Hírlevelek
Regisztráció

Fókuszban

8 megszívlelendő gondolat a halálról, gyászról

8 megszívlelendő gondolat a halálról, gyászról

A lelki egészség világnapján Polcz Alaine-re emlékezünk

 2014.10.31.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

Kiss Verus

 HáziPatika.com

Szeptemberben volt öt éve, hogy a magyar pszichológia kiemelkedő alakja, Polcz Alaine elhunyt, és idén október 7-én lett volna 90 éves. Az évforduló az október 10-i lelki egészség világnapjával is éppen egybeesik. Néhány gondolatát érdemes megfontolnunk!

Polcz Alaine-t, a különös nevű pszichológust és írót a tanatológia, a halállal és gyásszal foglalkozó tudományág hazai úttörőjeként tartjuk számon. Korán megtapasztalta a halált, már 19 évesen, a háború borzalmai között alaposan átalakult a világról alkotott addigi képe, és ezek az élmények hozzájárultak későbbi szakmai sikereihez. Élményei, a háborús borzalmak hatására kezdett pszichológiával (1949-ben diplomázott az ELTE pszichológia szakán), a halál és a gyász kutatásával (tanatológia) foglalkozni, és ő volt az, aki a magyarországi hospice mozgalmat útjára indította.

Pályája során beteg, haldokló gyerekekkel és felnőttekkel, hozzátartozókkal dolgozott leginkább, az utolsó napjaikat, óráikat próbálta könnyebbé tenni. Filozófiáját a mindennapokban is alkalmazta: szerinte az élet ugyanis nem a halállal végződik, az csupán egy átlépés egy másik minőségű és formájú életbe. Az utolsó percek, órák a Földön szerinte azonban éppen ettől válnak oly' fontossá.
Olvasnivaló

Ha valaki érdeklődik a pszichológus hányattatott, kalandos élete után, az Asszony a fronton című szépirodalmi igényességű művét ajánljuk! Ebben mindkét házasságáról, a háború borzalmairól és annak utóéletéről is megrázó sorokat olvashatunk, aki a kezébe veszi, meghatározó olvasmányként jegyzi majd meg.

Tapasztalatairól, praxisából vett történeteiből alapozó fontosságú műveket publikált a gyerekek haláltudatával kapcsolatban. Számos könyvében foglalkozik a haldoklás folyamatával, a halálra felkészülés fontosságával, a gyászmunkával, a nyílt kommunikáció erejével, a haldoklók és gyászolók álmaival, a rítusokkal.

Érdemes felidéznünk néhány fontos gondolatát, akár a lelki egészség világnapja apropóján, akár az elmúlás évszakát megragadva, megértve, hogy gyászolni is meg kell tanulni.

Fontos idézetek tőle - nem csak gyászolóknak

  • "Az emlékek ápolása a folyamatosság érzését és tudatát adja; a múlt beépítése a jelenbe és a gyermekeken át a jövőbe. A gyökértelenség a mai ember egyik nagy baja, sérülékennyé teszi 'énünket'. Beszéljünk azokról, akik meghaltak, hogyan éltek, milyenek voltak, hogyan gondolkoztak, miben hittek, mit 'tettek' az életükkel, mit hagytak a következő nemzedékre," (Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek, Pont Kiadó, Budapest, 2000.)
  • "De az ember mégis, mégis ragaszkodik. Húzza az időt. Pedig tudtam, hogy nem szabad. 'A halál idejét sem siettetni, sem elhúzni nem szabad' - tanítjuk." (férje haldoklásáról, Polcz Alaine: Egész lényeddel, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006.)
  • "Minden halál a saját halálunkra emlékeztet, figyelmeztet, s aki ezzel nem tud szembe nézni, annak a haldoklás, a meghalás látványa is kritikusabb terhesebb". (Polcz Alaine: Gyászban lenni, Pont Kiadó, Budapest, 2000.)


  • "Mindig is ezt tanítjuk a gyászolóknak: 'Mit adtam, mit kaptam? Mit vétettem? Ő mit vétett?' Gondold végig, éljed át." (Polcz Alaine: Egész lényeddel, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006.)
  • "A halottnak pedig helyreigazító, tükörvillantó szerepe van. Életútjának áttekintésére hív, és ezzel a továbbélőket saját életútjuk felmérésére ösztönzi. Figyelmeztet az elmúlásra, a hiábavaló tettekre, mulasztásokra, az élet értelmetlenségére-értelmére, azaz önmagunk és mások megítélésére, megmérésére". (Polcz Alaine: Gyászban lenni, Pont Kiadó, Budapest, 2000.)
  • "Valahogy mintha az élet teljességét szeretném, és a halálra készülődés teljességét. Mindent egészen, és eközben mindent ezer darabra kell bontani". (Polcz Alaine: Egész lényeddel, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006.)
  • "Kik mondják azt, hogy egyedül könnyebb? Többnyire a nők. Mert a nők még mindig szolgálják a férfiakat. A nőnek mindig marad valami kis territóriuma: a háztartás, amennyiben fiatalon háziasszony is volt. A férfiak hamarabb lesznek tehetetlenek, nem szoktak hozzá, hogy ellássák magukat." (Polcz Alaine: Ideje az öregségnek, Jelenkor, Budapest, 2008.)
  • "Elfogadni tudni a másik halálát annyit jelent, mint elfogadni egy 'soha viszont nem látást', egy hang és gyengédség, esetleg gyűlölet megszűntét, melyek hordozói voltak a kapcsolatnak, belenyugodni a közösen elképzelt jövő szétfoszlásába, az örökös és végleges hiányba". (Polcz Alaine: Gyászban lenni, Pont Kiadó, Budapest, 2000.)

Hozzászólások


Támogatóink ajánlatai

Szponzorált hirdetések