Brit kutatók 5000 évvel ezelőtt használ gyógyszerek titkát keresve utaztak Egyiptomba, majd hazatérve izgalmas felvetéssel álltak elő: cannabis-származékokat használt az ókori orvostudomány.
A Manchesteri Egyetem kutatói (KNH Centre for Biomedical Egyptology) a Sinai-félszigeten kutatják az ókori egyiptomi medicinák titkait. A vizsgálat során a helyszínen élő beduinok által ma is használt tradicionális orvoslási kellékeket vetik össze a sírokban talált maradványokkal, továbbá alaposan összehasonlítják az ókori orvosi papiruszok leírásait és a beduinok gyógynövény használati szokásait is. Reményeik szerint a fáraó-kor gyógyászatának gyökereit tárhatják fel minden eddiginél alaposabban.
Kínában már 8000 éve ismerik
A cannabis talán éppen Távol-Keletről: a növény magjait ugyanis már Kr.e. 6000-ből származó kínai ételmaradványokban is megtalálták, míg az első írásos feljegyzés Kr.e. 2727-ből származik, amely megörökítette a szer orvosi használatát. A szent füvet Kr.e. 1200-800 között india forrásokban és az Atharvavédában is említették, ahol szintén orvosi használatra javasolták. A zoroasztriánus szövegek már változást jelentenek, ugyanis ott a kender kábítószer-jellegének örültek. A cannabis pszichotropikus hatását pedig először egy Kr.e. 100 körül írt kínai gyógynövénykönyvben részletezték.
A kender Európába a szkíták révén került el, akik Kr.u. 500-100 között honosították meg itt is az általuk már 1000 éve használt növényt. Mindezt Kr.e. 430-ban Hérodotosz is megemlítette, aki a kender rituális használatát hangsúlyozta. Európában hamar felismerték az orvosi lehetőségeket: Dioszkuridész Kr.u. 100-ban római medicinaként írta le a cannabist, míg 70 évvel később Galénosz a növény magjának pszichés hatásait emelte ki.
Az arabok terjesztették - Napóleon tiltotta
Az arab kereskedők a mind divatosabbá váló hasis-lázat kihasználva nemsokára Ázsia összes piacát elárasztották az új növénnyel, a középkori Európát pedig először Marco Polo tudósította az arab őrületről. A kereskedők mindenhová eljutottak, így magától adódott, hogy az Újvilág is hamar melegágya lett a gyógyászati kábulatnak: 1549 körül angolai rabszolgák cannabist vittek magukkal Brazíliába, ahol gazdáik megengedték, hogy a cukornád közé ültetve neveljék fel, majd az aratások közti szünetekben szabadon szívhassák azt.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
1606-1632 között a legelső amerikai brit és francia kolóniákon is megjelent a kender - aminek nagyon fontos szerepe volt a brit gyarmatbirodalom fejlődésében -, ám a 17-18. században az ópium népszerűségben ekkor még felülkerekedett a hasison. A cannabist a tudomány is feldezte: 1753-ban Carl Linnaeus a Cannabis sativa nevet adta a növénynek.
1798-ban Napóleon Egyiptomban szembesült azzal, hogy a szegények körében széleskörben elterjedt a bódító hasis szívása. Ennek hatásait látva katonáinak megtiltotta a cannabis-használatot, ám úgy tűnik nem volt túl sikeres: a franciák magukkal vitték a zöld növény és a bódulat kultuszát, és 1843-ban Párizsban létrehozták a haisevők első európai klubját, a Le Club des Hachichins-t. Az új szert Angliában főleg orvosi célokra alkalmazták: 1890-ben Viktória királynő fájdalmait is cannabis-szal kezelték. A szigetországban - talán ennek is köszönhetően - a növényt 1901-re ártalmatlannak nyilvánították és a vele szemben fennálló tiltásokat egytől egyig törölték.
A leginkább érintett Törökország és Egyiptom kérésére azonban megkezdődött a szigorítás, és a növény 1925-ben a genfi egyezmény veszélyes kábítószerei közé is bekerült.
Az Egyesült Államokban a cannabist az 1840-es évektől Európához hasonlóan orvosi célokra használták, míg a hasist a perzsa patikákban árulták. Az 1910-es mexikói forradalom hozta meg az első komolyabb változást, amikor az onnan beáramló emigránsok magukkal hozták a "marihuána" kultuszát. Hamar megindult a propaganda a bevándorlók és azok bűnös szokásai ellen, így az általuk előszeretettel szívott marihuána a borzalmas bűnök szimbóluma lett.
Drog vagy gyógyszer?
A II. világháború változást hozott: 1944-ben a LaGuardia-jelentés arról számolt be, hogy a korábbi kutatásokkal ellentétben a marihuána nem okoz erőszakot, eszméletlenséget vagy szexuális bűncselekményt, mégcsak nem is vezet függőséghez.
Az ENSZ már nem volt ilyen megengedő: 1961-es droglistáján a cannabis az opiátokkal és a kokainnal került egy helyre, mivel "kemény addiktív hatása van" és veszélyt jelent a közegészségre. Csak az orvosi és tudományos használatát engedték, és a korábban már ismerttté vált Anslinger részvételével működő WHO bejelentette: a cannabisnak nincs a modern gyógyászat számára értéke, és 25 év múlva el fog tűnni.
A szabályozás ellen számos tiltakozást szerveztek a szigorítást követelők, majd a Reagan-kormányzat is a jogszabályok szigorítása mellett állt ki. Az első elnök, aki maga is elismerte, hogy marihuánát használt, Bill Clinton volt, bár elmondása szerint "nem tüdőzte le".
Jelenleg is tart a vita a szer speciális gyógyászati célú alkalmazása körül, a cannabis ugyanis többek között alkalmas a rákos betegek kemoterápiás kezelése során fellépő táplálkozási nehézségek kezelésére, illetve a glaukómás betegek szemében az intraokuláris nyomás csökkentésére is. A cannabis gyógyászati felhasználása mellett érvelők nyomására jelenleg az USA több államában az orvosok - kísérleti jelleggel - felírhatnak cannabist a betegeiknek. Kanadában pedig 2005 óta cannabis-tartalmú gyógyszert is felírhat az orvos.
Az orvos.
Ez is érdekelheti
mult-kor.hu
Legjobban: