A kezelés hatékonyságának mértéke betegenként változhat, így nehéz erre a kérdésre pontos választ adni. Mégis a pszichiáterek szerint a leggyakrabban jelentkező, paranoid típusnál marad meg legjobban a szociális és érzelmi válaszkészség, mert ez általában abban a korban kezdődik, amikorra már egy érettebb személyiségstruktúra alakult ki.
Mivel a kamaszkorban sokat változik a személyiség, ez az időszak még egészséges esetekben is sok konfliktussal jár. Az ön által felsorolt tünetek éppúgy utalhatnak kamaszkori jellemzavarra, mint a szkizofrénia lappangó, azaz bevezető szakaszára, de ezt csak és kizárólag szakember tudja eldönteni. Amennyiben felmerült önben a gyanú, mindenképpen vigye el fiát egy pszichiáterhez.
Az régóta ismert tény, hogy bizonyos kábítószerek a szkizofrénia tüneteihez hasonló hatásokat okoznak, mint ahogy az is tudott, hogy lappangó szkizofréneknél a droghasználat felgyorsíthatja a tünetek megjelenését. Azonban a drogok önmagukban, genetikai sérülékenység nélkül nem vezetnek szkizofréniához.
A szkizofrénia kialakulásához genetikai és környezeti hatások egyaránt szükségesek. A betegség közvetlenül nem örökölhető, és több gén szerencsétlen "együttállására" is szükség van. Emellett természetesen a környezeti hatásokat sem szabad elhanyagolni, azok is szükségesek a betegség kialakulásához.
Valóban, a szkizofrénia bizonyos tünetei általában a betegség bizonyos szakaszaihoz köthetőek, ám ez sajnos nem mindenkire jellemző. A tünetek ugyanis egyénenként különböznek, van, akinél több szimptóma is jelentkezik, másoknál kevesebb, és bizonyos tünetek egyszerűen ki is maradhatnak. A szakmai javaslat szerint érdemes szakemberhez fordulni, ha az egyén viselkedése nagyon megváltozik.
A szkizofrénia tünetei rendkívül összetettek, és bizonyos esetekben más betegségekkel is könnyedén össze lehet keverni őket. Ráadásul a szkizofrénia tünetei különbözőképpen és mértékben jelennek meg az egyénekben. A diagnózist ezért csak szakorvos állíthatja fel!
A szkizofrén betegek kezelése manapság nagyobbrészt otthon, járóbetegként történik, mivel a modern gyógyszerek töredékére csökkentették a kórházi kezelés szükséges idejét. Ezért különösen fontos, hogy a családtagok a lehető legtöbbet tudjanak a hozzátartozójuk betegségéről, mert csak így tudnak segíteni a tünetek leküzdésében, a visszaesések megelőzésében, a beteg életminőségének minél teljesebb megőrzésében. A legközelebbi hozzátartozók, a beteg gondjait enyhíteni akaró családtagok és barátok nemcsak közvetlenül a betegnek segíthetnek, hanem adott esetben a kezelő orvossal, a terapeutával együttműködve közvetve is. A családnak lehet a legnagyobb szerepe abban is, hogy a beteg visszailleszkedjen a mindennapi életbe. Ha a beteg teljesíthető, az állapotához igazodó feladatkört, tevékenységi lehetőséget kap a családban, ha ott továbbra is megvan a megbecsült helye, ahol hasznosnak érezheti magát és kiélheti kreativitását stb., akkor sikerélményhez juthat, ami gyógyítja önértékelését. Az egészségeseknek is fontos a megerősítés, a pozitív visszajelzés, a szeretetteljes légkör, a bizalom, ez különösen így van a szkizofrén betegek esetében.
A gyógyszeres kezelés mellett (azt nem helyettesítve, hanem kiegészítve) több nem gyógyszeres terápia is létezik a szkizofrénia gyógyítására. Az egyéni pszichoterápia része a pszichoedukáció, vagyis a beteg lehető legteljesebb felvilágosítása a betegségéről, és az egyik legfontosabb a kognitív viselkedésterápia. Emellett különböző csoportterápiák, családterápia és az úgynevezett komplex (mozgás, művészeti, munkaterápia) is szolgálhatja a beteg mind teljesebb visszailleszkedését az egészséges emberek közé, illetve a mind tartalmasabb életvitelét.
Ez az úgynevezett kognitív terápia segítségével történhet. A szkizofrénia legmarkánsabb tünetei ugyanis a kognitív tünetek: a beteg információ-feldolgozó rendszere hibásan működik, ami téves észlelésekhez, szokatlan, a valóságnak nem megfelelő ítéletalkotásokhoz, bizarr gondolatokhoz vezet. A kognitív viselkedésterápia lényege, hogy a beteg megértse azokat a folyamatokat, amelyek a kóros élményei hátterében állnak, és így képes legyen ezeket megfelelő módon kezelni, "helyére tenni". A terápia során egyre inkább fel tudja mérni, képes azonosítani, meg tudja különböztetni a hibás észleléseken alapuló élményeket a valós élményeitől. Ez azért is nagy jelentőségű, mert ha a beteg már az esetleges visszaesés kezdetén fel tudja ismerni a kóros élményeket, akkor adott esetben a gyógyszeres kezelés újbóli beállításával elejét lehet venni az állapotromlásnak. A kognitív terápia hozzájárulhat ahhoz, hogy csökkenjen a pszichotikus tünetek, élmények kiváltotta stressz, szorongás. A terapeutával együtt úgynevezett "megküzdő stratégiát" alakítanak ki az adott tünettel szemben, hogy megfelelő módon tudja kezelni azt.
A betegség biológiai, biokémiai elemeinek összetett volta miatt a gyógyszeres kezelés hatásának kialakulásához, az érezhető javuláshoz bizonyos idő, több hét szükséges. Ez az idő betegenként változó lehet, a szervezetük különböző gyógyszerlebontó képessége miatt. A hatékonysághoz alapvetően fontos a kihagyások nélküli, rendszeres gyógyszerszedés. Más betegségekre (például magas vérnyomásra, más belgyógyászati problémákra) alkalmazott gyógyszerek és az antipszichotikumok között kölcsönhatások is kialakulhatnak, amelyek ronthatják a szkizofrénia kezelésére használt gyógyszerek hatékonyságát.
