A megasztárélet viszontagságai
Egy megasztár-jelölt élete több szempontból sem nevezhető mindennapinak. Életük a döntők során csak a szombat estére való felkészülésről szól. Naponta legalább hat órát énekelnek (vagy talán többet), így hangjuk óriási terhelésnek van kitéve. Nem csoda, hogy a megasztár műsorok alatt többször előfordult, hogy valamelyik énekesnek elment a hangja. Mi okozhatta Varga Ferenc hangszalagbetegségét? A választ Tóth Veronika, az első Megasztár győztese adta meg: "Szerintem Feri rendkívül jó énekes, de nem tud még a hangjával takarékosan bánni. Egész egyszerűen elfáradt. Szerintem az éneklés olyan, mint a futás. Ha egy nagy kört akarunk lefutni, akkor tudnunk kell beosztani az erőnket, hogy végig bírjuk. A zenében a dinamika felel meg a futási sebességnek. Nem érdemes végig "teli torokból" énekelni, mert lehet, hogy a hangszalagok nem bírják ki a célig. Ha pedig fáradt a hang, akkor nem szabad erőltetni, és szerintem Feri örülhet, hogy ennyivel megúszta."
Hangatlasz
Bármilyen furcsa, de a hangadás is egyfajta izommunka. A hangszalagok feszességét, zárását izmok működtetik. A garat képletei segítségével és az izmok megfeszítésével a rés felett-, mellett lévő izmok zárásával születik meg a hang. A hangszalagok nyugalmi hossza és vastagsága a hang mélységét határozza meg. Minél hosszabb és vastagabb, annál mélyebb. A a férfiak 4-6 mm-rel hosszabb hangszalaggal rendelkeznek, mint a nők.
A hangképzésben komoly anatómiai apparátus vesz részt: orrüreg, ajak, nyelv, keményszájpad, lágyszájpad, garat, gégefedő, gégefő, pajzsporc, légcső, nyelőcső, hangszalagok. Emellett a tüdő szolgáltatja a levegőt, amely a légzőizmok segítségével jut el a légcsőbe, de az agy munkája sem elhanyagolható, mivel a hangadás akaratlagos idegrendszeri szabályozás alatt áll.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Nem elég a jó hang
A Zeneakadémián hangegészségtant is tanítanak, amelyre a karvezető-, középiskolai énektanár-, operaénekes jelölteknek kötelező járni. A leendő művész-tanárok ezen a tantárgyon keresztül sajátítják el a hangképzés élettanát, leggyakoribb betegségeit és annak kezelését. A könnyűzenében jóval kevesebb olyan énekest találunk, akik tisztában vannak a szakszerű hangképzéssel. Az operaénekesek évek hosszú sora alatt sajátítják el azokat az apró dinamikai- és hangképzési praktikákat, amelyek segítenek a hangszalagok épségének hosszú távú megőrzésében. Például a könnyűzenészek körében kevéssé ismert és alkalmazott fejhang technika (más néven falzett) arra szolgál, hogy a hangszalagok más területeit használva tudjon a zenész énekelni, ezáltal a hangadásra szolgáló izmok nagy része képes pihenni. A férfiak jóval könnyebben tudják a falzett technikát elsajátítani, mint a nők - ez az anatómiai különbségekből adódik.
Énekes-csomó
Énekesek körében igen gyakran előforduló betegség az úgynevezett énekes-csomó, amely a túlzott hanggyakorlással, rosszul megválasztott hangfekvéssel vagy hibás hangképzéssel magyarázható. A betegségben kezdetben gyulladásos izzadmány, később vizenyős csomócskák jelennek meg a hangszalagok szélein, amelyek a hangrés zárását akadályozzák. Ilyenkor a hang rekedtté válik, krákogási kényszer és idegentest-érzés gyötri a betegeket.
Caruso, a legendás hangú tenorvirtuóz is gyakran szenvedett hangszalagbetegségben, amelynek hátterében a lenyomott gégefővel történő tenoréneklés állt.
"Az ember felkiált a zenekari árokból..."
Somos János Csaba, a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója majd tízéves karvezetői és karmesteri tapasztalatra tekinthet vissza. A zeneirodalom remekeit vezényelhette kitűnő szólisták és kóristák közreműködésében. Elkerülhetetlen volt számára az "énekes-betegséggel" való találkozás.
