Hírlevelek
Regisztráció

Révülettől a rave-partikig

A kábítószer-használat rövid története

2013.07.10.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

Huták Judit

 HáziPatika.com

Az emberek évezredek óta keresnek kiutat a mindennapok szürke egyhangúságából. Ezt elérhetik olyan ósdi, ám egészségre többnyire veszélytelen módszerekkel, mint a sport vagy a szórakozás; és nyúlhatnak keményebb, veszélyesebb szerekhez is.

A közhelyes megfogalmazás szerint már az ókori görögök, rómaiak is használtak kábítószereket - ez azonban nem igaz. A bódító növények alkalmazása jóval régebbre nyúlik vissza: már az újkőkorszakban elkezdték termeszteni és fogyasztani a mákot, pontosabban annak feldolgozott formáját, az ópiumot. Abban az időszakban a legerősebb fájdalomcsillapítónak számított, így akár hosszú és bonyolultabb műtéteket is el lehetett végezni a segítségével. Ennek köszönhetően szinte minden, orvoslással vagy egészségüggyel foglalkozó feljegyzésben megemlítik, így az Ebers-papiruszon is találhatunk az ópium felhasználására vonatkozó javaslatokat. Évszázadokig az egyik leggyakrabban alkalmazott fájdalomcsillapító, érzéstelenítő volt, de javasolták a használatát melankóliára, migrénre, álmatlanságra is. Orvosi használata egészen a 20. század elejéig tartott (ezután áttértek a pontosabban adagolható morfiumra).

Évezredek óta használják

Szintén évezredekkel ezelőtt kezdték alkalmazni a marihuánát, vallási és kultikus célokból. Egyes szakértők szerint a Bibliában is vannak a kannabisz fogyasztására utaló szövegek, sőt Shakespeare műveiben is felfedezni vélik a rendszeres marihuána-használat jeleit.

A kokalevelet is évezredek óta rágcsálták bizonyos dél-amerikai indián törzsek, egyrészt fájdalomcsillapító és érzéstelenítő, másrészt erőt, energiát adó tulajdonságai miatt. A kokaint, mint alkaloidot az 1850-es években szintetizálták először. Orvosi használatba érzéstelenítő hatásai miatt került: egy kísérletben például Karl Koller kokainoldatot csöpögtetett a saját szemébe, majd tűkkel szurkálta, hogy bizonyítsa, szemészeti műtétekhez is lehet alkalmazni. A kokaint oldatban, porban, cigarettában, cseppekben lehetett megvásárolni, és szinte minden kórra alkalmazták a fogfájástól a haspuffadásig. Azt is remélték tőle, hogy a morfiumfüggőséget is gyógyítja. A kokaintablettákat a teljesítmény javítására is használták, többek között fizikai munkát végzőknek, felfedezőknek és katonánknak ajánlották.

A heroin, vagyis a diacetilmorfint az 1800-as évek végén szintetizálták először, és kifejezetten gyógyászati célokkal kezdte forgalmazni az egyik nagy, ma is működő német gyógyszergyár. Elsősorban köhögéscsillapítónak és fájdalomcsillapítónak javasolták, de a reklámok szerint hatásosan lehetett vele kezelni a morfiumfüggőséget is. Végül az 1930-as évekre a tiltott szerek listájára került.



Nemcsak fájdalomcsillapításra

A kábítószerek "rekreációs" célú felhasználása nagyjából a 15. században kezdődött. Ebben az időszakban terjedt el az ópium Kínában; kétszáz évvel később pedig már egyáltalán nem számított ritkaságnak, sőt a függőséget is ekkor fedezték fel. A komoly anyagi haszonnal kecsegtető ópiumkereskedelem háborúkhoz is vezetett. Az 1870-es évektől az egzotikus ópiumbarlangok a nyugati világban is megjelentek - egészen addig virágoztak, míg az ópium fel nem került a tiltott szerek listájára.

Az 1920-as években a legtöbb kábítószer forgalmazását törvényileg szabályozták: míg többet teljesen be is tiltottak, néhány szert csak gyógyszertárban lehetett megvásárolni, és a patikusoknak szigorúan elő volt írva, hogy mekkora mennyiségeket tarthatnak a készleteik között.

Meglepő a története az LSD-nek. Az 1940-es években szintetizálta egy német gyógyszerész; eredetileg a keringést és a légzőrendszert hivatott stimulálni az új szer. Ám a felfedezője, Albert Hofman érdekes tapasztalatokról számolt be, mikor saját magán kezdett kísérletezni a szerrel. Teljesen megváltozott ugyanis az érzékelése és szokatlan módon látta az őt körülvevő világot. Az '50-es években pszichiátriai betegségek gyógyítására kezdték használni, többek között alkoholfüggőknek javasolták. Rekreációs célokra is orvosok, pszichiáterek és orvostanhallgatók alkalmazták az első időszakban, mert úgy gondolták, hogy segít jobban megérteni a saját gondolataikat, belső világukat. A hatvanas években pedig művészek, zenészek (többek között a Beatles tagjai is) rendszeresen - bár gyakran orvosi felügyelettel - "utaztak" az LSD segítségével, mert úgy gondolták, hogy javítja a kreativitást. Az 1980-as években terjedt el a kokainnál jóval veszélyesebb és addiktívabb crack - ennek elsősorban gazdasági okai voltak, mert a crack olcsóbb, könnyebben előállítható és több emberhez el lehet juttatni, mint a kokaint.
Betegséglexikon mobil alkalmazás

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

Betegséglexikon

Az orvos válaszol