Az életközépi krízis és a kapuzárási pánik nem ugyanaz a fogalom. Míg az utóbbi szexuális jelleget mutat, addig az életközépi krízis sokkal összetettebb és bonyolultabb dolog. Ahhoz, hogy ezeket a szálakat kibogozzuk, megkerestük Gyetvai Viktória párkapcsolati szakértőt.
Mi is az a krízis?
A krízis szó ijesztő lehet, hiszen ezt hallva negatív érzésekre asszociálunk. A szakértő azonban elmondja, hogy nem kell azonnal a szó rossz értelmét keresni. Ha valaki krízisbe kerül, akkor váratlan érzelmi sokkra gondolunk. Lehet ez bármilyen trauma, akár egy betegség, egy válás , vagy egy szerettünk váratlan halálesete is. Azonban fontos tudni, milyen fontos szerepet tölt be a krízis az életünkben, hiszen születésünktől kezdve egy hosszú és szövevényes életutat járunk be, melynek különböző állomásai kihatással vannak a személyiségünkre, fejlesztik azt.
Gyetvai Viktória példaként az óvodás és iskolás kort hozza fel: először otthonról, a biztos, ismert közegből szakadunk ki, azonban a gyermek személyiségének már szüksége van más gyermekek társaságára, így voltaképp pozitív végkifejlete lesz az új környezetbe kerülésnek. Ugyanez igaz az iskolás korra is, amikor a gyerek általános iskolából középiskolába kerül: új ismereteket, új tudást, új barátokat szerez, habár ez a változás gyakran a régi kapcsolatok rovására mehet.
Beletartozik a sorba a házasság és a gyermekvállalás is, hiszen ilyenkor válunk feleséggé, férjjé, anyává, apává, felnőtté. Ezeket az állapotokat normatív krízisnek nevezzük, és itt a krízis szó jelentése egészen más, mint ami a köztudatba kering. Ezekben az életeseményekben az a közös, hogy hasonló kérdések merülnek fel, hasonló kihívásokon megyünk keresztül, mint ha az élet váratlan krízist gördített volna az utunkba. A szó maga válságot, fordulatot jelent, amelyből ki lehet jönni fejlettebben, többként, de sérülten, összetörten is.
Életközépi krízis: a kérdések ideje
Az életközépi krízis általában 35-50 éves kor között jelentkezik. Mivel ez az állapot minden embert érint, így nemekre bontani nem érdemes, emberi életünk jellemzője, mondja a szakértő. Az elnevezésből adódik, hogy életünk felénél éljük át ezt a fordulatot, melynek ideje emberfüggő.
Ebben az időszakban számos olyan kérdés fogalmazódik meg az emberben, amelyre kétségbeesetten keresi a választ: már ilyen sokat éltem? Mit csináltam eddig, mit tettem le az asztalra? Mit akarok kezdeni az életemmel? Ki vagyok én? Hol tartanak a kapcsolataim? Amit gyermekkoromban megálmodtam, azt megvalósítottam? Elértem a kitűzött céljaimat?
A legtöbben elképzelnek maguknak egy életet, kitűznek bizonyos célokat, melyek gyümölcsét ebben a korban már szeretnék learatni. Itt egy olyan fordulóponthoz érkezik az életünk, melyben mérlegre állítjuk az eddig elért és a kitűzött célokat.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
40 éves korban az ember rádöbben, hogy az élet véges. Ijesztő felismerés ez, amely mindenkiben mást hoz a felszínre. Nők esetében gyakran kerül előtérbe a gyerek, ha még nincs, hiszen ketyeg a biológiai óra, "szülni kell". Férfiak esetében ilyenkor gyakran képbe kerül a "milyen régóta vagyok házas" érzés, ezért is azonosítják gyakran a kapuzárási pánikkal ezt az életszakaszt.
Eddig csak elérni akartunk, a kitűzött célok mellé pipát tenni, család, ház autó stb., de ilyenkor megfogalmazódik a kérdés, hogy hogyan tovább? Van-e még feljebb a munkámban? Eddig elértem a céljaimat, de mik következnek most?
A szakértő szerint ez az állapot lehet normatív krízis , hiszen összefoglaló szereppel bír, láthatjuk, hol tartunk jelen esetben. Azonban megjelennek a hiányosságok is, kiderülhet, hogy teljesen más életet képzeltünk el magunknak, lehet, hogy teljesen más szakmát akartunk, máshol szerettünk volna élni. Akinél túl kevés a párhuzam, annál azt mutatja meg az életközépi krízis, hogy milyen messze sodródott a vágyaitól, ami komoly belső feszültséget okoz, és felveti a kérdést: hogyan érjem el önmagamat és a vágyaimat?
Mérlegen a párkapcsolat
Igaz ez a párkapcsolatra is, hiszen jó esetben már hosszú évek óta házasok vagyunk, de ilyenkor felmerül a kérdés, ki is ez az ember? Valóban vele fogom leélni az életemet? A célok, melyeket együtt indítottunk útnak, beteljesedtek?
A szakértő szerint ilyenkor mérlegre kerül a valóság és az elképzelt világ. Hiszen az élet nem arról szól, hogy menjünk, valósítsuk meg önmagunkat, hanem a csekkekről, a munkáról, a mindennapos harcokról, a gyerekek taníttatásáról. Az életközépi krízis lelassítja az addigi pörgős, rohanós hétköznapokat, hogy az ember szembenézzen valódi önmagával és a párkapcsolatával is.
Legyünk bevállalósak
A szakértő azt mondja, egyszerűen vállaljuk be, ami eddig kimaradt az életünkből. Az eközben fellépő akadályok sokkal izgalmasabbak és személyiségfejlesztőbbek, mint az, ha egyszerűen leteszünk ezekről a vágyakról. Ugyanis azok, akik inkább ez utóbbit választják, keserű öregkornak néznek elébe. Évek múlva majd az a kérdés merül fel: mertem elég bátor lenni ahhoz, hogy önmagam legyek?
Tegyük mérlegre, mit akartunk, hova jutottunk el, mik a további lehetőségeink? Ha voltak olyan célok, helyek, emberek, akik kimaradtak az életünkből, lépjük meg, cselekedjünk. Ha kihagyjuk, később sokkal nagyobb pofont kapunk majd az élettől.
Ha nem mérjük fel eddigi életünket, nem foglalkozunk ezzel a krízissel, sokkal nagyobb kárt teszünk magunkban, mint hinnénk. Aki beleveti magát, az megismeri önmagát, a múltját, a családját, eddigi életét, és egy gazdag életúttal találja szemben magát. A döntések könnyebben jönnek majd, összetettebb lesz a személyisége.
Viszont ha nem törődünk az életközepi válsággal, és csak húzzuk magunk után, mint az eddigi kríziseket, lehetőségeket, egyszóval döntésképtelenné válunk, akkor állandó rágódás és keserűség jellemez majd minket. Ha pedig mindezek mellé még egy régi trauma, sérelem is felszínre kerül, sokkal nehezebb lesz majd orvosolni a problémát. Legjobb tehát felismerni és megoldani az életközépi krízist, különben az eddigi problémákkal együtt ömlik majd a nyakunkba, aminek súlyos következményei is lehetnek.
Legjobban: