Hírlevelek
Regisztráció

Ihletet adó drogok?

Kábítószerek a művészetekben

2013.07.19.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

Huták Judit

 HáziPatika.com

Akár ihletet merítettek belőle, akár a szörnyűségeit akarták megmutatni, a tudatmódosító szerek komoly szerepet játszottak a művészetekben.

Az egyik legelső, a kábítószer-függőséget bemutató film az 1955-ben készült Az aranykezű férfi. Frank Sinatra egy olyan heroinistát játszik, aki a börtönben megszabadul a függőségétől. Az Amerikai Mozgókép Alapítvány (MPAA) sokáig nem volt hajlandó elfogadni a filmet. Szintén évtizedekig cenzúrázták az Utazás című 1967-es filmet, mely egy LSD-s tripet mutat be.

Irvine Welsh regénye és a belőle készült, 1996-os film, a Trainspotting az egyik legmeghatározóbb mű a kábítószerekről. A központi téma a heroin és az attól való függés, de talán nincs is olyan szer, amit ne "kóstolnának meg" a film főszereplői. A skót drogosok világát néhol brutális kegyetlenséggel bemutató mű a száz legfontosabb brit filmet összegyűjtő listára is felkerült.

Leonardo di Caprio egyik első filmje a kokain és heroinfüggő középiskolásról, Jim Carrollról szól. Az Egy kosaras naplója Carroll valódi visszaemlékezéseiből készült.

Terry Gilliam kultikus filmjében, a Félelem és reszketés Las Vegasban című alkotásban Johnny Depp és Benicio del Toro elképesztő mennyiségű kábítószert próbálnak ki, a meszkalintól a marihuánán keresztül az LSD-ig. A Hunter S. Thompson regényéből készült film igazi "trip", a főszereplők szinte végig hallucinálnak, a valóság és a kábítószeres látomások összemosódnak.

Tudta, hogy maga Sherlock Holmes is drogozott? Sir Arthur Conan Doyle detektívje több novellában is használ kokaint és morfiumot - az előbbit akkor, amikor épp "unatkozik", mert a kokain "stimulálja az agyát". Egy későbbi műben, melynek szintén Holmes a főszereplője, ám nem Sir Arthur Conan Doyle írta, maga Sigmund Freud segít neki leszokni a kábítószerről. Ez azért is érdekes, mert a való életben maga Freud is kokainista volt - erre utal legalábbis az, hogy rövid idő alatt több esszét és tanulmányt is írt a kábítószerről.



Charles Baudelaire 1860-ban önálló művet szentelt a hasisnak és az ópiumnak A mesterséges mennyországok címmel. Ahogy bevezetőjében írja: "E tanulmány tárgya azoknak a titokzatos következményeknek és beteges gyönyöröknek az elemzése, melyeket a kábítószerek okoznak, azoké a kikerülhetetlen bűnhődéseké, melyek tartós igénybevételükből származnak, és végül azé az önmagában való erkölcstelenségé, amelyet egy hamis eszménykép követése jelent." A költő leírja a kábítószer által kiváltott hatások gyors egymásutánját, az érzelmek hullámzását, és bár elismeri, hogy a drogoknak köszönhetően kitágul a világ és felerősödnek az érzékek, mégis elutasító a drogokkal kapcsolatban. Úgy véli ugyanis, hogy az ópium és a hasis "szolgasorba taszítja a szellemet".

Csáth Géza maga is ópiumfüggő volt, de Ópium című novellája még azelőtt született, hogy el kezdte volna használni a szert. Mint unokatestvére, Kosztolányi Dezső írja róla, már a függőség kialakulása előtt komolyan elkezdte foglalkoztatni a kábítószer és az addikció.
Betegséglexikon mobil alkalmazás

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

Betegséglexikon

Az orvos válaszol