"Érdemes külön tárgyalni a hivatásos énekeseket és a nem hivatásos kóristákat, mivel hangtechnikai tudásuk eltér egymástól. A felső légúti, hangszalagokat nem érintő betegséggel küszködő operaénekesek képesek olyan csatornákat megnyitni a hangképző rendszerben, amelynek segítségével tisztán meg tudják szólaltatni az adott hangot. Minden magasságot elérnek, viszont hangjuk színe nem olyan szép. Sokat segít a falzett éneklési technika vagy más néven markírozás, amikor a hangszalagokat alkotó izmok nem teljes felülettel vesznek részt a hangképzésben. Ezzel a módszerrel érhető el a takarékos éneklés - nyilatkozza a művész. Amikor a próbán a szólista nem akarja hangszalagjait megerőltetni, s nem énekel, akkor az ember felkiált a zenekari árokból, hogy legalább markírozzon, mert nagyon sokat segít vele a zenésztársaknak. A nem hivatásos kórustagok jelentős hányada hangszalagot nem érintő gyulladásos betegség fennállta esetén viszont képtelenek az éneklésre, mert valami folytán úgy érzik, hogy nem tudnak tisztán intonálni. Valószínűleg azért, mert nem tudják megnyitni a rejtett hangképző csatornákat, és a falzettet sem ismerik. - adja meg a választ Somos János Csaba.
"Izommemória"
A hangszalagokat érintő betegség esetén szigorúan tilos az éneklés. A hivatásos operisták képesek arra, hogy a próbák csendes, fejben történő követése után gyógyult állapotban tökéletesen tudják folytatni a munkát ott, ahol a többiek tartanak, tehát nincsen szükség külön gyakorlásra. Szerintem ez azt jelenti, hogy az izommemóriájuk - a hangszalag feszességéről alkotott elképzelés és erre történő visszaemlékezés - nagyon fejlett szinten tart. A kóristáknál viszont nem lehet izommemóriára hagyatkozni, így náluk jóval nagyobb szerepet kap a gyakorlás - vélekedik a karmester.
Rettegett reggelek
"Nagyon gyakori, hogy izgulnunk kell az esti koncert sikeréért, mivel az énekesek - főleg a szólisták - nagy erőpróbának vannak kitéve a napi nyolc óra koncert előtti gyakorlás alatt. És amilyen az élet, pont az előadás reggelén hagyja cserben őket a hangjuk."- mondja a karmester. Ilyenkor nincs más teendő, csak sietni az orvoshoz, hogy adjon valami olyan csodaszert, amely a tüneteket - ha csak rövid időre is - képes megszünteti. Ilyenkor készenlétben kell állni, mert ha nincs esély a gyógyulásra, akkor riadóztatni kell egy másik szólistát. Előadást ritkán kell lemondani, mindenesetre sokszor igen nehéz találni olyan énekest, aki tudja a darabot, mivel nem mindig van kettős szereposztás. Ezt ugyanis arra az esetre alkalmazzák, amikor az egyik szereplő megbetegszik, a másik be tud ugrani helyette, és viszont." - árulja el Somos János Csaba.
Gégediéta
Az orvosi gyakorlatban a túlterhelés okozta hangszalag-gyulladás az ún. gégediétával küszöbölhető ki, amely az alkoholfogyasztás, dohányzás és a hangterhelés tilalmából tevődik össze. Egyes szakmai állásfoglalás szerint az erős, csípős ételek fogyasztása is kedvező az énekes-csomó megelőzésében. Tóth Veronika számára a chilipaprika, pálinka vagy egy kis vilmoskörte segít kinyitni a hangot, de egy-két slukk cigaretta sem rossz megoldás fellépés előtt. "Másfél-két órával színpadra lépés előtt fokhagymát eszem, mert nagyon szépen kitisztítja a hangom. Viszont a méz és a tömény, cukrozott italok, olajos magok nagyon nagy kárt tudnak okozni, szinte berekedek tőlük."- nyilatkozza a ragyogó hangú énekesnő. Veronika emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos minden negyvenötödik perc éneklés után legalább öt perc szünetet tartani, hogy egy kicsit pihenhessenek a hangszalagok.
A zene is gyógyít
Felmerül a kérdés, hogy vajon hogyan lehet kíméletes próbákat tartani egy beteg torkú művésznek? A választ Somos János Csaba zeneigazgató adja meg: "általában a beteg hang beszéd közben is mélyebb, mivel a hangszalagok képtelenek erősen megfeszülni. Pláne reggel, felkelés után nehezen préselhető ki hang az ember torkán. Éppen ezért mindig azt kérem az énekesektől, hogy ne közvetlenül a próba előtt keljenek fel, hanem lehetőség szerint jó néhány órával éneklés előtt. Próbán arra törekszem, hogy sok levegős gyakorlattal kezdjünk, pl. staccatoval, amikor a hangok között lehet pihenni vagy koloratúrral, amellyel szinte csak érintünk egy-egy hangot. Ezután fontos a jó darabválasztás is. A régebbi korok művei, például Palestrina, Lassus zenéi vagy a gregorián dalok kifejezetten segítenek a gyógyulásban, mert nagyon kedvező hangfekvésben kell elénekelni őket. Valóban testi-lelki terápiát jelentenek mindannyiunknak. Ha pedig mindenki kellően felkészült, akkor jöhetnek a nehezebb művek, mint Bartók vagy Sztravinszkij zenéi."
Legjobban: