Egy kis nosztalgia: Önnek melyik tévés kvíz volt a kedvence?

Olvassa el korábbi cikkeinket is, melyek szintén kvízes témában születtek: a " " című cikkünkből szerezhet értékes információkat. A hír hallatán, hogy a képernyőre visszatér a régi, jól ismert kvízműsor, a Szerencsekerék, az egész HáziPatikás kollektíva megmozdult. Sorra jöttek elő az emlékek: a díszletektől kezdve a mára már szinte értéket sem képviselő nyereményekig számtalan emlékmozaik kezdett köztünk keringeni, természetesen a netes videókkal megkoronázva. Úgy gondoltuk, összeszedjük, kinek mit is jelentettek ezek a régi adások, miben látta a műsor sikerességét, vagy éppen mit tanult belőle, ami örök emlék maradt.

Van benne valami!

Györki Zsuzsa, sales

"Vágó István 'Van benne valami' című barkochba játéka volt az egyik nagy gyerekkori kedvencem. Persze elsősorban a kirakatok reluxái mögött megbújó, levehető ajtós NDK turmixgép és fikusz miatt, de a főcímdal is szerethető volt, így mindenki kívülről tudta, benne Dollyval!

Érdekesnek találtam már akkor is, hogy egy ekkora 'semmiből' hogyan lehet élvezetes műsort csinálni, és sokkal jobb volt, mint az évekkel későbbi Amőba, a Boros-Bochkor párossal. Emlékeim szerint akkoriban a barkochba trendi is lett, menő volt a hosszú buszúton vagy postai sorállás közben is játszani, én is rengeteget játszottam a szüleimmel, nagyszüleimmel és barátokkal. Bár bevallom, csak játékos szerettem lenni, mert jó feladványszót sosem tudtam kitalálni…"

Elmebajnokság

Csikós Ákos, projektmanager

"Úgy emlékszem, hogy az 'Elmebajnokság' egyike volt a legelső TV-s kvízjátékoknak, ennek köszönhetően pedig még nem a nézettségről kellett szólnia, a fokozott izgalom azokban a katódsugárcsővel bevilágított években még mást jelentett.

A műsorvezető, Egri János számomra az egyik legszimpatikusabb TV-s személyiség azóta is. Emberséges, végtelenül udvarias, igazi házigazda, aki megértette, hogy a játékosok csak megszeppent vendégek, akiket nem sarokba kell szorítani, hanem barátságosan elbeszélgetni velük. A kérdésekre sajnos nem emlékszem már, hogy azok pontosan milyenek voltak: halványan dereng, hogy az általános műveltséghez jobban kapcsolódtak, és hogy intelligenciával is ki lehetett következtetni őket, mert nem az 1985-ös ausztrál krikettbajnokság nyertes csapatának a nevét kellett tudni."

Legyen Ön is milliomos!

Márkus Mónika, szerkesztő

"A régi 'Legyen Ön is milliomos!' vetélkedőben a kérdések és a műsorvezető együtt adták a játék izgalmát. Vágó István szórakoztatóan vezette át a játékosokat a nehezebb kérdéseken, tudott úgy kérdezni, hogy a résztvevő rájöjjön a megoldásra. A televízió előtt ülve izgultunk, hogy a telefonos segítő el tudja-e mondani a tippjét a fennmaradó időben, vagy épp a lényeges információ marad ki: az ügyesebbeknek még receptcserére is maradt idejük… Külföldi csatornákon még most is fut a műsor, időnként megnézem, így nemcsak a kérdéseken gondolkodva, hanem az idegen nyelv megértésével is frissítem az ismereteimet."

Áll az alku

Faragó Imre, sitebuilder

"Viszonylag kevés időt szoktam tévézésre szánni, de ettől függetlenül több vetélkedő is a készülék elé szögez. A régiek közül én is a Legyen Ön is milliomost szerettem részben Vágó István személye, részben pedig a kérdések minősége miatt, illetve a közelmúlt játékai közül az 'Áll az alku' láncolt még viszonylagos rendszerességgel a tévé elé. Ennek főleg személyes kötődés volt az oka, mivel egy nagyon kedves barátnőm játszott a műsorban, és a végén nyert is 10 millió forintot. Ezt a műsort Gundel Takács Gábor vezette.

A játék menete élvezetes, izgalmas volt, bár tagadhatatlan, hogy színvonalában nem tudott vetekedni a Legyen Ön is milliomossal. Ami igazán tetszett, hogy műsorról műsorra ugyanazok a játékosok játszottak hosszú heteken keresztül, így az ember végül valamennyire megismerte őket. Teljesen vegyes társaság volt, akinek szinte mindegyik tagja külön-külön is önálló karakter volt, teljesen más háttérrel, mindennapokkal és személyiséggel."

Játék a betűkkel

Mészáros Miklós, grafikus

"Gyermekkoromban nagyon szerettem Egri János vetélkedőműsorait. A szellemi és fizikai sportokat egyaránt kedvelő műsorvezető negyed századon keresztül számos sikeres vetélkedőműsorral örvendeztette meg a szellemi párbajok szerelmeseit. Mindig is vonzottak a nyelvi játékok, így gyermekkorom nagy kedvence volt első vetélkedője, a 'Játék a betűkkel', amit a Magyar Televízió 1972-ben kezdett sugározni.

A játékszabályok nagyon hasonlóak voltak a ma nagy népszerűségnek örvendő nyelvi társasjáték, a Scrabble szabályaihoz. Egy játék hét fordulóból állt, a két játékosnak a kisorsolt betűkből vízszintesen és függőlegesen értelmes magyar szavakat kellett elhelyezni a saját játékmezőjükön. Egri úr nagyon diplomatikus műsorvezető volt. Ahogy azt nemrég egy humoristánk is idézte, a kevésbé sziporkázó versenyzők képességét az 'XY az erejét a következő versenyre tartogatja' mondattal fejezte ki. A műsor még a hetvenes években véget ért, de a mai napig kellemes emlékeket ébreszt bennem."

Ez is érdekelheti

kórházi haláleset

20 beteg halt meg az intenzíven, mert csökkentették a gyógyszeradagjukat

gyógyszervisszahívás

Baj van egy gyógyszerrel, kivonják a forgalomból

pisilés

Indulás előtt ha kell, ha nem, pisilsz? Nem jó ötlet

myeloma multiplex

Könnyen reumának nézhetik ezt a daganatot

És Ön melyik műsorról őriz kedves emlékeket?