Susan Pease Gadoua pszichológus szülei 19 éves korában váltak el, a nő azonban saját bevallása szerint már évekkel korábban látta, hogy romlani kezd édesanyja és édesapja kapcsolata. Akkor még nem értette, mi történik a szüleivel, később viszont, amikor már több, házassági problémákkal küzdő párral dolgozott együtt, rájött, hogy a szakításhoz vezető út sok szerelmesnél hasonló nehézségekkel van kikövezve. A PsychologyToday.com -on megjelent cikkében őszintén írt arról, mi volt az az 5 fő elem, ami hozzájárult a szülei válásához, és ami - legalábbis a tapasztalatai szerint - más házaspároknál is veszélyforrás lehet.
Egymás ellen dolgoznak
Gadoua így utólag visszatekintve már meg van róla győződve, hogy a szülei nem szerették egymást házasságuk utolsó 10 évében. Folyamatosan egymás ellen dolgoztak, démonizálták a másikat (amikor csak tudtak rosszat mondtak a másikról), ez pedig rendkívül instabillá tette a kapcsolatukat. A hosszan tartó és békés együttlét titka, hogy a kisebb-nagyobb különbözőségeink ellenére is találunk egy olyan közös területet, amin mozgunk - amennyiben azonban erre egyik fél sem hajlandó, és azt hiszi, csak a másiknak kell megváltoznia, vagy jobban megváltoznia, a szakadék egyre mélyebbé fog válni.
Nem beszélnek egymással a szükségleteikről, érzéseikről
"Az édesanyám az apám helyett mindig a barátnőivel beszélte meg, milyen problémák vannak a házasságával, az apám pedig senki előtt nem nyílt meg ezzel a témával kapcsolatban. Úgy hiszem, egyikőjük sem tudta, mit érez vagy mire vágyik a másik" - szögezte le cikkében Gadoua. Minden kritika mögött, amelyet a partnerünkkel szemben fogalmazunk meg, érzelmek, szükségletek állnak. Ha azt kérdezzük tőle, hogy "miért nem segítesz a ház körül soha?", akkor úgy érezzük, nem tisztelnek, értékelnek minket eléggé, és segítségre, támogatásra van szükségünk.
Mindarról azonban, ami bennünk van, őszintén, nyíltan kell beszélnünk a szerelmünkkel. Egyszerűen mondjuk azt, hogy "szükségem van a segítségedre, megtennéd, hogy ezt vagy azt megcsinálod?", és máris egyértelműbb a helyzet. A pszichológus szerint nem az a probléma, hogy vannak igényeink, hanem az, hogy hogyan kezeljük, tálaljuk ezeket. Mondjuk el azt, ami tetszik, és azt is, ami nem - utóbbinál azonban figyeljünk arra, hogy ne támadással, kritikával indítsunk.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Nem töltenek együtt (elég) időt
Gadoua figyelemmel kísérte, hogyan tölt egyre kevesebb minőségi időt egymással anyja és apja. Egy idő után már alig mozdultak ki együtt, és a beszélgetéseik is kiüresedtek. Amikor egy házaspár eljut idáig, nem sok jót lehet várni a folytatástól - főleg akkor nem, ha az eltávolodást megoldatlan problémák, eltemetett sérelmek okozzák, vagy az, hogy egyszerűen nem szeretik a másikat. Bár Gadoua hozzáteszi, látott már csodás "gyógyulásokat", általánosságban elmondható, hogy nem ez a jellemző. Azoknak, akik látják, hogy kezdenek messzire kerülni a másiktól, azt tanácsolja a szakember, hogy beszéljenek párjukkal arról, mit tapasztalnak, és tegyenek lépéseket az újrakapcsolódás érdekében. Akár párterapeutához is lehet fordulni segítségért.
Házassági problémáikat a házasságon kívül igyekeznek megoldani
Ez az egyre erősebb eltávolodás következménye, figyelmeztet Gadoua. Sokak számára a boldogtalan házasság problémáját az oldja meg, ha kilépnek belőle, és mással folytatják az életüket. Mások úgy mennek el, hogy tulajdonképpen maradnak: szinte minden idejüket a gyerekkel, a barátokkal vagy a karrierjük építésével töltik, és a házasságukkal nem törődnek. Sőt, sajnos olyanok is vannak, akik valamilyen függőségben (alkohol, drog, szerencsejáték, pornó stb.) keresik a megváltást. Pedig a fájdalom elől való menekülés nem oldja meg a gondokat, csak ront a helyzeten. Ha van valami, aminek hatására jobb lehet a kapcsolat, tegyük meg, ha nincs, beszéljünk erről a másikkal, és amennyiben nem találunk megoldást, lépjünk tovább - megadva ezzel a lehetőséget arra, hogy mindenki (újra) megtalálja a boldogságot.
Nem kérnek segítséget
"A szüleim jó emberek voltak. Fogalmam sincs, a terápia megmentette volna-e a házasságukat, de lehet, hogy segített volna. Tanulhattak volna például alapvető kommunikációs technikákat, párkapcsolati tudnivalókat, amelyek esetleg megakadályozták volna a válást" - töpreng a pszichológus, aki úgy folytatta: a legtöbb pár, akinek válással végződik a házassága, vagy nem kér profi segítséget, vagy nem időben fordul szakemberhez. Pedig a "majd lesz valahogy, az idő megoldja" nem jó stratégia. Ne várjunk addig, míg olyan nagy lesz a krízis, hogy a kapcsolat menthetetlenné válik, húzza alá Gadoua. Nem szégyen bejelentkezni egy szakemberhez, hiszen ő kívülről sokkal jobban átlátja a problémákat, ezáltal hatékonyabban tud minket terelgetni a megoldás felé.
Egy jó tanács
Amennyiben olyan helyzetben vagyunk, hogy záros határidőn belül döntenünk kell arról, mi lesz a házasságunkkal, tegyük fel magunknak a következő kérdéseket, a válaszokból pedig rájöhetünk, érdemes-e még harcolni a másikért - javasolja Gadoua.
- A házastársam mellettem áll, az én csapatomban játszik?
- Őszintén tudunk beszélni egymással?
- Elég minőségi időt töltünk a másikkal?
- Házasságon belül igyekszünk megoldani a problémákat?
- Kértünk-e segítséget?
Legjobban: