimumot ettem, ami belefért a diétába is és akkor mikor a háziasszony látta :-).
112.
jól vagyok
2010.04.22. csütörtök 15:49
Ma az izlandi hamu ellenére is nagyon jó napom van, mert végre átléptem a bűvös 10kilót. Meg van tehát az első részeredmény, jutalmul mehetek tovább :-) . De valahogy nem megerőltető, persze van amikor ennék valamit csak úgy, pedig nem vagyok éhes, de nem vagyok farkaséhes, persze amikor a konyhában csinálom a reggelimet vagy tízóraimat, jönnek a megjegyzések, a dicséretek is, hogy milyen egészséges kajákat csinálok, mert mindig van ott valami zöldség, sovány sonka vagy a tízóraira gyümölcs túróval meg ilyenek. Rákérdeztem az utolsó látogatáskor, hogy ehetek-e gyümölcs jogurtokat, hát nem tiltották meg, de viszont elmagyarázták, hogy abban sok a cukor, a szinezék, a vitamin meg kevés, és ha fehér jogurthoz adok friss almát vagy narancsot, akkor a több vitamint és rostot fogyasztok és jóllakom vele, mintha egy gyümölcsöset ennék, de kalóriában nem nagy a különbség. A vacsora kiválasztása most a legnehezebb, mert jó lenne ha csak zöldséget ennék, de unalmas már a párolt zöldség, a keverékekkel meg is jártam, nem volt olyan finom mint képzeltem, és hiányzik bele valami, de azért csak megoldom valahogy, de ilyenkor szokott hiányérzetem lenni. Segít ha arra gondolok, hogy Marilyn Monroe, remélem jól írtam le a nevét, 42es ruhákat hordott, ami most a 46osnak felel meg, bár nem tudom, igaz-e ez, de valahol ezt olvastam.
Otthon is kezdenek a dolgok helyre jönni, most vagy én változtam meg, vagy a párom, vagy mindketten valami kölcsönhatásra, de nem elemezem ezt most, mert még majd találok valami fölösleges gubancot. Most ugyan nem járok 20 centivel a föld fölött, de jól érzem magam a bőrömben, kezdek jobban hinni és bízni magamban. Nem tudom mennyire a pszihológus terápiája a ludas ebben, mert szerintem csak beszélgetünk, de ha onnan jövök haza, olyan érzésem van, hogy mindenre képes vagyok, mindent meg tudok csinálni, ügyes és szép vagyok és mindent meg is tehetek, persze csak pozitív dolgokat. No mondjuk ez most hülyén hangzik és leírva is hülyén néz ki, de olyan komplexen vagyok jól, hogy nem tudom rendesen megfogalmazni.
Megyek uzsonnázni, graham kifli sonkával, pici vajjal és paradicsommal. Vacsorára borsóleves lesz. Holnapra főzök magamnak kis krumplit, az lesz az ebéd zöldséglevessel. A hétvégi menüt majd a gyerekekkel és a párommal egyeztetjük, hogy mindeni elégedett legyen, nekem se legyen sok munkám, mert virágpalántákat akarok venni a terasz köré oda ahol a kutyulika kigyúrta és el is kell azokat majd ültetni.
116 bejegyzés listázva: 112-116
A blogok (internetes-naplók) létrehozója/tulajdonosa egyedül vállalja a felelősséget az általa létrehozott blogok teljes tartalmáért. A HáziPatika.com oldalain futó blogok igazság-, és valóságtartalmáért a szolgáltató nem vállal semmilyen felelősséget.
